2014.01.12.  JÉZUS  KRISZTUS  MA  IS  A  HŰ  KÖZBENJÁRÓ  ÉS  FŐPAP...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20140112.mp3
(Ézs 51,1-53,12; Ef 5,1-33; Zsolt 69,19-36; Péld 24,7)

Nem néztem utána, hogy Ézsaiás-e a legtöbbet idézett próféta az Újszövetségben, de ahogyan egyre inkább haladunk előre a könyvében, újra és újra ismerős igék tűnnek fel.

Mindjárt a mai rész első versei között látjuk az apostolok által is idézett képet, amely Péter leveleiben és a Jelenések Könyvében is feltűnik: nevezetesen azt, hogy az ég és a föld is eltűnik és szertefoszlik, mint a kopott ruha. Talán pont Péter ír hasonlót – egy molyrágta ruhához hasonlítja a jelenlegi teremtést. Ez szerintem nem szimbolikus, hanem konkrétan a történelem egy adott pontján valóban be fog következni és ami ebben a régiben mulandó volt, az el is múlik és átadja a helyét az új teremtésnek, ami a Jelenések Könyve tanúsága szerint egészen másképp fog kinézni.

Innen, ebből az anyagra épülő univerzumból Isten Igéje szerint az égadta világon semmit nem fogunk tudni átvinni, csak azok a mennyei kincsek jöhetnek velünk, amelyeket itt a földön gyűjtöttünk és amelyek nem mások, mint a jó cselekedeteink – ezek fehér, dicsőséges ruhákként tűnnek majd fel az új teremtésben. Talán emlékeztek, amikor Jézus elváltozott, akkor az apostolok olyan vakító fehér színűnek látták a ruháját, amelyet itt a Földön nem lehet előállítani. Ma egy ufórajongó azt mondaná Jézusra, hogy ufót lát, mert valóban földön kívüli volt az a ragyogás és dicsőség, ami Őt körülvette. Annyit tudunk még, hogy az új teremtésben nem lesz olyan égitest, amelynek fényt kell biztosítania számunkra, mert Isten dicsősége közvetlen maga lesz a fényforrás. Erről egyébként egy nemrégiben a mennyben járt sebészorvos, Dr. Eben Alexander hosszasan ír – ajánlom mindenkinek, a címe az, hogy a “Mennyország létezik”.

Később aztán olyan pontos leírást látunk Jézus Krisztusról, ami páratlan az Ószövetségben: azt ahogyan megvetették, ahogyan a római katonák és a törvénytudók bántak vele és ahogyan mindenki azt hitte, hogy mégis csak jogos az a büntetés, amit kapott. Pedig nem: azok a csapások, amiket elszenvedett, az a szörnyű tortúra, amin keresztülment és a rettenetes halál, amit végiggyötrődött egyetlen célt szolgált: hogy ezt a bizonyos új teremtést az Úr emberekkel népesítse be és példán adjon arról, hogy mennyit kell e világon az Úr nevéért szenvedni. Azt olvassuk aztán Ézsaiásban, hogy “Lelke vajúdása után látni fog, és elégedettség tölti be.” Néhány qumráni tekercsben ez egy szerepel, hogy “Szenvedése után meglátja a fényt…”.

Az biztos, hogy a Krisztusnak szenvednie és vajúdnia kellett azért, hogy megmentsen bennünket és meggyőződésem, hogy már ugyan dicsőségben az Atya jobbján ül, ez a vajúdás még nagyon is tart. Amíg fikarcnyi esély van a legutolsó ember megmentésére, Ő ott fog hű főpapként és közbenjáróként a Mindenható Isten jobbján könyörögni és mindent megtesz azért, hogy a pislákoló gyertyabelet ne oltsa ki és néhány szálon lifegő nádszálat nem szakítsa el és ne törje le. Hogy mi ez a pislákoló gyertyabél és a lifegő nádszál? Mi vagyunk, akikben az életnek éppen csak egy kis szikrája van! De az Úr még ebből ki akarja hozni a legtöbbet, amit lehet: átvinni a lelkünket a halálból az életbe, az örök kárhozatból a feltámadás dicsőségébe. Mert ez az Ő természete.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy elküldted a szeretettet, az egyetlent, a szemed fényét, a féltetett, hogy mi is azok legyünk előtted, aki Ő ma! Köszönjük, hogy hozzá hasonlóan Fiak lehetünk és ugyanazon mennyei családhoz tartozhatunk! Igen, várjuk az új eget és az új földet, amit Te készítettél számunkra, hogy abban lakjunk örökkön-örökké! Hiszünk a test feltámadásában és abban, hogy egy nap a megdicsőült testünkben szemtől-szembe meglátunk Téged! Jézus Krisztus nevében! Ámen!