ŐSZINTESÉG
Az őszinteség teszi tönkre a kapcsolatokat!?
"Az apai nagyapám mesélt egy történetet gyerekkoromban, ami arról
szólt, hogy egy vasárnap a testvére egyszer csak felállt az asztaltól,
vette a kalapját és közölte, örökre elmegy. Miért? - kérdezte a
felesége.
Mert minden vasárnap húslevessel bosszantasz, holott ki nem állhatom.
És még arra sem adott választ, hogy mindezt miért 20 év után közölte"
- idéz a családi legendáriumból Tamás, annak kapcsán, hogy hová
vezethetnek egy párkapcsolatban a hosszú évekig, tapintatból
elhallgatott bosszantó apróságok.

"Remekül szórakoztam a sztorin, aztán eltelt pár év, és hirtelen
magamra ismertem. Rádöbbentem, hogy halálosan idegesít, ahogy a
feleségem mindent elpakol utánam, egyetlen csikket is kitisztít a
hamutartóból, és ötpercenként szellőztet. Ráadásul nem is értettem,
hogyan jutottam el attól a ponttól, milyen rendes feleségem van addig,
hogy ha még egyszer megigazítja a terítőt, üvölteni fogok. Végül csak
megmondtam neki, mire könnyekben tört ki, hogy ő a lelkét kiteszi, én
meg nem értékelem. Persze, utána hiába magyaráztam, hogy az
elkövetkező negyven évünkért tettem... Éljen az őszinteség!" -
kesereg.

Mondd ki, ne törődj a következményekkel

Tamásék kapcsolati problémáira tehát nem volt gyógyír a teljes, minden
lapot kiterítő őszinteség, amit egy angol írás említ, mint egy durva,
de működőképes módszert az emberi viszonyok helyrehozására. A Times
Online cikkében a szerző a "radikális őszinteséget" egy karambolhoz
hasonlítja, és azt állítja: ha valami, hát ez biztosan megváltoztatja
az életet.

Azt javasolja: bármi jut is az eszünkbe, mondjuk ki, és ne törődjünk
vele, hogy az igazság fájhat, jellem-gyilkos lehet és esetleg a
karriered, vagy a kapcsolatod végét okozhatja. Ez csak azt jelenti:
igen, célba találtál.

A cikk néhány példát is hoz a keresetlen őszinteségre: egyebek mellett
egy virginiai pszichológus, Brad Blanton Kegyetlen Őszinteség nevű
workshopját említi, ahol az emberek egymás szemébe vágják az
igazságot, mert a workshop azt ígéri, ha ennyire őszinte leszel és
nyitott, akkor megjavul a viszonyod az emberekkel.

A "megsemmisítő nyíltság művésze" - ahogy a szerző a terapeutát
aposztrofálja - szerint, a hazugság éket ver a kapcsolatokba, amit
csak az őszinteség hozhat helyre. Arra a kérdésre, hogy vannak-e olyan
esetek, amikor megengedett a hazugság, így felelt: "Javaslom, hogy
sose hazudjunk a személyes kapcsolatainkban. De ha Anne Frankot
rejtegeted a padláson, és a nácik kopogtatnak az ajtódon, akkor
hazudhatsz."

Ne a vágyadat, a másikat szeresd

A 100% őszinteség az általunk megkérdezett esetekben sem jött be: a
történetek általában arról szóltak, hogy az őszinteségből veszekedés
lett, utána pedig semmi sem változott, a párok nem tudtak változtatni
a szokásaikon, viszont egyre inkább egymás idegeire mentek.

C. Molnár Emma pszichológus szerint ennek az lehet az oka, hogy nem
objektív személyként tekintünk a másikra.

"Egy férfi-nő kapcsolat alapvetően egy választás mentén zajlik -
mondja a szakember. - A választásnak van egy nagy csapdája,
nevezetesen az, hogy vajon a vágyaink teljesítőjét látjuk-e a
másikban, vagy pedig azt nézzük, az ő szándéka, vágya, képessége
passzol-e a miénkhez. Ha nem számítjuk bele a másik akaratát a
történetbe, hanem egy ilyen vágy-motívum alapján történik a választás,
akkor a kapcsolatnak viszonylag rövid időn belül megjelennek a
hátulütői, mert egyszer csak számon kéri egymáson a két fél, hogy
ugyan miért nem vagy a vágyteljesítőm."

C. Molnár Emma egy olyan példát hoz fel, amikor egy nő arra
panaszkodott, évek óta együtt volt a párjával, aki nem kívánta őt, és
két-három hónap is eltelt két szeretkezés között. "Igaz - ismerte be a
hölgy - mindig ilyen volt, de én most már rosszul bírom."

A szakember szerint itt nem segítene az őszinteség. Inkább a hölgynek
kellene eldönteni, hogy kárpótolja-e őt egy neki jóleső élet, egy
szövetségi viszony, egy érzelmi kiegészülés a számára elégtelen
szexualitásért. Ha nem, akkor egyszerűbb véget vetni a kapcsolatnak.

Őszinte nemzetek

A Times Online cikk szerzője különböző nációkról is leírja, mennyire
jellemző rájuk az őszinteség. "A közép-európaiak kegyetlenül őszinték
- írja Stefanie Marsh. - Ahogyan a balkániak és a kelet-európaiak is."
Az írónő példákat hoz fel, többek között egy bosnyák barátjának
esetét, akivel együtt ebédelt: "Ebben a nyakláncban olyan vagy, mint
egy szajha" - mondta neki a barátja, aki nagyon meglepődött, hogy
ezután kérte a számlát, és otthagyta. Megemlíti még az indiai
újságárust is, akinél vásárolni szokott, és aki hosszú időn át minden
reggel azzal üdvözölte, hogy "nagyon fáradtnak néz ki, vagy talán
beteg?" Majd a túlságosan szókimondó történetek után így folytatja: "A
kegyetlen őszinteség hadműveletének olyasmivel kell kezdődnie, ami az
udvariasság, a diplomatikus viselkedés és a túlzások körül forod !"