János 21,15-17 leírja, hogy Péter a keresztre feszítés előtt az Urat háromszor megtagadta. Ez volt a csúcspontja az Úrral eltöltött három és fél év utáni nagy csalódásának, mert előzőleg büszke, magát túlméretező, az imádkozásban pedig gyenge volt. És mégis, amikor arra került a sor, hogy az Úr rábízza juhainak a legeltetését, nem hozta elő e gyengeségek egyikét sem. Arra sem szólította fel Pétert, hogy a jövőben legyen alázatosabb, imádkozzon kitartóbban, és tegyen Róla bátrabban bizonyságot, ha szükséges, az üldözői előtt is. Nem. Nem adott neki ilyen feladatokat, jóllehet ezeket valóban meg kell találni egy istenfélő ember minősítésében, különösen annál, aki Isten népe vezetőjének van jelölve.

Az Úr Jézus tudta, egy egyszerű kérdés elegendő lesz. Ha Péter ezt a kérdést becsületesen megválaszolja, az összes többi következni fog belőle. „Jobban szeretsz engem, mint minden mást, és mint mindenki mást?” A Krisztus iránti szeretet a tesztje az ember szellemi állapotának.

Isten szemében az igaz szellemiség egyetlen tesztje: az Iránta való szeretetnek a mértéke. Végül is csupán ez a kérdés az Úrral való viszonyunkat illetően. Ő felteszi a kérdést: „Szeretsz engem?” – neked pedig erre kell válaszolnod.

Amikor Izsák megszerette Rebekát (1.Móz. 24,67), viszonzásul nem kívánt tőle semmi szolgálatot, hanem a szeretetét. Hasonlóan, az Úr sem elsősorban szolgálatot vár el tőlünk, hanem, hogy szeressük. Ahol szeretet van, ott természetes módon követi azt a szolgálat.

Rebeka jó 900 km-t tett meg Ábrahám szolgájával Mezopotámiából Kánaán felé (1.Móz. 24,61-67). Hogy miről beszélgettek közben az úton? Ha Izsákot tényleg szerette, akkor kísérőjét bizonyára róla kérdezgette az egész úton. Ilyen éhséggel fogja a Bibliát olvasni az a hívő, aki tényleg szereti az Úr Jézust. Naponta vágyakozik arra, hogy a Szent Szellem egyre többet jelentsen ki neki az Úr szépségéről.

Adja az Úr, hogy újból felismerhessük, hogy tényleg az Iránta való szeretetünk nagysága a valódi mércéje a szellemiségünknek (hogy mennyire vagyunk szellemiek). És hogy ne csapjuk be magunkat, gondoljunk arra, hogy Ő maga hitelesítette ezt a mércét. Szeretetünknek egyszerűen az engedelmességünk a bizonyítéka (Ján. 14, 15, 21, 23, 24).

A Biblia utolsó könyve megerősíti ezt a szent igazságot. Ott az Úr rendreutasítja az efézusi gyülekezetet, mivel elvesztették a fő, az első dologra való nézést (Jel. 2,1-5). Más tekintetben figyelemreméltó gyülekezet volt. A keresztények ott türelemmel munkálkodtak, gyűlölték a gonoszt, leleplezték a hamis apostolokat, állhatatosak voltak, és nem fáradtak bele az Úr Jézus nevéért való teherhordásba. Szívvel-lélekkel Istennek szolgáltak, és semmi nem állíthatta le őket. De mindezek ellenére az Úrnak panasza volt ellenük. Ez egy olyan komoly hiány volt, ami az Úr előtt, mint bizonyság, a létüket fenyegette. Kiestek a helyükről, mondta az Úr nekik, és amennyiben nem térnek meg, elveszi a kenetét róluk, bizonyságtevésük helybenhagyásának a jelét. Mi volt ez a nagy hiány? Egyszerűen az, hogy az Úr iránti szeretetük meghidegedett. Nem vesztették el az Iránta való első szeretetüket, hanem csak elhagyták, hátra tették és mentek tovább. Így foglalkoztak gyülekezeteikkel, összejöveteleikkel, tanácskozásaikkal, és egyéb keresztényi teendőikkel, anélkül hogy meglátták volna annak az egynek a szem elől tévesztését, ami a többi tevékenységük alapja lett volna. Ez megmutatja, hogy az Úr többre értékeli a szívünk Neki való átadását, mint minden más tevékenységünket. Az Ördög, aki ezt tudja, mindent megtesz azért, hogy amilyen mélyen csak tud, belevonjon bennünket a hívő élettel kapcsolatos külső tevékenységekbe, hogy ne maradjon már semmi időnk se arra, amit a mi áldott Urunkkal tölthetnék együtt, és emiatt a Neki való személyes átadottságunk megszűnik.

Jézus figyelmeztetett bennünket arra, hogy az utolsó napokban a bűn annyira elharapódzik, hogy sokan a szeretetükben meghidegülnek (Mát. 24,12). Mi most ezekben a napokban élünk. Az állítólagos hívők nagy többsége közt az Úrhoz való szeretet hőfoka a fagypont alá süllyedt. Ha mi magunk sem vagyunk mindig éberek, bennünk is létrejön ez a fagyos légkör.

Atyámfiai és nőtestvéreim a Krisztusban, még ha minden mást elveszítetek is, ezt az egyet ne hagyjátok el: az Úr iránti szereteteket