2014.01.09.  MINDANNYIAN  AZ EVANGÉLIUM  TITKAINAK  ISMERŐI  LETTÜNK...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20140109.mp3
(Ézs 43,14-45,10; Ef 3,1-21; Zsolt 68,1-18; Péld 24,1-2)

A mai Ézsaiás-rész már azzal kezdődik, hogy Isten majd a jövőben megalázza a kaldeusokat, azaz a babilóniaiakat.

Az Úr Izraelen keresztül új formában demonstrálja a világnak, hogy rajta kívül nincs más Megváltó, mert megszabadítja őket a babiloni fogságból és a bűneikből is, annak ellenére, hogy ezt egyáltalán nem érdemlik meg. A próféta világosság teszi, hogy a beígért nagy áldások nem amiatt vannak, mert a zsidók kiérdemelték azokat, hanem azért, mert Ő kegyelméből magához fogadta őket. Ez az egész szakasz a testi valóságból a szellemibe megy át és bár mindkettő a szabadításról szól, az előbbi inkább a babiloni fogságot, míg az utóbbi az üdvösséget jelenti.

Van szó tanúkról és tanúskodásról is: Isten mellett maguk a zsidók tanúskodnak, míg a bálványok mellett nincsenek, akik tanúbizonyságot tegyenek, mert élettelenek. Az Úr éles kontrasztba állítja az igaz hitet a bálványimádás ürességével és ostobaságával. A bálványok nem képesek a jövőbe tekinteni, a követőik zavartak és vakok szellemi értelemben – derül ki e versekből. Aztán a bálványkészítés folyamatába nyerünk betekintést és az egészből az derül ki, hogy semmire nem képesek, nem érnek többet a tűzifánál. John Knox, skót lelkész és reformátor az 1500-as években ezeket a verseket használta, hogy a katolikus misén elkövetett bálványimádást demonstrálja: “A liszt egy részéből kenyeret készítetek, a maradékból pedig Isten csináltok magatoknak, hogy leboruljatok előtte!” – hangzott híres mondata, aminek aztán végzetes következményei lettek.

A 44-ik fejezet vége és a 45-ik fejezet eleje már az Úr szolgájáról szólnak, aki nem más mint Círusz perzsa király, aki a hetven éves babiloni fogság végén rendeletben biztosítja Isten népének a hazatérést Izrael földjére. Az Úr ezzel a szakasszal is bemutatja, hogy bár Círusz azt hiszi, hogy ezeket a döntéseket ő hozta, valójában már Isten sok évtizeddel korábban elhatározta, hogy mit fog tenni. A Mindenható itt is Izrael Isteneként és a történelem uraként mutatkozik be.

A mai Efézusi levélben található részben titok tárul fel előttünk, mégpedig az, hogy a zsidók és a nem zsidók szervesen integrálódtak egymásba a Krisztusban és ugyanazon ígéretek beteljesedését várják. Ez a titok egy a híres titkok közül az Újszövetségben, amelyek lényege, hogy Krisztus szolgálata előtt el volta rejtve az emberiség elől, viszont a Messiás eljövetelével napvilágra jöttek. Ilyenek például Isten Királyságának titkai, Izrael megkeményedése, az üdvösség vonatkozó isteni terv, az Újszövetség kijelentése, az elragadtatás, Isten akarata, maga a Krisztus és még sorolhatnánk. A lényeg a mai titok feltárulásával kapcsolatban, hogy az Ó- és az Újszövetség népe egyáltalán nem kellene, hogy ellenséges viszonyban legyen egymással, mert valójában ugyanazt a személyt várjuk: a Messiást.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy a Messiás, az aranykor, az ezeréves királyság már belátható távolságban van és jó esélyünk van arra, hogy a néhány évtizeden belül mindennek szem- és fültanúi lehetünk! Köszönjük, hogy a jeruzsálemi Templom felépülésének időpontja is minden nappal közelebb van és talán azt is a saját szemünkkel láthatjuk állni azon a hegyen, amit minden magaslat közül kiválasztottál, hogy oda helyezed a nevedet! Közel vagy hozzánk ma is és közel a Te visszajöveteled! Szeretnénk még több titkot feltárni ezért kérünk tőled új kijelentéseket! Jézus nevében! Ámen!