magukat karizmatikusnak vagy evangéliuminak valló felekezetekben régebben gyakran tanítottak e témáról, de mostanra mintha már aktualitását vesztette volna az Antikrisztusról és munkájáról szóló vizsgálódás. Ha mégis szóbakerül e nem éppen népszerű téma, akkor is csak a régi tanításokat mondják el vagy írják le újra és újra. E tanítások többsége igazságon alapszik, viszont nem a mostani korszak embereinek szól. Minden korszaknak ugyanis megvannak a maga Istentől ihletett tanításai, hogy az adott korszakban élő hívők ezek által felfegyverkezhessenek azokkal az igazságokkal, melyek segítségével képesek szembenézni az őket érő kihívásokkal.

Minden korszaknak megvannak a maga kihívásai, nemigen tudunk arról, hogy akár több korszakon át is ugyanazon kihívásokkal néztek volna szembe az egymást váltó nemzedékek. Itt természetesen nem az ördög személyére gondolunk, hiszen az ő természete mindig ugyanaz, mindegy, hogy mondjuk 1334-et vagy 2007- et írunk. Ebben a tekintetben nincs is különbség a korszakok között, az ördög természete ellen minden korszak hívőjének ugyanúgy fel kellett vennie a harcot, mint ma nekünk, hiszen az ördög akkor sem volt se jobb, se rosszabb, mint most. Amikor mi kihívásokról beszélünk, akkor ezen mindig az ördög munkáját értjük, melynek lényege és célja persze mindig ugyanaz volt, de a módszerekben igenis történtek változások.

Sok keresztény abban a súlyos tévedésben van, hogy az ördög sohasem tud újat mutatni. Ezt gondolni hatalmas tévedés, mert ez az állítás csak részigazság, ugyanis az ördög igenis tud újat mutatni, mégpedig a módszerekben. Céljai természetesen ugyanazok maradnak, de ő is tudja nagyon jól, hogy a célok eléréséhez szükséges módszereken változtatnia kell. Például a mostani korszakban már nem alkalmazhatja az előző korszakban használt módszereket, mert azok lelepleződtek, és az ördög abban a pillanatban, amint lelepleződik, már el is vesztette a csatát, ezért kezdhet mindent elölről.