2014.01.07.  MÁÁR  NOST  MIÉNK  MINDEN  MENNYEI  ÁLDÁS  ELHISZED ?...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20140107.mp3
(Ézs 39,1-41,16; Ef 1,1-23; Zsolt 66,1-20; Péld 23,25-28)

Elsőként a babiloni követek látogatását olvashatjuk a mai részben, ami valószínűleg Kr.e.701-ben történhetett, nem sokkal azelőtt, hogy Szenakherib megostromolta Jeruzsálemet.

Az éppen ma is szereplő Merodak-Baladan volt az, aki már az Asszír Birodalomban a birodalom egészét fenyegető szintre emelte Babilont és végül meg is döntötte azt. Kétszer uralkodott: Kr.e. 721 és 710, valamint 703 és 702 között. 710-ben Szargon diadalmaskodott felette, 702-ben pedig az asszírok győzték le őt. Miután ezt a vereséget elszenvedte, folyamatosan szervezte a lázadásokat az asszírok ellen az ún. Termékeny Félhold közel-keleti régióban. Mivel e régiónak Izrael is a része volt, valószínűleg ezért kezdett barátkozni Ezékiással és ezért küldött ajándékokat neki, amikor hallott felépüléséről. Ráadásul a napóra árnyékának visszafordítása különös jelentőséggel bírhatott az egyébként asztrológia-orientált babiloniaknak.

Miután Ézsaiás kihirdette Isten ítéletét a babiloniak keze által, Ezékiás sokak szerint hitetlenül, istentelen és csalódást okozó módon reagált. Korábban, amikor ugyancsak Ézsaiás hirdette ki neki az Úr ítéletét, gyászolt és böjtölt, aminek meg is lett a pozitív eredménye. Most azonban csak magában örült annak, hogy nem az ő idejében fog bekövetkezni a babiloni ítélet. Más bibliamagyarázók szerint azonban szimlpán hálás volt azért Istennek, hogy vele személyes könyörületesen bánik és nem őt büntetni. Elismerte, hogy Júda a tettei miatt kiérdemelte Isten büntetését, azonban az, hogy egyáltalán nem érdekelte a nép sorsa, arra utal, hogy nem ő volt a beígért dávidi sarj, aki igazságosságban ítéli népét.

A 36-39-es fejezetek időrendi sorrendjét nehéz pontosan megállapítani, annyi azonban bizonyos, hogy maximum két éven belül történhettek. Ezalatt Ezékiás kétszer az Úrban, egyszer pedig senkiben nem bízott. Ez arra tanítja az olvasót, hogy megeshet valakivel nehéz körülmények között, hogy egyszer Istenben, egyszer pedig másban: emberekben, a körülményekben vagy a pénzben bízik. Nekünk ebben az új szövetségben persze ez nem csak lecke, hanem tennünk is kell azért, hogy folyamatosan az Úrban és az Ő kegyelmében bízzunk. Ezt úgy valósíthatjuk meg, ha naponta bensőséges kapcsolatot ápolunk vele, megalázzuk magunkat és imádkozunk hozzá. Akkor bízhatunk abban, hogy nem lesz e világnak olyan ereje felettünk, ami valódi és maradandó károsodást okoz a lelkünkben, szívünkben és az értelmünkben. Ha az ima által Krisztusban maradunk, ahogy ma Pál apostol is írja az Efézusi levélben, akkor nem csak a bűneinkre kapunk bocsánatot, hanem vele együtt minden szellemi áldásnak a birtokosává válunk. És ez ugyanolyan valóságos mint a világ, amit az érzékszerveinkkel észlelünk. Viszont az, hogy kinyílik-e a szemünk a láthatatlan világra, már Isten kegyelmén múlik. Viszont a jó hír az, hogy ezért is lehet imádkozni. Tegyük hát mi is ezt!

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy a Krisztusban megáldottál bennünket minden szellemi áldással a Mennyben! Köszönjük, hogy már a világ teremtése előtt kiválasztottál minket! Köszönjük, hogy a saját népeddé teszel bennünket, olyanná, akik a te szemedben szentek és tökéletesek vagyunk! Köszönjük, hogy személyesen a te saját gyermekeid lehetünk! Ez csodálatos! Tudjuk, hogy mindezt azért tetted, hogy dicsőséged szerezz a dicsőséges kegyelmednek, amellyel megajándékoztál bennünket a Fiúban! Hálásak vagyunk mindezért! Pállal együtt kérjük, hogy tölts be minket Szent Szellemmel, mert valóban a Szent Szellem tesz bölccsé és ad valódi kijelentést rólad! Nyisd meg szívünk szemét, hogy valóban fel tudjuk fogni, hogy milyen hatalmas az az örökség, amit nekünk szántál! Szeretnénk még inkább megérteni, milyen mérhetetlenül nagy a te erőd, ami bennünk is működik és ami feltámasztotta Krisztust a halálból! Jézus nevében! Ámen!