Tehát lehetséges, hogy azért blokkoljuk, akadályozzuk a másikat az
őszinteségében, mert mi nem akarunk szembesülni a mondanivalójával,
mert akkor változtatnunk kellene. Ehelyett inkább fenyegetettségben
tartjuk, nem teremtünk olyan közeget, amiben elmondhatná, nem nyílunk
meg felé, nehogy kibújjon a szög a zsákból és dolgoznunk kelljen az
üggyel. Igazi struccpolitika, csak egy burkolt, "finomabb" formában,
de a lényege ugyanaz: az elkerülés. Átverjük magunkat, tehát nem
vagyunk őszinték magunkhoz, csak épp ilyen játszmába burkoljuk, és a
másikra mutogatunk közben.

Legyünk tehát őszinték, de figyeljünk arra is oda, hogy mások is
őszinték lehessenek hozzánk, mert ez ugyanúgy hozzátartozik a saját
magunkkal való őszinteséghez, mint az, hogy mi kimondjuk másoknak azt,
amit gondolunk.
You might also like:

Válság van?!
Szeretet és akarat
Hogy vagy? LinkWithin
Címkék: Spiricica |
4 Responses
cicukám Says: 2010. január 25. 17:35
hú de nehéz dolgot feftegetsz!Hasonló gondolataim illetve problémám
van egy barátnőmmel. Idézlek jó?
"Tehát lehetséges, hogy azért blokkoljuk, akadályozzuk a másikat az
őszinteségében, mert mi nem akarunk szembesülni a mondanivalójával,
mert akkor változtatnunk kellene."
Érzem, hogy a lány nem őszinte.
próbálom "kiugrasztani a nyulat" a bokorból, de nem megy.Hárít,
maszatol, álkifogásokat sorol.én így érzem.Lamentálok, hogy finoman,
esetleges szituációra bukkanva, rákérdezzek. Lehet, hogy megsértődik
egy életre. Nem szeretném.Nehéz játszma ez annak aki felismeri:-P

Norci Says: 2010. január 27. 8:29
Én ilyenkor el szoktam gondolkodni azon, hogy ha nem tudunk őszinték
lenni egymáshoz, akkor az milyen kapcsolat, barátság...? Egy
barátomtól azt várom, hogy legyen hozzám őszinte, mondja el a
véleményét rólam, a viselkedésemről, stb, még akkor is, ha az elsőre
nem tetszik nekem. Ugyanezt én is megteszem a barátommal. Ki más
mondja meg egymásnak ezeket, mint a barátok? Náluk biztos lehetek
benne - ha tényleg jó barátok és nem intrikáznak -, hogy szeretetből
mondják, nem azért, hogy megsértsenek, stb. Tegnap én is kaptam
visszajelzést, és hálás vagyok érte, hogy ilyen barátaim vannak.

A nyúlugrasztás helyett a rákérdezést javaslom. Azt vettem észre, hogy
eszméletlen sok felesleges kört futunk magunkban, vagy egymással
azért, mert nem beszélünk, kérdezünk, hanem csak feltételezzük, hogy a
másik mit és miért csinál. pedig egy szimpla kérdésünkbe telne
tisztázni...