2013.12 06.  AZ  IGAZ  EMBER  ÉLETÉNEK  ALAPJA  A  HIT...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131206.mp3
(Jób 1,1-3,26; 1Kor 14,1-17; Zsolt 37,12-29; Péld 21,25-26)

Van a Jób mai, kezdő részében egy kulcsfontosságú félmondat: utolért, amitől féltem, amitől rettegtem, bekövetkezett. Ez arról árulkodik, hogy bár Jób tiszta volt Isten előtt és hitt Istenben, ez mégsem volt teljes.

Folyamatosan rettegett attól, hogy mindent elveszít – ezért folyamatosan égőáldozatokat mutatott be a gyerekeiért is, akik vetésforgóban tartottak egymásnál vendégséget. A maga elmondása szerint azért tette ezt, mert hátha bűnt követtek el – tehát félt attól, hogy a bűn befészkeli magát a családba és elveszti mindenét. Pedig tökéletesen és igazságosan élt, ezt maga Szentírás, azaz Isten mondja róla. Emlékeztek, hogy Jézus mit mond a Hegyi Beszédben? Azt, hogy legyünk tökéletesek, amint a mi Mennyei Atyánk tökéletes. Jób ilyen volt – senki nem vádolhatta őt bűnnel. Mégis rettegett és félt, hogy elveszít mindent – vagyis a szíve mélyén még nem volt teljes a meggyőződése. Istent soha nem látta, viszont hitt benne és azt tudta, hogy ha egyenesen jár az Úr előtt, akkor áldás következik az életére.

Azonban a rettegése, hogy elveszti a gyermekeit és a vagyonát rést jelentett a pajzson, amit a Sátán meglátott és ezen keresztül totális támadást indított Jób ellen. A többit már tudjuk – négy szolga jön gyors egymásutánban, akik jelentik, hogy néhány óra leforgása alatt odalettek a gyerekei és a teljes vagyona. Majd jön a betegség, a feleség javaslata és a három barát. A könyv hátralévő részében róluk, illetve egy negyedikről és Isten válaszáról olvashatunk – szerintem izgalmas lesz. Mégpedig azért, mert nagyon sokat megtudhatunk az ókori keleten élő emberek gondolkodásmódjából. Ez azért lényeges, mert ők sokkal közelebb álltak időben a Teremtéshez és sok olyan dolog, amiben ma bizonytalanok vagyunk,  számukra nem volt kérdés. Talán tudjátok, a Jób könyve egyben a Biblia legrégebbi írása, Jób minden valószínűség szerint körülbelül Ábrahám kortársa lehetett és cca. a Kr.e. 1600-as években játszódik. Maga Jób Úz városából való, amely pontos fekvése ismeretlen, de számos forrás valahová a Holt-tenger mellé Edom vidékére képzeli el. Elifázról viszont pontosan tudjuk, hogy Edom fővárosából származik.

Tehát Jóbot próbák és katasztrófák sora éri, de pontosan úgy reagál az első csapás-hullámra, ahogyan arra Isten számított. Akkor is áldja az Urat, amikor mindenét elveszti. Ez megint csak nem véletlenül szerepel a Szentírásban – láthatjuk, hogy egy tökéletes és bűntelen ember hogyan reagál arra, ha bekerül egy ilyen szintű megpróbáltatásba. Annyit mond, hogy mindenét Isten adta, mindene Istentől volt, most pedig elvette. De nem átkozza ezért Istent, hanem számára nyilvánvaló, hogy az Úr szuverén és annak ad, akinek akar és attól vesz el, akitől akar – ez teljes mértékben az Örökkévaló hatalmában van. Az ember egyet tehet: áldja Istent minden körülmények között, mert még a lehelet és a lélegzet is Istentől van és ez a legdrágább kincsünk. Mindaz, ami erre jön, már csak ráadás. Jób, az egyik legnagyobb példaképünk legalábbis így látta ezt.

Pál apostol pedig éppen a ráadásokról beszél a mai részben: a nyelveken szólásról és a prófétálás hasznáról. Egyértelműen kijelenti, hogy aki nyelveken szól, az magát építi és erősíti szellemileg. Aki viszont prófétál, az olyan dolgokat mond, ami másoknak szolgál az épülésére, bátorítására és megerősítésére.

Ebből aztán egy olyan karizmatikus irányzat kerekedett, hogy az újszövetségi prófécia egyenlő azzal, hogy valaki épít, bátorít és megerősít. Illetve a Krisztrusról való bizonyságtétel a prófétálás szelleme. Nekem meggyőződésem, hogy ezek bár teljes mértékben így vannak, az Újszövetségben az elsődleges jelentése a prófétálásnak a jövőbeni dolgok kijelentése, ahhoz hasonlóan, amit János apostol látott a Jelenések Könyvében vagy amit Agabosz próféta jövendölt Pál jeruzsálemi hányattatásaival kapcsolatban. Persze tágabb értelemben bátoríthatunk és építhetünk másokat is a prófétálással és erre óriási szükség is van Isten népében és érdemes lenne országszerte akár kis csoportokban is összegyűlnünk és böjttel és imával megaláznunk magunkat Isten előtt, hogy kezdjen el még inkább működni ez az ajándék. Hiszem, hogy ha ezen a téren elkezdenénk lépéseket tenni Isten felé, komoly megújulás kezdődne a kihívottak közösségében.

Mennyei Atyánk! Köszönjük a szellemi ajándékokat! Hálásak vagyunk a nyelveken szólásért, amellyel magunkat építhetjük és erősíthetjük! Hálásak vagyunk a prófétálásért, amely által értelmezhető kijelentéseket adsz mindannyiunknak, hogy azok által szintén fejlődjünk szellemben! Kiáltunk ezért az országért! Kérünk Téged, hogy adj erőt, hogy a tieid össze tudjanak gyűlni és magunkat megalázva böjttel és imával belépjünk a Te jelenlétedbe! Kívánjuk teljes erőnkből a szellemi ajándékokat! Kérünk a mai napra is új kijelentéseket Tőled, a Te Szellemedtől! Jézus Krisztus nevében! Ámen!