Istenkép

Miután ez sikerült neki, ő kezdi el megmagyarázni számunkra az adottkinyilatkoztatást, hogy így felépíthessen bennünk egy hamis istenképet. Mi a célja ezzel? A válasz nagyon egyszerű: hogy elmaradjon az engedelmesség. Ez most is súlyos probléma. Isten szól bizonyos emberekhez, ők pedig ahelyett, hogy egyszerűen és őszintén hinnének Isten szavának, elkezdik azt elemezni, és végül elmarad a legfontosabb dolog, az engedelmesség. Mi egész gyülekezeteket láttunk ezen a ponton elbukni.
Még most is megdöbbenünk azon, hogy keresztények tömegei szégyenletesnek és megvetendő magatartásnak tartják az Isten igéjébe vetett egyszerű és őszinte hitet, ez a hit ugyanis nem akar kielemezni és megmagyarázni, hanem egyszerűen csak engedelmeskedik Istennek. Az ilyen őszinte embereket azonban mindig is őrülteknek, rajongóknak és fanatikusoknak tartották, mégpedig elsősorban a langyos, világgal megalkuvó keresztények, a világ fiairól már nem is beszélve. Az egyházszervezetek inkább építenek hatalmas templomokat és nagyhírű teológiai intézményeket, hogy elfogadtassák magukat azzal a világgal, amely teljesen a Gonoszban vesztegel (fetreng, fekszik) /1.János 5,19/, és ostobaságnak tartják az Igébe vetett egyszerű hitet, csak ne kelljen engedelmeskedni, mert akkor át kell élni a világból jövő gyűlöletet.

A teológusok nagy tömege jól ért a kinyilatkoztatásba vetett hit megkérdőjelezéséhez. Jól tudják az ilyen emberek, hogyan kell az igét elemezni és megmagyarázni, jól tudják, hogyan kell felépíteni a kételkedés várait, és végül kitűnő hamis istenképet tudnak minderre ráépíteni. Sajnos a teológián mást nem nagyon tanulhatsz meg azon kívül, hogy amit Isten mondott, azt ő nem is úgy gondolja, ahogyan mondta. A mostani időkben keresztények tömegei nem tudják, mit is jelent naponta táplálkozni az Igéből, milyen módon lehet megtapasztalni Isten természetfeletti jelenlétét a Biblián keresztül, hogyan lehet kinyilatkoztatást (rhémát) venni Istentől a Biblia olvasása és az imádság által. Sokan élnek még most is abban a tévhitben, hogy csak el kell menni egy bibliaiskolára, ahonnan néhány éves képzés után kellő felkészültséggel lehet beállni a "szolgálatba".
Ezek az emberek azonban elfelejtik azt, ami pedig igazán lényeges lenne még a szolgálat szempontjából is, vagyis a Krisztusba vetett egyszerű és őszinte hitet, és az ennek megfelelő engedelmességet.

"Senki sem dolgozhat Istennek, ha nem ismeri Őt. Sokan azt hiszik, alkalmasak az igehirdetésre, miután a teológiákon tanulmányozták a Bibliát. Hadd kérdezzem: amikor az evangéliumot prédikáljuk, az Igét magyarázzuk, vagy a Megváltót hirdetjük, az a célunk csupán, hogy az Igét kifejtsük, vagy el akarjuk mondani az örömhírt? Még a jó teológia is csak ahhoz tud hozzásegíteni, hogy az emberek megértsék a Bibliát, nem pedig Isten megismeréséhez. Manapság sokan értik a Bibliát, számosan képesek nagyszerűen elemezni az Igét, de hányan tudnak Istenről beszélni, és arról, hogyan lehet megismerni Őt? Ha Isten számára akarunk munkálkodni, először meg kell tanulnunk Őt megismerni."

Ne legyen félreértés, mi nem a tanulás és a képzés ellen, hanem a hamis (a világ által is megfertőzött) teológia ellen szólunk. Az ilyen teológia ugyanis nem az egyszerű hitből fakadó engedelmességet, hanem csak az üres tantételeket és a szolgálatban alkalmazandó emberi módszereket mutatja be. Ezért változott mára a karizmatikus mozgalom is egy nagy "módszergyárrá". Sorra gyártják a különféle módszereket, hátha valamelyikkel meg tudják csinálni az oly régóta áhított nagy világ-ébredést. Hallottunk olyan gyülekezetvezetőről is, aki az összes eddig napvilágot látott gyülekezetépítési módszerről szóló könyvet kívülről ismerte, de a legfontosabb könyvet, a Bibliát, már évek óta nem olvasta. Ez az ember már évek óta nem kapott személyes kinyilatkoztatást az Úrtól, az élete tele volt megoldatlan problémák sokaságával, a különféle karizmatikus módszereket azonban minden körülötte élő embernél jobban ismerte. Szomorú, de sok keresztény él ehhez hasonló állapotban. Mindez rávilágít két el nem hanyagolható tényre.

0. Az ilyen szomorú állapot világosan jelzi a Szent Szellem jelenlétének nagymértékű hiányát.
0. Ennek az úgynevezett "kereszténységnek" (beleértve a karizmatikus mozgalmat is) az ideje lejárt. Az lehetséges ugyan, hogy ezek a keresztény egyházak továbbra is jól funkcionálnak majd a világban lévő többi egyházzal együtt, de már nem a Szent Szellem, hanem az (anti)krisztusi szellem ereje és vezetése alatt.

Ezeket komolyan kell vennünk, mert itt és most élet-halál kérdésről van szó. Itt és most nem más a tét, mint az életünk, mert az ördög nagyon fél az átadott életű, engedelmes emberektől. Az ördög fél a hit embereitől. Ezért szeretné azt elérni, hogy inkább kételkedjünk, elemezzünk, magyarázzuk meg a dolgokat minél jobban, bonyolítsunk csak túl mindent, amit lehet, csak ne engedelmeskedjünk Isten kijelentett szavának.

Van még a gonosznak két másik régi, jól bevált eszköze is, melyek által szintén a Krisztus iránt való őszinteségtől akarja elfordítani a keresztényeket, mégpedig:

1. A megélhetés gondjai és a nyomorúság (Ezt hívjuk JÓB PRÓBA-nak).
Ha ezek nem válnak be, akkor ott van

2. A gazdagság csábítása (Ezt pedig SALAMONI PRÓBA-nak hívjuk)

Ez a két módszere évezredek óta jól bevált, és már sokakat térített el Krisztustól azzal, hogy a nyomorúságokkal megtörte, vagy azzal, hogy a gazdagsággal felfuvalkodottá és kényelmessé tette őket. Szellemi síkon mindkettőnek a szív megkeményedése (kérgessé válása) a következménye.

Jézus a magvetőről szóló példázattal szeretné nekünk megtanítani ezeket a nagyon fontos leckéket. A Márk 4,18-19-ben a következőket olvassuk:
"Másfélék a tövis közé vettettek; ezek, bár meghallották az igét, (de) a kor(szak) gondjai, a gazdagság csalárdsága (csábítása), s a többi dolgok után való vágyak beléjük hatolnak, megfojtják bennük az igét, úgyhogy az gyümölcstelenné lesz." /Vida Sándor/
Itt valójában arról van szó, hogy ezek az emberek meghallották az igét, vagyis hitre jutottak Krisztus Jézusban, mivel azt mondja az ige a Róma 10,17-ben: