2013.12.09.  DE  AKIK  AZ  ÚRBAN  BIZNAK, MEGÚJUL  EREJÜK...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131209.mp3
(Jób 12,1-15,35; 1Kor 15,29-58; Zsolt 39,1-13; Péld 21,30-31)

A mai részben Jób és Elifáz kemény szavakkal odamondogatnak egymásnak. Jób kijelenti, hogy barátai szavait nem sokra tartja, mert szerinte csak gúnyolódnak rajta és ő nem velük szeretne beszélni, hanem Istennel közvetlenül. Elifáz pedig azzal feddi meg Jóbot, hogy ne gondolja, hogy nála van a bölcsek köve, mert a barátai között még az apjánál is van idősebb és tapasztaltabb. Elifáz véleménye egyértelműen az, hogy ilyen dolog nem történik véletlenül az emberrel. Közben persze megint korszakos bölcsességek hangzanak el.

Jób beszél arról, hogy amint az ember ínye kóstolja meg az ételt, a füle próbálja meg, amit hall. Vagyis – feltéve hogy rendelkezünk józan értékítélettel – , ha hallunk valamit, megítéljük és nem feltétlen fogadjuk el, hanem úgymond “megpróbáljuk”, megemésztjük lelkünkben és csak akkor értünk egyet vele, ha az egyezik a saját értékrendünkkel. Ez kiváltképpen igaz a keresztény tanításokra. Vannak olyan tanítások, amelyek inkább emberi gondolatokat tartalmaznak, semmit Istenéit. Ezért nagyon fontos, hogy ezeket valóban először próbáljuk meg a fülünkkel és csak akkor fogadjuk el, ha egyeznek a Szentírásban lefektetett értékrenddel.

Korábban a mai részben szintén Jób mondja elkeseredésében, hogy bezzeg akik Istent bosszantják, nyugodtan élnek, azok akiknek erejük az istenük! Ez nem csak abban az időben volt így – ha ma körülnézünk a világban az emberek túlnyomó többsége már nem kézzelfogható bálványszobrokban bízik, hanem vagy a pénzben vagy a saját erejében vagy mindkettőben egyszerre.

Azok, akiknek valóban a saját erejük az istenük, nem látnak tovább annál, mint amit ők maguk elő tudnak teremteni és nem értik meg, hogy semmijük nem lenne, ha Isten nem adott volna nekik erőt. Azaz, még az istenük vagyis az erejük is Istentől van. Lehet, hogy egy darabig valóban virágzanak és növekednek, azonban Dávid azt mondta, hogy ne irigykedjünk rájuk, mert gyorsan eltűnnek és nyomukat se találjuk majd. Viszont a tiszta szívűek Istent meglátják és örökké élnek.

Pál a leveleiben éppen azt mondja, hogy rájött, hogy amikor erőtlen – vagyis amikor már a saját erejének a végére ért – éppen akkor erős, mert Isten pontosan az ilyen helyzetekben avatkozott be az apostol javára. Ezért nekünk nagyon fontos, hogy ne “saját kezemmel teremtettem elő” mentalitásunk legyen, hanem mindig és minden körülmények között ismerjük el Isten fennhatóságát és isteni mivoltát – mert a valódi erő Tőle származik.

Urunk, köszönjük neked, hogy amikor erőtlenek vagyunk, akkor vagyunk valójában erősek! Mert Te sokasítod meg mindannyiunk erejét! Még a fiatalok is elfáradnak, elszáll az erő még a legkiválóbb keresztényekből is, de akik benned bíznak, azoknak az ereje megújul, járnak és nem fáradnak el, és szárnyra kelnek mint a sas! Hálával áldozunk neked, minden erőnk Forrásának! Mi nem magunkban bízunk, hanem benned az élő Istenben! Hozzád kiáltunk új erőért és energiáért a hétköznapokban! Jézus Krisztus nevében! Ámen!