Nyitott ajtók...

"Adtam eléd egy nyitott ajtót, amit senki be nem zárhat!"

Jel. 3:8.

Az élet fájához vezető utat zárta be, majd a Golgotán kegyelemből megnyitotta.

A történelem folyamán Isten sokszor nyitott ajtót, adott új esélyt az
embereknek. Az ajtó mindig egy elkülönített helyiségbe való belépésre
ad lehetőséget. Ezek az ajtók mindig a megmenekülést, a szabadságot
adták azoknak, akik beléptek rajtuk.

Noé idejében a bárka ajtaja nyílt meg, hogy akik abban a gonosz
világban ragaszkodtak az Úrhoz, azok megmenekülhessenek. Isten ugyanis
megítélte a Földet, mivel a bűn felhatott az égig, az ember
mindenestül gonosz lett. Isten azonban sohasem pusztítja el a jókat a
gonoszok miatt! Abban a korban volt egy ember, Noé, aki kedvet talált
az Úr előtt, mivel istenfélő életet élt. Az ő számára adott egy
lehetőséget, egy nyitott ajtót. Isten egy napon megjelent neki és
mondta, hogy építsen bárkát, vigyen abba minden állatból kettőt, mert
hamarosan özönvíz borítja el a Földet, és csak azok menekülnek meg,
akik a bárkán belül lesznek.

Sok év keserves munkájával elkészült a bárka. Amíg épült, csodájára
jártak, hiszen víz a közelben sem volt, és az emberek nem értették,
miért épít Noé hajót a szárazföld közepén. Noé bizonyságot tett nekik
a közelgő ítéletről, mégsem tértek meg! Aztán eljött az idő, mikor Noé
családjával és az állatokkal bement a bárkába és Isten maga zárta be
az ajtót. Amikor Isten zár be egy ajtót, nincs az az ember, aki
kinyithatná! Sok éven át nyitva volt a bárka ajtaja, hirdetve volt a
közelgő ítélet híre, mégsem tértek meg az emberek. És az ajtó
bezáratott!

Ma is van egy nyitott ajtó, a kegyelem ajtaja. Ezt az ajtót Jézus
Krisztus nyitotta meg a Golgotán. Nem emberek nyitották meg, így be
sem zárhatják senki előtt! Az emberek ma is hallják a közelgő ítélet
hírét, látják a jeleket, hirdetve van az Evangélium. Aki bemegy az
ajtón, élete van, aki kívül marad, elveszik! Örökre! Milyen szomorú,
mikor valaki odakerül az ajtó közelébe, de nem lép be rajta! Nem él a
lehetőséggel. Talán úgy gondolkodnak némelyek, hogy elég, ha ott
vannak az ajtó közelében, majd ha jön a veszedelem, hirtelen
beugranak, és megmenekülnek. Milyen megdöbbenés és félelem lesz úrrá
az ilyen embereken, amikor majd az ajtót zárva találják a kritikus
pillanatban! Nem lehet tudni, mikor záratik be az ajtó! Noé idejében
is csak sejteni lehetett, hogy mivel elkészült a bárka, várható az
ítélet. De nem volt semmi látható jele Isten szaván kívül!

Ma is zajlik az élet, az emberek építkeznek, házasodnak, adnak,
vesznek, végzik a mindennapi dolgokat, gyűjtik a vagyont, a hírnevet,
építik az "egységes világot", nagy terveket szőnek. Egy dolgot nem
vesznek figyelembe: Isten szavát. Elmennek a nyitott ajtó mellett, nem
hisznek a közelgő ítéletben.

Vannak, akikben ott él a félelem, hogy mi lesz, ha mégis igaz lesz,
amit Isten szolgái hirdetnek? Odamennek az ajtó közelébe, egészen
közel, és ezzel biztonságban érzik magukat. Sokan járnak templomba,
imaházba, talán még énekelnek is, tesznek bizonyos dolgokat, de az
ajtón igazán mégse lépnek be. Nincsen élő kapcsolatuk Jézus
Krisztussal. Ez a legszörnyűbb, ami megtörténhet, hogy valaki ott volt
a közelében, hallotta, látta a nagy csodákat, bizonyos mértékig
részese is volt, mégis semmivé lett minden! Mert egy napon az ajtó
bezáródik, és aki benn van, megmenekül, aki kívül maradt, az elveszik!

Egy másik ajtó üzenete is megérintett. Mikor Izrael ott van az
egyiptomi rabszolgaságban, Isten szabadulást hirdet a számukra. Egyben
ítéletet is a pogány világnak, Egyiptomnak. Hangzik az üzenet: Eljön
az utolsó éjszaka, amikor öldöklő angyal járja végig Egyiptomot, és
minden elsőszülött meghal azon az éjszakán. Az állat első fajzásától
kezdve a fáraó elsőszülöttjéig. Rettenetes ítélet! Talán
elgondolkodtak, miért is határozott így Isten? Sokakban talán
felrémlett, hogy milyen régóta megölnek a fáraó parancsára minden
héber fiúgyermeket... Az ítélet elhangzott. De Isten népe számára adott
egy kegyelmi lehetőséget. Le kellett ölni egy bárányt, és annak
vérével megkenni az ajtófelet. Az angyal látni fogja ezt, és amelyik
ajtón ott van a vér, oda nem megy be, ott mindenki életben marad.

