2011. 09. 11.

Nagy József

Aki közösségbe akar kerülni Istennel, annak meg kell hoznia egy döntést, hogy segítségül hívja JK Nevét. Ő szabadulást akar szerezni minden ember számára. Manapság gyakran elfogja a félelem az emberek szívét. Tíz évvel ezelőtt szörnyű tragédia történt, s azóta egy más világban élünk már. Mi mégis a béke üzenetét akarjuk átadni az embereknek, hogy többé ne rettegjenek a földi problémák miatt.

Nemcsak abban hiszünk, hogy JK itt járt a földön, hanem abban is, hogy – ígéretéhez híven – vissza fog jönni. Aki már megtért, az a Menny nagykövete, hiszen Isten Országának is polgára már, amelynek JK a Királya. A Király pedig mindenkit szívesen vár országába, ehhez csak át kell adni a szívedet neki, hogy felírhassa bele az Ő Beszédét, amely élő, égő valóság. Ekkor Isten igazságát már képes leszel betölteni, de csakis ekkor!

Azt mondta JK a tanítványainak, hogy ne nyugtalankodjék a szívük és ne féljenek! Ki kell nyitni a szívünket. Ne engedjük, hogy az ismeretlentől való félelem eltávolítsa Őt tőlünk! Az utat Jézus megmutatta; sőt közölte, hogy Ő maga az út![1]

Aki segítségül hívja Őt, azt Ő megszabadítja, és nem lesz messze tőle az Ő Beszéde, hanem a szívében és a szájában lesz. Így hinni tud a szívében, és meg tudja Őt vallani a szájával. Ez pedig az üdvösség feltétele.[2]

Noé idejében az emberek nem törődtek mással, csak a földi dolgokkal, ezért nem kaptak lehetőséget, hogy bejussanak a bárkába, amikor Isten megítélte a világot. Ma az egyház a bárka, és Isten mindenki előtt szélesre tárja annak ajtaját. A belépés feltétele csupán ennyi: bűnbocsánatot kérni Istentől.

Megtérés.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Dr. Hack Péter

Isten Igéjében meg van írva, hogy ne csak szóval szeressünk, hanem tettekkel is.

. 2Kor 9:6  Az[mondom pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat.

2Kor 9:7  Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.

2Kor 9:8  Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek,

Arra hívja fel az Ige a figyelmünket itt, hogy Istennek hatalma van arra, hogy ránk árassza kegyelmét, mégpedig nem úgy, hogy éppen csak tudjunk valami keveset adni, hanem úgy, hogy mindenkor bőségben legyünk. Adni hálás szívvel érdemes. Amikor átgondoljuk eddigi életünket, sok-sok okot találunk erre. Az adakozásra is és a nem adásra is szabadsága van mindenkinek. Adni jókedvvel, örömmel érdemes, mert Isten Igéje azt állítja, hogy a jókedvű adakozót szereti az Isten. 

Gyűjtés.

Németh Sándor

Ma van a tízéves évfordulója a WTC elleni támadásnak. Az Isten Igéje alapján kijelenthető, hogy aki embert öl, az lázad Isten igazsága ellen. A harcot Pál apostol szavai szerint szellemi szinten kell folytatnunk.[3] Ma nagyon fontos feladatunk az iszlám terrorizmus elleni imádkozás, szellemi harc.

Bejelentés: megjelent egy új Biblia-kiadás. Nem fekete, hanem színes, élénk megjelenésű borítóval, jobb papírminőségben, térképekkel, magyarázó függelékekkel. Aki Bibliát vesz, az nem költ, hanem befektet.

Zsid 10:19  Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,

Zsid 10:20  Azon az úton, amelyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,

Zsid 10:21  És lévén nagy papunk az Isten háza felett:

Zsid 10:22  Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől,

Zsid 10:23 És testük meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett,

Zsid 10:24  És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,

Zsid 10:25  El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.

Zsid 10:26  Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,

Zsid 10:27  Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket.

Zsid 10:28  Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra irgalom nélkül meghal;

Zsid 10:29  Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

Zsid 10:30  Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.

Zsid 10:31  Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.

Zsid 10:32 Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, amelyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,

Zsid 10:33  Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurcoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, akik így jártak.

Zsid 10:34  Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.

Zsid 10:35  Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.

Zsid 10:36  Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.

Zsid 10:37  Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik.

Zsid 10:38  Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.

Zsid 10:39  De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.

Kiderül ebből az igeszakaszból, hogy miért adta Isten ezt a kijelentést. Fel kell számolni az ilyen magatartásokat, melyeket ez a rész bemutat. A levél címzettjeinek volt egy nagyon nehéz időszak az életükben. Zaklatták őket, rendkívül erős nyomás alatt álltak, rágalmazták őket, elkobozták vagyonukat. Később társadalmi helyzetükben javulás állt be. Ez a változás nem az aktivitást segítette bennük, hanem a visszavonulást. Kezdtek ellangyosodni, elegük lett a támadásokból. Tulajdonképpen ez volt a levél címzettjeinek a fő problémája. A veszélyt általában az jelenti, mikor hirtelen javulás áll be, és akkor az illető önjutalmazásba kezd, hogy kompenzálja magát a korábbi sérelmek miatt.

