2013.12.14.  MINDEN  NAP  BELÉPHETSZ  ISTEN  JELENLÉTÉBE...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131214.mp3
(Jób 31,1-33,33; 2Kor 3,1-18; Zsolt 43,1-5; Péld 22,8-9)

Ma Jób tovább bizonygatja ártatlanságát és sorra veszi, hogy mely területeken nem követett el bűnt. Tudva azt, hogy Isten éberen figyeli az ember minden lépését, nem csavargatta a fejét a lányok után, nem kívánt velük ágyba bújni. Nem hazudott senkinek, nem csapott be senkit, nem akart házasságot sem törni – nem kívánta más feleségét. Nem bánt rosszul vagy igazságtalanul a szolgáival, nem tekintette magát felsőbbrendűnek azoknál.

A szegények felé adakozó és nagylelkű életet élt, az idegeneket befogadta még a házába is. Nem volt istene a pénz vagy a vagyon, soha nem bízott a gazdagságában. Nem lett bálványimádó – nem kezdett el égitesteket vagy más hamis isteneket imádni. Nem volt kárörvendő –  még ha ellenségét baj érte is, annak sem örült. Végül ismét azzal védekezik, hogy még az idegenekkel is különlegesen jól bánt.

Odáig megy az okfejtése végén, hogy Isten írja le, mit vétett, tegye a fejére mint egy koronát és ő ezzel a koronával emelt fővel járul az Úr elé. Azaz meg volt győződve arról, hogy ő minden tekintetben igaz és Isten el fogja fogadni őt. Mondjuk ma is elhangzik az kijelentés a szájából, hogy azért ő egész életében rettegett a Mindenható büntetésétől. Emlékeztek? A könyv is azzal kezdődik, hogy az esett meg vele, amit félt és rettegett – a szíve mélyén nem bízott teljesen Istenben.

Tehát Jób továbbra is teljes mértékben meg van győződve ártatlanságáról. A három barát már lemondott arról, hogy bármilyen formában meggyőzze őt és ekkor jön Elihú, aki hozzájuk képest fiatal volt – szerintem negyven év körüli lehetett. Azzal kezdi, hogy majd szétfeszítette az indulat, annyira akart már beszélni, de türtőztette magát. És a lényeg, amit mondani akar az az, hogy miért gondolja Jób,  hogy nem felel neki Isten? Miért hiszi azt, hogy a kérdéseire nem válaszol? Hiszen az Úr szól álmunkban vagy amikor éppen félálomban vagyunk reggel és ébredezünk. Figyelmeztet és jeleket ad,  hogy ne menjünk egy adott irányba, mert abból nem származik számunkra semmi jó.

A mai kor nyelvére lefordítva ez ahhoz hasonlít, amikor az ember megy a széles autópályán, ami a szakadék felé tart, viszont akár 80-90 évig is autózik rajta, olyan hosszú. Isten pedig újból és újból jelzi, hogy megint van letérő – lehet, hogy ez úgy történik, hogy jön egy ismeretlen és elkezdi hirdetni az evangéliumot nekünk vagy éppen egy barátunk lesz krisztusivá és ő kezd el biztatni arra, hogy mi is kövessük az Urat.

Ezek mind ilyen letérők a pályáról – de van egy pont, ami után már nincs letérő, hanem 200 kilométeres sebességgel a szakadékba zuhanunk. Erről beszél Elihú, amikor azt mondja Isten ilyenkor megnyitja a fülünket, hogy megóvjon a gyilkos dárdadöfésektől és lelkünket a haláltól. Szól hozzánk, mikor betegen fekszünk és lehetőséget ad a megtérésre. Ha pedig valóban megtérünk, akkor testünk megújul és ismét megerősödünk. Valószínű, hogy erre próbálja Elihú Jóbot bátorítani: figyeljen Isten hangjára és egyenesítse ki az útját – azaz térjen meg és az Úr valóban megszabadítja. Persze ő sem tudta, hogy miféle megpróbáltatáson esett át akkor Jób, de ez nemsokára kiderül – tartsatok ki!

Pál apostol az Újszövetségben azzal kezdi, hogy neki nincs már szüksége ajánlólevélre, mert ez az ajánlólevél maguk a korinthoszi keresztények – hiszen az ő szolgálatából nőtt ki az egész gyülekezet. De nem azért tudtak gyülekezetet alapítani és növeszteni, mert ők bármiféle emberfeletti képességekkel bírtak volna, hanem azért, mert Isten képessé tette őket erre. Nem azért álltak be az Újszövetség szolgálatába, mert a saját erejükből ezt meg tudták volna tenni, hanem azért, mert Isten felruházta őket ezzel a hatalommal.

Majd azzal folytatja, hogy amit szolgálunk, az valami csodálatos dolog – mert mi mindannyian fedetlen arccal tükrözzük vissza Isten dicsőségét, mert bennünk van Isten Szelleme és ahogy őt szemléljük a Szentíráson keresztül, úgy változunk el és úgy kapunk egyre többet Isten dicsőségéből.

Azonban ehhez az kell, hogy valóban szemléljük az Igén keresztül ezt a dicsőséget. Ha esténként az X-Faktort szemléljük, akkor azzal “töltekezünk be”. Ha valamilyen hollywoodi filmet, akkor azzal. Ha pedig képesek vagyunk Isten beszéde mellett letelepedni és mélyre ásni benne, akkor pedig azzal. Mert jó erkölcsöt is megrontanak gonosz társaságok – így hát ne gondoljuk, hogy majd mi ellene állunk akkor, ha minden nap tiszteletünke tesszük a vadvilágban. Biztos vagyok benne, hogy nem fog menni. Isten is arra figyelmeztette Jeremiás prófétát, hogy ne ő térjen meg hozzájuk, hanem azok térjenek meg őhozzá. Vagyis ne mi változzunk el a világ dicsőségére, hanem a világiak változzanak el az Úr dicsőségére. Mert van a világnak dicsősége? Csak menjünk el Dubajba vagy Amerikába és látni fogjuk, hogy igen, van. Olyannyira, hogy még a Sátán is azzal kísértette Jézust, hogy neki adja a világ minden dicsőségét és gazdagságát, ha leborulva imádja őt. De Jézusnak ez nem kellett. Kövessük hát a Mestert!

Mennyei Atyánk! Előtted állunk! Megemlékezünk arról, hogy Ábrahámnak azt mondtad, hogy folyamatosan éljen a Te jelenlétedben, hogy a kívülállók ne vádolhassák! Dávid is ezért ostromolta a Mennyet és mondta ki azt, hogy inkább lakik a Te házadnak a küszöbén egy napot mint bárhol máshol ezret! Mert jó Uram, a Te jelenlétedben! Mert itt tudjuk valóságosan szemlélni és visszatükrözni a Te dicsőségedet! Vágyunk arra teljes szívünkből, hogy életünk minden napján velünk legyél, körülvegyél és nekünk soha nem kelljen kiáltanunk, hogy “Atyám, Atyám, miért hagytál el engem?!”. Köszönjük, hogy megnyílt a menny – pontosan úgy ahogy Jézus mondta – és az Isten angyalai fel és alá járnak közöttünk! Kérlek bocsásd meg minden bűnünket! A földön fekve könyörögve kérünk, hogy könyörülj rajtunk, mert bűnösök vagyunk és tisztátalan, szennyes és bűnös nép között lakunk! Könyörülj azokon az embereken, akik minden nap ebben az országban ezt a rengeteg bűnt elkövetil! Szeretnénk látni nemzeti szintű odafordulást Tehozzád, Uram! Jézus Krisztus nevében! Ámen!