2013.12.17.  AKI  ELVESZTI  AZ  ÉLETÉT  AZ  ÚRÉRT , AZ  FOG  IGAZÁN  ÉLNI...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131217.mp3
(Jób 40,1-42,17; 2Kor 5,11-21; Zsolt 45,1-17; Péld 22,14)

Fontos igazságokat hallunk ma Jób könyvében is, azonban a mai újszövetségi rész elképesztő állításokat tartalmaz. Pál először is azt mondja, hogy mivel tudja mit jelent az Urat tisztelni és félni, igyekszik meggyőzni az embereket az igazságról. Ezek szerint az istenfélelem része az, hogy nem vagyunk passzívak, hanem törekszünk arra, hogy az emberek a környezetünkben halljanak arról, hogy van kiút, hogy a Krisztusban mindenkinek lehet örök élete.

Majd azzal folytatja, hogy lehetőséget ad a korinthosziaknak, hogy dicsekedjenek velük. De miről beszél itt valójában? Talán emlékeztek, hogy a tegnapi részben ír az ajánlólevelekről, illetve arról, hogy neki (mármint Pál apostolnak) semmilyen ajánlólevélre nincs szüksége, mert az ajánlólevél az maga a gyülekezet, amelyet alapított és amelynek a levelet írja. Ehhez teszi most hozzá, hogy neki tényleg nincs szüksége arra, hogy ajánlgassa magát, hanem inkább a korinthosziak mondják el másoknak, hogy Pál alapította ezt a gyülekezetet és ő végezte az építő munkát közöttük. Hogy erre miért volt szükség? Mert úgy tűnik, jöttek olyanok, akik inkább “látszatkeresztények” voltak és sokkal inkább a külsőségekkel dicsekedtek és azzal voltak elfoglalva és nem azzal, ami a szívben van. Az érdekelhette őket, hogy mekkora a gyülekezet, mennyire ékes és szép az igehirdetés és az istentisztelet, de az már nem, hogy megváltoztak-e az emberi életek egy istentisztelet után.

A következő rész, illetve bekezdés azzal foglalkozik, hogy ha Krisztus meghalt mindenkiért, akkor illik, hogy mindenki meghaljon magának és Krisztusért éljen. Ezért támadt fel. Maga Jézus mondja, hogy aki ragaszkodik a maga életéhez, az elveszti azt, viszont, aki feladja az életét és Krisztusnak él, az megtalálja azt. Vagyis a korábbi életmodell és célok, amelyeknek a megtérésünk előtt éltünk már nem használnak semmit. De ha jobban belegondolunk nincs is ezeknek értelme: ha tudjuk, hogy Krisztus létezik és hogy Ő a király mindenek felett, akkor miért akarnánk milliárdosok lenni mindenáron? Hiszen tudjuk azt, hogy egyszer úgyis számot kell neki adnunk a tetteinkért. Így igazi értelme tényleg csak annak az életnek van, ami elveszett a Krisztusban.

Persze mondhatjátok, hogy ez is egy jó kérdés: hogyan lehet elveszni Krisztusban? Most akkor adjuk fel a munkahelyeinket és valamilyen ködös, világosan nem körvonalazható életstílust folytassunk, amelyet szolgálatnak hívunk? Nem, egyáltalán nem erről van szó. Ahogyan Pál apostol is írja, mindenki maradjon meg abban, amiben a megtérése előtt volt, csak éppen a prioritásai változzanak meg. Ha például vállalkozó voltál, aki elsősorban a meggazdagodás reményében üzletelt, akkor csináld tovább, de ne a pénzért, hanem Krisztusért. Hogyan vállalkozhat valaki krisztsuian? Úgy, hogy korrekt az ügyfeleivel, nem vágja át az alvállalkozóit, igyekszik betartani a fizetési határidőket, időben kifizeti az alkalmazottait és mellette erejéhez képest adakozik. Mindezt hitből teszi, azért mert féli az Urat és tudja, hogy van a láthatatlan világban valaki, aki minden tettét feljegyzi és aki elé egyszer oda kell állnia. A döntéseibe minden alkalommal elsőként szerepel Isten és minden más utána. A lehetőségeihez képest az életével és a szavaival is hirdeti az igazságot és nem alkuszik meg a hitet illetően, hanem ha kell Jákobhoz hasonlóan birkózik és tusakodik érte. Ebben leli gyönyörűségét Isten. A hitért folytatott tusában.

Mennyei Atyánk! Hálával állunk meg előtted ma is! Köszönjük, hogy van lehetőségünk tusakodni és küzdeni azért a hitért, amelyet becsesebbnek tartasz a tűzben megpróbált aranynál! Mert az aranyat nem, de a hitünket magunkkal visszük! Szeretnénk nőni a hitben, életünk minden területén! Tisztísd meg a kezeinket minden tisztátalanságtól, bűntől és vétektől! Segíts, hogy azok a bűnök, amik indaként akarnak ránk tapadni, végleg leszakadjanak rólunk! Te nem ember vagy, Te nem változol, a neved ezért is Örökkévaló! Urunk, mi nem csak szavakkal akarunk meghalni magunknak, hanem tettekkel és valósággal! Jézus Te mondtad, hogy a Te igád gyönyörűséges és a Te terhed könnyű! Szeretnénk felvenni ezt az igát és ezt a terhet hordozni! Jézus Krisztus nevében! Ámen!