május 12.

TÜZES KEMENCE

"Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égõ tüzes kemencébõl..." Dániel 3,17

Nézd Nabukodonozort, a zsarnokot, aki vagy! Amikor bevádolják a három férfit: "nem becsülnek téged, oh király", haragra gerjed. Ha észreveszed, hogy nem becsülnek a gyermekeid, hangosabbra fogod a sípot és dudát. Ha meghallod, hogy valaki mondott rólad valamit, már nem szereted, tele vagy felé ítélettel. Ha valaki nem becsül, felhevíted magad. Nabukodonozor arca elváltozott. A mienk is elváltozik azonnal. A király túlfûttette a kemencét. Hányszor fûtötted túl magad? Tudod, hogy az egész már nem józan dolog, és mégis fokozod, hétszerte tüzesebbre fûtöd a kemencét. Ha látom, hogy nincs hatása a szavamnak, ész nélkül dobálom a tûzre a fát. Minden határon túlmegyek. És ennek már nincs ereje. Az Úr megtanított, hogy ne fûtsem a kemencét, akkor Õ sem fûti. Az ítélet csak akkor ítélet, ha Õ mondja. Amit én mondok, nevetségessé válik. A király hiába fûttette túl a kemencét, az a három férfi égett meg, akik a többieket bedobták. Az embernek nagyon sokszor a saját tekintélye, tisztessé ge ég el. Amikor Nabukodonozor befûtteti a kemencét, megdöbbentõ dolog történik vele. A 2,47-ben azt mondta Dánielnek: "Bizonnyal a ti Istenetek, Õ az isteneknek Istene, és a királyoknak ura." Röviddel utána azt kérdezi: "És kicsoda az az Isten, aki kiszabadítson titeket az én kezeimbõl?" Még az Istent is ki meri hívni. Átéli a csodát, és mégsem segít rajta. Látta a három férfit az égõ tüzes kemencében, sõt a negyediket is. Látta õket kijönni is. Mégis ugyanaz marad, aki addig volt. Vigyázz, ne hordozd magadban tovább az óemberi indulatokat.