2013.12.07.  HOGYAN KELLENE KINÉZNI AZ ÚJSZÖVETSÉGI  ISTENTISZTELETNEK...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131207.mp3
(Jób 4,1-7,21; 1Kor 14,18-40; Zsolt 37,30-40; Péld 21,27)

Elifáz elkezd a mai részben célozgatni arra, hogy Jób egyáltalán nem véletlen került ebbe a helyzetbe, hanem valami rosszat csinált. Azt mondja, hogy az ártatlanokat nem éri csapás és aki igazságosan él, nem éri veszedelem. Csak a gonoszokkal történik ilyen. Aztán elmondja, hogy látta, ahogyan az ostoba meggazdagodott és azután mindenét elvesztette – lehet, hogy ezzel is Jóbra célzott. De még hozzáfűzte azt is, hogy érett korban és jó erőben az fejezi be az életét, aki igazságos – így hát ebből az következne, hogy Jób valószínűleg nem az.

Jób persze tisztában van azzal, hogy semmit nem követett el és hogy igaza van – ezért nyíltan kijelenti a barátainak, hogy a szavuk semmit nem ér, mert folyton hibáztatják. Sőt azzal feddi meg mindhármukat, hogy aki nem könyörül bajba jutott barátját, az Istent sem féli igazán (ez mindnyájunk számára megszívelendő tanács). A hármak a keleti emberek nyelvén képes beszédben leckéztetik őt, holott valóban semmit nem tett. Ezután Jób az Istennel szembeni panaszaival folytatja és inkább halni kíván mint hogy ezeket a szenvedéseket tovább kelljen hordoznia.

Ha van időtök, szedjétek szét Jób könyvét képekre és gondolatokra, mert feneketlen tárháza van e sorokban Isten bölcsességének – ahogyan tegnap is mondtam e korban még lényegesen közelebb álltak a Teremtéshez időben és ez az emberek bölcsességén is látszik. Fényévekre vannak ezek a szavak a mai mikrohullámú, instant, 15 perc hírneves világunktól – sokkal inkább a maradandó értékekről beszélnek és tárnak fel előttünk örök érvényű igazságokat.

A Korinthoszi levél ma felolvasott részében Pál apostol elénk tárja, hogy egy újszövetségi istentiszteletnek, ahol minden hívőben jelen van Isten Szelleme, hogyan kellene lezajlania. Az egyik és legfontosabb, hogy mindenkinek igyekeznie kell a többieket építenie – azaz szerencsés esetben nem csak egy vagy két ember beszél, hanem sokan, szerencsés esetben mindenki. Persze több száz fő esetén ez nem megoldható, de fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy van-e létjogosultsága egy olyan több száz fős istentiszteletnek, amelyben a passzív hallgatáson kívül más nem történik? Ez az újszövetségi istentiszteleti minta, teljes összhangban van azzal, amit korábban már kijelentett a Szentírás: már mindenkiben Isten Szelleme lakik és ez által már nem úgy kell tanítanunk egymást mint az Ószövetségben, mert kenetünk a Szenttől és mindent tudunk szellemi szinten. Tehát az újszövetségi istentisztelet minden tekintetben interaktív nem egy vagy két “nagy” szolgálótestvér beszél, hanem sokan és a többiek – mivel bennük lakik a Szent Szellem – megítélik. Pál azt mondja, hogy szerencsésebb, hogy ha értelmes nyelven történik ez az interakció, de még ha valaki feláll és nyelveken is szól, az sem probléma, ha van aki megmagyarázza.

Amit Pál itt leír, nagyjából úgy képzelem el, hogy ha egy kisebb gyülekezet jön össze, akkor nem színpad és közönség felállás történik, hanem sokkal inkább körben ülnek le a tagok, hogy így teljesen egyenértékű legyen mindenki. A kör lehet két vagy három soros is akár, bár nem az ülésrend a legfontosabb. A dicséret is fontos, hogy teljes mértékben közösségi legyen – így ha van is erősítés, azt a helyükön oldják meg a dicséret vezetői, de erősítésre sincs feltétlen szükség. Az sem kötelező, hogy mindenképpen dicsérettel kezdődjön az istentisztelet – lehet, hogy valaki feláll és mond valamit. És most jön egy olyan része ennek a rendnek, amely a hölgyek körében megbotránkozást fog okozni: nő nem beszélhet az újszövetségi istentiszteleten. Ez akármennyire fájó, Isten az Igében így rendelte. Ez nem jelenti azt, hogy a dicséretben nem vehet részt, nem jelenti azt, hogy nem lehet jelen, viszont nem beszélhet – ezt Isten a férfiakra hagyta.

