2013.11.20.  IGY  TÉRTEM  MEG 1989-ben...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131120.mp3
(Ezsd 1,1-2,70; 1Kor 1,18-2,5; Zsolt 27,7-14; Péld 20,22-23)

Pál apostol a Korinthoszi levél mai részében egyenesen azt állítja, hogy Isten egy bolondsággal akarja megszégyeníteni a világot. Azt is mondja, hogy amit a világ Isten bolondságának tart, az bölcsebb minden emberi bölcsességnél. Mert a bölcs és intelligens Isten úgy döntött, hogy a világ ne a bölcsesség által ismerje meg Őt. Viszont számunkra ez a bolondság valóban Isten hatalmas erejét jelenti. De mi ez a bolondság? Nem más, mint a keresztről szóló üzenet, amiről itt azt írja az apostol, hogy az emberek értelmetlenségnek tartják. Hogy mi? Hogy egy Jézus nevű ember meghalt a kereszten? Érte? Hogy ő lenne Isten Fia? De hát ki Isten? Ez az értetlenkedés nem változott az elmúlt 2000 évben.

Azok, akik nem vallásos háttérből kerültek be Isten kiválasztottjai közé pontosan tudják, hogy miről beszélek. Első hallásra nekem is bolondságnak tűnt 17 évesen. Egy nagyszabású iskolai rendezvényen vettem részt, ami az éjszakába hajlott és már tartott az esti buli. A barátaimmal láttuk, hogy az egyik sarokban a táncterem előtt többen hallgatnak valamilyen szónokot. Közelebb mentünk és hallottuk, hogy az illető pontosan ugyanazt tette, amit Pál apostol Korintoszban: Jézus Krisztusról beszélt, mint megfeszítettről. És ahogyan mi akkor ott fogalmaztunk egy olyan erőtér vette őt körül, amit sehová nem tudtunk tenni.

Ott álltunk Isten erejét megtapasztalva hitetlenként ledermedve és csak hallgattuk szájtátva hogyan ez az ember beszél egy teljes értelmetlennek és idegennek tűnő dologról. Az értelmünk valóban nem fogta fel, de éreztük, hogy ez az erőtér nem az elménken keresztül ragadott meg, hanem az egész személyiségünket magába szippantotta.

Néhány napon belül a barátaim és én mindannyian átadtuk az életünket Jézus Krisztusnak. Nem filozófiai eszmefuttatást hallgattunk, nem magasröptű gondolatmenetek hagyták el az evangélium hirdetőjének a száját, hanem egyszerűen kihirdette azt, hogy a Názáreti Krisztus egyrészt az Isten Fia, másrészt 2000 évvel ezelőtt meghalt a kereszten, eltemették és a harmadik nap feltámadt a halálból. Azzal folytatta, hogy aki ezt elhiszi, annak örök élete van.

Mi elhittük. Ez életem legjobb döntése volt mind e mai napig, pedig nem most történt, hanem 1989 októberében. Isten olyan megrázó erővel vonzott magához, amihez foghatót soha nem éltem át korábban. Valódi természetfeletti erő volt jelen akkor és ott Vácon azon a rendezvényen. Ezt nem csak én éreztem, hanem rajtam  kívül vagy még 20-25 ember. Így visszagondolva merem azt állítani, hogy ha volt valaki, aki távol volt bármiféle hittől vagy Istentől, az én voltam. Semmiben és senkiben nem hittem.

De az Úrnak néhány perc és néhány mondat elég volt ahhoz, hogy minden megváltozzon. Pedig teljes családban nőttem fel, jómódú szülők gyermekeként és gyakorlatilag semmiben nem szenvedtem hiányt, mindenem megvolt. Legalábbis látszólag. A megtérésem után értettem meg, hogy a minden Krisztus és ami rajta kívül van, az a bolondság és az az értelmetlenség.

Ezért, ha van olyan rokonod, aki felől azt gondolod, hogy nincs remény, csak jusson eszedbe az én példám, aki fényévekre volt Istentől, de az a bolondság megtörte, megsemmisítette és újjászülte. Ezért Istené legyen minden dicsőség, aki azóta is megtartott kegyelemben!

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy gyönyörködhetünk a kereszt bolondságában! Gyönyörködve beszélhetünk arról, hogy a kereszt által van örök életünk, a kereszt által kerültünk be Te családodba és abba a csodába, amit egyháznak neveznek! A kereszt által van közösségünk Veled, a Te Fiaddal, a Szent Szellemmel, a mennyei seregekkel! A kereszt által nyertünk bebocsátást a mennyei Szentélybe! Uram, köszönjük ezt a bolondságot, ami számunkra nem csak Te erőt, hanem mindent jelent! Soha ne engedd elfelednünk, hogy mi történt a kereszten, bármi is történjék! Égesd a szívünkbe, hogy mindig visszaemlékezzünk erre! Akkor is, amikor jönnek a kísértések és az ellenség megpróbálja ezt velünk elfeledtetni! Jézus Krisztus nevében! Ámen!