II.

"Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket (szellemet) fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek" /2.Korintus 11,3-4, Protestáns fordítás/.

"Félek azonban, hogy mint ahogy a kígyó csalárdságával rászedte Évát, a ti szándékaitokat is megrontja azzal, hogy eltérít titeket a Krisztus iránt való őszinteségtől és tisztaságtól. Mert ha egy jövevény más Jézust hirdet, akit mi nem hirdettünk, vagy más szellemet kaptok, akit nem kaptatok, vagy más örömüzenetet, melyet nem fogadtatok el, szépen elviselitek." /Csia Lajos/

"De félek, hogy amint a kígyó becsapta (megcsalta) Évát ravasz mesterkedésével, megromlanak a ti gondolataitok is, és elfordít titeket a Krisztus iránti egyszerűségtől és tisztaságtól, mert ha valaki jön, és más Jézust hirdetne, akit mi nem hirdettünk, vagy másféle szellemet kapnátok, mint amit kaptatok, vagy másféle örömhírt, amilyet nem fogadtatok be, szépen elviselnétek." /Vida Sándor/

"Félek azonban, nehogy a kígyó, aki ravaszkodásával megcsalta Évát, valamiképpen a ti gondolataitokat is megrontsa, és elfordítson attól az egyszerűségtől és tisztaságtól, amely a Krisztusban van. Ha ugyanis hozzátok jön valaki, és más Jézust hirdet, akit mi nem hirdettünk, vagy más szellemet fogadtok be, amit nem általunk kaptatok, vagy más evangéliumot, amit nem tőlünk vettetek be, azt bezzeg eszményi módon eltűritek." /Balázs Károly/

Dávid ismerte Isten szívét, ezért így szól hálaimájának két mondata:
"Tudom Istenem, hogy te a szíveket vizsgálod, és gyönyörködsz az őszinteségben (szó szerint egyenességben). Én mindezt (a hatalmas mennyiségű kincset a templom számára) őszinte szívvel, önként adtam, és most örömmel látom, hogy önként adakozott neked néped, amely itt összegyűlt." /1.Krónika 29,17 Protestáns fordítás/

Az ördög valóban azt akarja, hogy mi elforduljunk Istentől, de ő ezt természetesen nem fogja közölni velünk, hiszen nagyon is tisztában van megtérésünk valóságával. Emlékszik rá, hogy volt egy nap, amelyen újjászülettünk, és ő is hallotta, amikor megfogadtuk Jézusnak, hogy mindig követni fogjuk őt, és hűségesek leszünk Istenhez egészen a halálunkig. Sátán világosan látja, hogy Isten elhagyására nem tudna rávenni minket, hiszen melyik keresztény hagyná el Istent egyik napról a másikra? A gonosznak azonban erre is van megoldása. Ő bőven megelégszik azzal, ha rá tud venni minket arra, hogy elforduljunk az egyszerű, őszinte hittől, és ennek eléréséhez legalább háromféle eszköze is van. Ha ezt el tudta érni az életünkben, akkor innentől fogva könnyebb dolga van velünk, sőt egy idő után szolgálatába is állíthat minket anélkül, hogy erre mi rájönnénk.

Elfordítani a hívőt az egyszerű és őszinte hittől. Igen, valójában ez az első ajtó, amit az ördög mindenképpen nyitva szeretne látni, hiszen ha nincs egyszerű és őszinte hit, akkor neki nyert ügye van. Miért? A válasz kézenfekvő: hogy elmaradjon az engedelmesség. Az engedelmesség elmaradásáról már rögtön a Biblia elején olvashatunk egy jól ismert történetet a Mózes I. könyvének 3. fejezetéből. Itt rögtön megtaláljuk a Sátán első hittől elfordító eszközét is, mely nem más, mint az Úr igéjének, jobban mondva aktuális kinyilatkoztatásának, vagyis "rhémájának" megkérdőjelezése.

"A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz." /1. Mózes 3,1-5/

A helyzet egyértelmű. Isten megteremtette Ádámot és Évát, majd adott nekik egy Igét, de ezt úgy is mondhatnánk, hogy adott nekik egy "rhémát" (a görög "rhéma" kifejezés magyar jelentése: "beszéd, mondás, kijelentés, jövendölés, hír, hirdetés, parancs, megbízás, meghagyás"). A keresztények számára ez Isten aktuális kinyilatkoztatását (kijelentését) jelenti. Tehát miután Isten megteremtette Ádámot és Évát, "rhémát" adott nekik, mégpedig egy nagyon egyszerű "rhémát", mely arról szólt, hogy a kert bármelyik fájáról ehetnek, kivéve a jó és gonosz tudásának fájáról.

Ez a "rhéma" elégséges lehetett volna az első emberpár számára ahhoz, hogy általa hűségesek maradjanak Istenükhöz, és ellenállhassanak a gonosznak. Mit tett az ördög? Megkérdőjelezte a "rhémát". "Csakugyan azt mondta Isten, hogy ...?" Isten tényleg ezt mondta? Ezt a kérdést a mai napig is felteszi az ördög minden hívőnek, mégpedig a saját gondolatain keresztül. Az ördög ma is megtámadja az elménket, hogy belénk plántálhassa a kételkedés magvait. Csűri-csavarja a dolgokat, hogy felépíthesse bennünk a kételkedés falait. "Valóban azt mondta Isten?" "Ezt tényleg Isten mondta?" Az ilyen kételyt támasztó gondolatokra még csak figyelnünk sem szabad az olyan helyzetekben, amelyekben egyértelmű, hogy Isten szólt hozzánk. Évának nem lett volna szabad beszélgetésbe elegyednie a kígyóval, így elkerülhette volna azt, amiről a 2.Korintus 11-ben olvashatunk, vagyis a megcsalattatást. A kígyó ugyanis becsapta Évát, amikor rossz színben tüntette fel előtte Istent. "Isten tulajdonképpen rosszat akar neked, azért nem engedi, hogy ehess a fáról" - mondja Sátán. Éva pedig ezt elhitte, hiszen ha nem hitt volna a kígyónak, akkor nem evett volna a fáról. Sátán a mostani időkben is alkalmazza ezt a módszert. Először kételyt támaszt bennünk Isten aktuális kinyilatkoztatásával (rhémájával) kapcsolatban azáltal, hogy minden módon igyekszik megkérdőjelezni azt.