Tehát tegyük fel, hogy összejövünk, körbeülünk és valaki jelentkezik, hogy kijelentése van az Úrtól és elmondja. A többiek pedig megvizsgálják azt és elfogadják vagy elutasítják. Ezt követően valaki feláll és elénekel egy dicséretet, a többiek pedig csatlakoznak hozzá. Másvalaki energikusan elkezdi dicsérni az Urat és táncra perdülnek az emberek tőle. Ezután valaki tanítani kezd, kibont egy témát és közben megnyugszik Isten Szelleme a jelenlévőkön. Majd valaki prófétál a jövőt illetően. Lehet, hogy nem teljesen igei amit mond, de egy része nyilvánvalóan Istentől van.

A lényeg, hogy lássátok, hogy abban a szövetségben, ahol mindenkiben már Isten Szelleme lakik, el kell felejtenünk azt a modellt, hogy úgynevezett nagy Isten emberei beszélnek órákon át – ez nem az, amiről itt szó van. Az Egyháznak egyfajta melegháznak, keltetőnek kell lennie, ahol folyamatosan fejlődnek és újratermelődnek a növények és osztódás útján szaporodnak az ilyen csoportok. Számos apostoli levélben olvasunk kisebb- nagyobb házi gyülekezetekről, de mindegyik esetében a lényeg a közösségen volt. Igen, kellenek a gyülekezet életébe vének és vezetők, de az ő feladatuk sokkal inkább a dolgok mederben tartása és a fontos kérdésekben a döntések meghozatala – úgy mint az első apostoli zsinaton. De még azon a zsinaton is több tucat vén részt vett és komoly vita kerekedett a Törvényről – és ezzel nincs is semmi baj, amíg a józan ész keretein belül maradunk. Azután felállt Péter és MINDENKI tudta, hogy már nem magától beszél, hanem Isten Szelleme adja a szájába a szavakat, mert mindenkiben ott volt lakott a Szellem – utána már nem is volt kérdés, hogy mit írjanak a pogány gyülekezeteknek. Ez a gyűlés vagy zsinat is kiváló kép arra – bár nem volt istentisztelet – hogy mennyire kellene interaktívnak lennie egy összejövetelnek.

Egy ilyen összejövetelbe belefér az ima, a dicséret, a prófétálás, a kijelentés, minden. Nekem meggyőződésem, hogy ez Isten akarata és valójában ez az újszövetségi istentisztelet. Egy ilyen közegben így idő nem lesz kérdés, hogy kinek milyen ajándéka van és hogy azt hogyan tudja a közösség javára fordítani. Egy ilyen közeg képes lesz nevelni és jobbítani a szellemben fiatalokat, hogy ténylegesen eljussanak a Krisztusban érett férfikorra. Egy ilyen közegben és istentiszteleten a kapcsolatok erősekké és mélyekké válnak – noha kétségtelen, hogy ez veszélyeket is hordoz magában. De ha a veszélyek dominálnának, Isten nem ezt a képet tárta volna elénk a mai újszövetségi részben.

Mennyei Atyánk! Köszönjük azt, hogy már tanítjuk egymást arról, hogy ki Jézus Krisztus, mert Te mindnyájunknak a szívébe költöztél! Köszönjük, hogy a kihívottak közösségét egy új szintre fogod emelni és rövidesen nem egyénekről és nagy szolgálókról fog szólni a Krisztus teste, hanem rólad és egymásról! Uram, köszönöm a főpapi imádat, amiben azt kérted, hogy mi egyek tudjunk lenni veletek, ahogyan Te és az Atya egy vagytok! Köszönöm, hogy megerősítesz mindannyiunkat és helyreállítod az eredeti újszövetségi istentiszteletet! Ezt már nem emberek végzik, hanem a te Szellemed! Csodát fogunk látni és élvezni fogjuk azt a közösséget, amit Te adtál, mert mindenki elmondhatja, amit a Szellem adott! Jézus Krisztus nevében! Ámen!