2013.12.03.  NEKED  KI  A  PÉLDAKÉPED ? JÉZUS ? VAGY  VALAKI  MÁS ?

http://www.napihangzobiblia.hu/20131203.mp3
(Eszt 1,1-3,15; 1Kor 11,17-34; Zsolt 35,17-28; Péld 21,19-20)

Ma elkezdtük (és nemsokára be is fejezzük a rövidsége miatt) a Biblia egyik leggyönyörűbb történetét, Eszter könyvét. Önfeláldozás, hazafiasság, hősiesség, bátorság – ezek mind jelen lesznek és már vannak is ebben a történetben, amire minden áldott évben megemlékezik a zsidó nép Purim néven. Éppen a mai részben olvassuk, hogy az ünnep a sorsvetés vagyis a “pur” szóból származik – ez volt az a kijelölt nap, amit a mágusok Hámánnak javasoltak a zsidó nép teljes kiirtására.

Ha ez bekövetkezett volna, akkor a holokausztnál is nagyobb pusztítás érte volna a zsidóságot, ugyanis a második világháború idején a zsidók nagy része már Észak-Amerikában élt, azonban Hámán idején az ismert civilizált világ egészét magában foglalta a Perzsa Birodalom. Így ez a teljes megsemmisülését jelentette volna Isten népének. Persze, utólag mi már tudjuk, hogy a Sátán terve kezdettől fogva az volt, hogy megakadályozza a mag vagyis a Messiás megszületését, amely a kígyó fejére tapos. Ezt próbálta megtenni Mózes idején Egyiptomban, Jézus idejében Betlehemben és Eszter idejében a Méd-Perzsa birodalomban. De hiába. A történet folytatása holnap következik.

Addig is kiemelném a mai részből azt, hogy mennyire fontos egy magas pozícióban lévő, ismert ember viselkedése és példája. Vástiról beszélek természetesen, aki nem engedett a királynak és ezzel nyilvánosan megalázta Ahasvérus méltóságát az egész udvar előtt. Memúkán, a bölcs tanácsos ezért mondta azt, hogy itt nem csak arról van szó, hogy Vásti a király ellen vétkezett, hanem arról is, hogy ezzel példát adott, mert miként ma a celebeket másolják az emberek, abban az időben a sztárok a hatalomban ülők voltak és őket tekintették példának. És ez a példa egy olyan konfliktusforrássá vált volna az egész birodalomban, amit a király nem engedhetett meg magának.

Ezért nagyon fontos, hogy ma kit tekintünk példaképnek, kit másolunk, ki az, akinek a viselkedését és életmódját követendőnek tartjuk? A bulvármagazinok címlapját tekintjük az életünk alapjának vagy a hit hőseit, akiket a Biblia elénk tár? A Blikket és társait tanulmányozzuk többet vagy Isten Igéjét? Igen, a világ és az ördög úgy fogja tálalni a szennyet, hogy kívánatos legyen – de, ami mézédesnek tűnik kívülről, miután elfogyasztottuk és megettük, keserűvé válik a gyomrunkban és nem értjük, hogy mi történt velünk, miért akarunk hirtelen olyanok lenni mint a címlapon szereplők? Ezért írja a Példabeszédek, hogy mindennél jobban őrizzük meg a szívünket, mert abból ki minden élet. Ezt pedig úgy tudjuk megtenni, hogy vigyázunk arra, hogy mit engedünk be a  szemünkön és a fülünkön keresztül.

Mert azok befolyásolják az embert, amit ezen a két csatornán keresztül beenged. Ha az Isten Igéje, akkor életet és békességet fogadunk be, ha viszont a világot, akkor valami egészen mást. Ezért mondja Jézus, hogy nem az fertőzi meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem a mi a szájon kijön: mert a szív teljességéből szól a száj és a szívünk (és a szánk vagyis a beszédünk) állapotát az határozza meg, amit beengedünk a fülünkön és a szemünkön keresztül.

Az újszövetségi rész is nagyon lényeges témát taglal: az Úrvacsora elfogyasztásának módját. A korinthosziak ezt úgy valósították meg, hogy kineveztek egy közös étkezést Úrvacsorának és mindenki hozta a hazait és azt ette meg: így a jómódban élők még le is részegedtek, a szegényebbek meg éhesek maradtak. Talán ezzel ma már a felekezetek és a gyülekezetek többségében nincs probléma, viszont amit ezt követően mond Pál, azzal annál inkább: az ember vizsgálja meg magát mielőtt Úrvacsorát fogyaszt, nehogy méltatlanul egye vagy igya az Úr testét és vérét, mert ha valamivel, hát ezzel ítéletet hoz magára. Pál egyenesen ezzel indokolja azt, hogy sok a gyengélkedő és a beteg a korinthoszi gyülekezetben! Ezért nagyon lényeges, hogy minden bűnt és szentségtelenséget tegyünk le és bánjunk meg, mielőtt ebbe az intim közösségbe kerülünk Krisztussal. Ez nem játék és nagyon fontos, hogy az ember tényleg becsülje meg azt, ami ilyenkor történik: az Úr halálának hirdetése, amíg Ő vissza nem tér. Ez az egyetlen szokás vagy rituálé ha úgy tetszik, amit az Úr ránk hagyott és ezt fontos, hogy a helyén kezeljük.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy van alternatíva a világi példákra, a celebekre, a 15 perc hírnevet élvezőkre és mindazokra, akiket a világ tálcán kínál! Nekünk a legnagyobb példakép te vagy Jézus! A szolgálatod, az életmódod, a példamutatásod, az önfeláldozásod, a szereteted, a kegyelmed – mindaz, aki Te voltál vagy és leszel! Az Örökké Létező! Mi Téged követünk, nem a celebeket! Téged, a testté lett Igét, ezért minden nap tanulmányozzuk az Igét, hogy egyre jobban megismerjünk Téged! Segíts, hogy mindig a közeledben tudjunk maradni és le tudjuk magunkról rázni a kísértéseket és bűnt és folyamatosan tudjuk rád figyelni minden porcikánkkal, mintha csak egy célkeresztben lennél! Tudjuk, hogy a Te véleményed az, hogy az evilággal való barátkozás ellenségeskedés veled szemben! Ezért kérünk, hogy minden döntésünkben támogass a Te mennyei tanácsaiddal, hogy meg tudjunk állni minden helyzetben és fel tudjuk ismerni, hogy vörös vonal és hol lépjük át a határt! Kívánunk a Te tetszésedre élni minden erőnkkel! Meg is valljuk, hogy szeretünk Téged teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel, teljes elménkkel és minden erőnkkel! Jézus Krisztus nevében! Ámen!