2014.01.10.  EGYSÉGBEN  AZ ERŐ: EGYSÉGBEN  EGYMÁSSAL,  EGYSÉGBERN  ISTENNEL...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20140110.mp3
( Ézs 45,11-48,11; Ef 4,1-16; Zsolt 68,19-35; Péld 24,3-4)

A mai Ézsaiás rész azzal kezdődik, hogy Isten kijelenti, hogy Ő bizony azt tesz, amit akar, mert Ő mindenek alkotója. Ha valami vagy valaki a céljainak megfelel, Ő azt annak megfelelően fogja használni, mert joga van hozzá.

A 14-es vers az előzőek gondolatára építkezik és Jahve tulajdonságairól és jelleméről szól, amelynek fenségét az Izraelitáknak el kell ismerniük még akkor is, ha az új Mózes maga Círusz lesz. A 46-ik fejezet végéig tartó összefüggő rész először Istent mint az üdvösség szerzőjét mutatja be, majd kontrasztot állít fel a bálványok és Jahve között, végül kihirdeti az Úr igaz és igazságos mivoltát. E szakasz célja, hogy az izraeliták bizalma erősödjön az Örökkévalóban.

Az “Úr szolgájának”, azaz Izraelnek a megváltása eddig három témát dolgozott fel. A megváltás tényének kihirdetését; a megváltás eszközének beazonosítását, azaz Círusz megismertetését; és egy emlékeztetőt Isten egyedülálló mivoltára vonatkozóan, aki az egész megváltást levezényli. Most, a 47-es fejezettel  elérkezünk e rész lezárásához, amiben Babilont egy olyan asszonyként ábrázolja, amely csordultig van önteltséggel. Csakúgy mint sokan előtte, ő is belebukik e kevélységbe, amely a pusztulás előtt jár – ahogyan ezt a Példabeszédekből jól ismerjük. Ugyanakkor e szakasz lényege nem is annyira Babilon pusztulása, hanem Jahve erejének és kegyelmének dicsőítése amelynek maximum a hátterét adja a káldeus birodalom bukása.

A 48-as rész jelenti a csúcspontját és kiteljesedését Isten fennsőbbrendűségének a pogányok istenei felett. A próféta éppen a babiloni fogság példájával mutatja be ezt – ez nem ember műve volt, hanem Isten akarta így és egy ilyen tettet képtelenek lettek volna a bálványok végrehajtani. Ézsaiás itt kihirdeti Isten hűségét és ígéretet tesz arra, hogy nagylelkűen meg fogja szabadítani népét – az izraeliták dolga innentől fogva annyi lett volna hogy higgyenek benne. Ebben a fejezetben több dorgálás és biztatás szól a már fogságba került, hitetlen izraelitáknak, hogy valóban higgyenek Istenben. Az egésznek az az alaphangulata, hogy Izrael nagyon súlyos állapotban van a hit területén és óriási megújulásra lenne szüksége.

A mai újszövetségi rész a keresztény életvezetéssel foglalkozik: az apostol az új világ társadalmának leírása után azokat az elvárásokat fogalmazza meg, amelyek a társadalmi minimumnak számítanak. A kijelentés buzdításba megy át, abból amit Isten tett, abba, hogy nekünk mit kell tennünk. A teológiai háttér részletes bemutatását tehát annak mindennapi, konkrét alkalmazása követi. Először is – ez van a mai részben –  az egységben járásról, annak alapjairól és megtartásáról van szó. A János Evangéliuma 17-ik része mellett ez a második legfontosabb rész az Újszövetségben az egységről. Az derül itt ki, hogy nem elég az egységért imádkozni, hanem nekünk magunknak is tennünk kell azért, hogy az egység megvalósuljon. Három kiemelendő erény vagy tulajdonságról beszél, mint az egység alapjáról: az alázatról, a szelídségről és a türelemről. Miután ezt tisztázta, azt taglalja, hogyan őrizhető meg ez az egység, nevezetesen a Szellem ajándékai révén. A hangsúly itt sem az egyének növekedésén van, hanem az egyház, a hívők egységes csoportjának fejlődésén. A tagok nem indivídumokként viselkednek, hanem mindannyian hozzájárulnak a közösség előrehaladásához.

Mennyei Atyánk! Kicsoda olyan mint te, aki elküldted a Te csodálatos Fiadat, aki a Test feje, aki összefogja az egész egyházat és isteni rendben irányítja azt? Ma már senki nem látja át rajtad kívül azt a csodát, amit a Krisztus testének nevezünk, de Te átlátod, sőt mi több, ismered mindannyiunk gondolatait! Leborulunk előtted és kérünk,  hogy szerkessz minket egységbe, hogy valóban ne otthon ülő egyénekként, hanem a közösség értékes tagjait alkotó valódi krisztusi emberként tudjuk megvalósítani a Te akaratodat itt a Földön! Jézus Krisztus nevében! Ámen!