Ennek a történetnek ma is van üzenete számunkra! Ma is a vér által
menekülhetünk meg! Mit jelent ez? A bűn miatt az ember eltávolodott
Istentől, ellene fordult, ítélet alá került. A szent Isten nem tud
közösséget vállalni a bűnnel! De mivel nagyon szereti az embert, fáj
neki nagyon az ember bukása és pusztulása, készített egy ajtót, egy
kegyelmi lehetőséget. Odaáldozta egyetlen Fiát, Jézus Krisztust, mint
hibátlan Bárányt, Akiben megbüntette a bűnt helyettünk! Az Úr Jézus
vállalta, hogy felveszi magára bűneink terhét, és elszenvedi a szörnyű
büntetést helyettünk! Azért tette ezt, mert emberi mértéket meghaladó
szeretete késztette erre. Vérét ontotta értünk a Golgotán, és aki hisz
Benne, elfogadja alázattal ezt a helyettes áldozatot, átadja szívét
Istennek, az vér alá kerül, Jézus Krisztus vérének védelmébe. Sokan
lesznek megölöttek az Úrtól ama napon. Csak azok maradnak meg, akiken
rajta van az Úr Jézus vére!

Akik elfogadták a váltságot Jézus vére által, azok új kapu előtt
találják magukat. Előttük áll a keskeny út, ami a szoros kaputól
indul. Ez a keskeny út a Mennybe vezet. Ez az az út, amin Jézus
Krisztus is végigment. Csak ezen az úton érhetünk Isten közelébe! Az
Úr Jézus mondja: "Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és
széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik
azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az
életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt." Mát. 7.14.

Minden embernek döntenie kell, merre indul el. Előtte két ajtó,
kétféle lehetőség. A tágas kapu a széles útra visz, melynek végén a
Pokol tüze vár. A széles út kényelmes, elfér rajta minden, a vagyon, a
hírnév, mindenféle bűn, de mindezek után ítélet vár arra, aki ezt
választja. A szoros kapu a keskeny útra nyílik, aminek vége a
Mennyországba vezet. Erre az útra csak úgy lehet rálépni, ha minden
bűnt, földi terhet és értéket kívül hagyunk. Jeruzsálem falán volt
sokféle kapu. Az egyik közülük a "Tű foka". Ez egy nagyon kicsi kapu,
szűk is, alacsony is. Azt a célt szolgálta, hogy ha egy vándor késő
éjszaka érkezett a városba, mikor már minden más ajtó zárva volt,
akkor ezen a csöpp ajtón mégis beléphetett a falak biztonsága mögé, de
csak ő maga. Ha volt tevéje, arról mindent le kellett venni, és a kapu
olyan alacsony volt, hogy a teve csak térden állva fért be rajta. A
szoros kapu is hasonló. Nem lehet bemenni rajta, csak térden állva,
terhek és értékek nélkül. Ez sokszor olyan elfogadhatatlannak látszik,
mert az emberek nemcsak bűneikhez és értékeikhez ragaszkodnak, hanem a
terheikhez is! De a keskeny út nagyon meredek, felfelé vezet, és
megterhelten nem lehet járni rajta! A keskeny úton nehéz haladni, sok
fáradtsággal jár, sok nemmegértéssel, küzdelemmel, lemondással, de ha
látjuk, hogy az út végén ott ragyog a Menny tiszta fénye, hív a
Szeretet hona, ahol többé nem lesz sírás és fájdalom, hanem örökös
öröm, ahol bűntől mentes, új világ vár ránk, akkor nem sajnálunk
semmit letenni, csakhogy végig tudjunk menni ezen az úton! Az ajtó
maga Jézus Krisztus. Ő mondja: "Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam
megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál." Ján.
10. 9.

Csak a keskeny út végén vár ránk az utolsó ajtó, a Mennynek ajtaja! Az
egész Föld színéről bemehet oda az, aki a bárkán belül van, akin Jézus
Krisztus vére van, aki végigjárja a keskeny utat, aki kegyelemben él.
Minden hívő ember vágyik belépni ezen az utolsó ajtón, mert akkor
végre célba ér! Megszűnik a harc, a küzdelem a bűn ellen, megszűnik a
betegség, nyomorúság, fájdalom, ami ezen a Földön a bűn következménye.
Aki előtt ez az ajtó kinyílik, az átváltozik, mennyei testet kap, ami
lehetővé teszi, hogy színről-színre meglássa Istent! Új világ lesz az,
egy bűn nélküli, csodaszép világ! Ott a szeretet törvénye uralkodik.
Ott a Bárány és a Menyasszony szerelme beteljesedik. Boldog az, akinek
szívét átjárja a vágy, hogy eljusson oda!

Ezek az ajtók mindenki előtt nyitva állnak. Mindenki eldöntheti, hogy
belép-e rajtuk. Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk végig, milyen
úton vagyunk éppen! A keskeny útnak van egy ismertetőjele. Ha nehéz
is, göröngyös is, sok fájdalom, támadás is ér, mégis belül, a szív
mélyén ott van a drága öröm és bizonyosság, hogy az Úr Jézushoz
tartozunk, vére rajtunk van! Ha Jézus nevét halljuk, hála és öröm jár
át. Érezzük Jézus mindent odaáldozó nagy szerelmét és ez a szeretet új
erőt ad mindig a továbbhaladásra. Ha Jézus iránti szeretetünk eltűnt a
szívünkből és helyette világi vágyak, célok uralkodnak bennünk, akkor
el kell gondolkodni, nem tértünk-e le a keskeny útról? Nem adtuk-e fel
mennyei célunkat? Ma még nyitva van az ajtó, újra be lehet lépni
rajta! De vigyázzunk, mert egy napon az ajtó bezáratik! Akkor a
megtérés lehetősége megszűnik, és csak az marad életben, aki az Ajtón
belül van!