2013.06.23.

A tanítványok felháborodnak azon, hogy az asszony egy vagyont pazarol el Jézusra, amikor megkeni őt a nárdusból készült olajjal. A háromszáz ezüstpénz komoly értéket képviselt, egy fizikai munkából élő ember egész éves jövedelmét testesítette meg -- , ez mai értéken 2-3 millió forintnak felel meg.

A tettei szerint

Ezt öntötte az asszony Jézus fejére, a tanítványok pedig végignézték, hogyan folyik ez a különleges illatú méregdrága olaj végig a Messiáson. Valahol érthető volt, hogy szét akarták osztani az olaj értékét a szegények között, ami azt mutatja, hogy Jézusnak és a tanítványoknak ez bevett szokása volt. De amit az asszony tett, az egy olyan egyszeri és megismételhetetlen tett volt, amikor nem az adakozás volt az üzenet. Jézus ki is jelenti, hogy normál esetben valóban adakozni kell és szegények mindig lesznek velünk, de itt egy különleges alkalomról volt szó. Az adakozásról persze nem csak itt van szó az evangéliumokban. Amikor a gazdag ifjú -- akit egyébként megkedvel Jézus -- , megkérdezi az Urat, hogy mit tegyen, hogy az örök életet elnyerje. Erre azt kapja válaszként, hogy menjen el és a szegények között ossza szét amije van és kincse lesz a mennyben. Csak annyit tudunk róla, hogy végül ezt nem tette meg, mert nagyon gazdag volt. Lehet, hogy ma a száz leggazdagabb listáján láthatnánk őt valamelyik magazinban a forintban milliárdosok között.

De belegondoltatok abba, hogy valójában itt miről beszél Jézus? Arról, hogy komoly vagyont, ingatlanokat, nemesfémeket, pénzt, egy élet munkáját és mindazt, ami akkor gazdagságot jelentett adakozza szét. Ez teljesen ellene megy a józan észnek és a logikának. Nem arról beszélt, hogy időnként dobjunk a perselybe valamennyit, hanem arról, hogy adakozzon el mindent, a teljes vagyonát.

Pedig volt, aki az Újszövetségben ezt megtette és Isten céljaira adakozta el minden pénzét. Ő pedig nem más, mint a szegény özvegy, akinek összesen két fillérje volt, de azt is átadta Istennek. Erre mondta Jézus, hogy ez az özvegy mindenkinél többet adott, mert a teljes vagyonát eladakozta. Nagy adakozás volt még Zákeusé is: vagyona felét szétosztotta a szegények között, akiket pedig vámszedő tevékenységével megkárosított, azoknak négyszer annyit fizetett vissza kárpótlásul. A szegényeknek történő adakozás alapvetés az Újszövetségben: Isten Jakab apostolon keresztül kijelenti, hogy Ő azt tekinti igazi istentiszteletnek, ha meglátogatjuk az özvegyeket és az árvákat nyomorúságukban -- és ezt természetesen nem üres kézzel tesszük.

Isten pedig hatalmas arra, azaz van hatalma arra, hogy minden kegyelmét ránk árassza, hogy mindenkor, mindenben teljes elégségünk lévén, minden jótéteményre bőségben legyünk -- áll a 2 Korintus 9,8-ban. Ez köszön vissza Jézus válaszában is, amikor a gazdag ifjú eltávozása után megkérdezik a Mestert, hogy miután ők mindent otthagytak: az egzisztenciájukat, a korábban felépített életüket, mi lesz az ő jutalmuk? Jézus erre ezt feleli: „Igazán mondom nektek: mindenki, aki értem és az örömhírért elhagyta otthonát, testvéreit, apját, anyját, gyerekeit, szántóföldjét, az százszor annyit kap vissza még ebben a világban: otthont, testvért, anyát, gyermekeket, szántóföldeket. Ugyanakkor üldözésben is része lesz, a következő korszakban pedig örök életet kap."Tehát az Úr bőségesen megfizet annak, aki mindent otthagy és Őt választja már ebben a világban is. De nem ezen van a fókusz, nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy felírja a nevünket az élet könyvébe, még ha ez üldöztetéssel is jár.

Az adakozás olyan tevékenység, amit bárki tud gyakorolni: ha a kétfilléres özvegy tudott adakozni, te is tudsz. Ha az ember kilép hitben és segít a rászorulókon és aktívan keresi a módját, hogy milyen formában adjon, azt az Úr hagyja jutalom nélkül -- erre ígéretet tett. Ha valóban elkezdjük az adakozás életformáját élni, más dimenziók nyílnak meg az életünkben. Isten hűséges és igaz, amit kimond. És Ő azt mondta ki, hogy neki ad kölcsön, aki könyörül a szegényen. Az Úr pedig nem szeret tartozni :-)