Egy kereszténynek tudnia kell, hogy a Bíró fújja le a meccset, és ez nem csak a futballban van így! Nincs vége a küzdelemnek! Pál apostol is erre hívja fel a figyelmünket. Akkor is ébernek kell lenni, amikor konszolidált időszak érkezett el. Fontos, hogy legyen a keresztényeknek mindig feladatuk, szolgálatuk, hogy ne foglalják el magukat fölösleges lelki problémákkal.  Amikor elérkezik az életünkben az áldás ideje, akkor figyelni kell a szellemünkre: nem váltunk-e lomhává, lassúvá, visszavonulttá.

Pál apostol hangsúlyozza az Efézusi levélben (6. fejezet), hogy a harcunk színtere szellemi. Egyetlen bibliai hely sem támasztja alá, hogy ez a harc okafogyottá lett volna. A sátán nem ment nyugdíjba, tehát továbbra is támadja a keresztényeket. Ezért meg kell maradnunk aktívaknak, kreatívaknak, harcosaknak. Lopni kell a napokat a haláltól! Ebben a harcban nem vagyunk egyedül. A halált JK legyőzte, kirabolta a birodalmát, amelyet a sátán jogtalanul bitorolt. Jó hír, hogy hit által mi átvehetjük az Ő győzelmét. Aki motivált tud maradni, az nem öregszik! Az öregség nem csak kor, hanem szellem is! Aki megadja magát, közömbös mindennel szemben, az fiatal kora ellenére is öreg; aki viszont aktív marad, igyekszik megőrizni az értékeket, harcol a közömbösség ellen, az sokévesen is fiatal!

Amikor azt imádkozzuk, hogy jöjjön el Isten Országa, akkor azt kívánjuk, hogy az a világ, amely érzékszerveink fölött áll, ahol Isten trónszéke van, az ne csak látogatóba jöjjön jelekkel és csodákkal, hanem tartósan ide költözzön; hogy mi már most itt a földön úgy tudjunk élni, mintha a Mennyben lennénk. Ezért ne legyünk lomhák, lusták, ne vonuljunk vissza! Az Úrnak terve van velünk. Azt akarja, hogy harcoljuk meg a hit nemes harcát, legyünk a világ világossága. Aki átadja magát a lomhaságnak, az kiszolgáltatja magát a sötét erőknek.

Amikor az embert támadás éri, akkor két lehetősége van: vagy visszavonul, enged a megfélemlítési szándéknak, vagy ellentámadásba lendül. Hála Istennek Amerikáért, mert már szeptember 12-én meghirdette az ellentámadást! Nekünk is tudnunk kell, hogy Isten nem arra hívott el minket, hogy feladjuk, hanem hogy kitartóan harcoljunk, amíg a Bíró nem jelzi a küzdelem végét.

Szellemünk vezetést ad nekünk, mennyei látást, hogy még az éjszakát is úgy lássuk, mintha nappal lenne.[4] A világban forgolódva gyakran beszennyeződünk, identitásunk meg-meginog. Ilyenkor imádkozással, szellemi harccal kell helyreállítanunk magunkat.

Konszolidált helyzetben mire kell vigyázni?

Nem szabad elfeledkezni sohasem JK áldozatáról és Isten elhívásáról. Látnunk kell az út végét. A besötétedés akkor kezdődik, amikor az életet csak földi kereteken belül látja az ember. JK az életnek egy új megjelenési formáját hozta el: az örök életet! Tudnunk kell tehát, hogy elhívásunk a Mennybe szól. Ez nem álom! Azért vagyunk itt, mert nem akarjuk, hogy testünk a sírban maradjon, hogy a lelkünk és a szellemünk a pokolba kerüljön, hanem egész lényünk a Mennybe jusson! Nem jó, ha valaki a Mennyről való beszédet hallva elalszik, mert meg van kötözve e világ szellemével. Az ördög mindenkiről pontosan tudja, hogy hová tartozik. Aki eltévesztette a célt, elsősorban annak szól a 22. vers, hogy térjen vissza a Megváltóhoz, járuljon Hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mert van Főpapunk! Nem szabad megadnunk magunkat az ellenségeinknek, hiszen kaptunk hatalmat arra, hogy kígyókon és skorpiókon tapossunk. Csüggedés esetén fel kell tennünk a kérdést a lelkünknek, mint Dávid: „Miért csüggedsz el lelkem?”

Pál apostol felhívja a figyelmünket arra, hogy állhatatosan ragaszkodjunk a reménységünk megvallásához. Mert az igaz ember hitből él! A hitnek tápanyaga a reménység, azaz várakozok arra, hogy Isten ígérete meg fog valósulni. Nem baj, ha nem ma, hanem holnap. Hosszútűréssel kell várni ezt. A reménység igazolására földi dolgot nem tudunk felhozni: csak Isten ígérete támasztja azt alá. Az ígéreteken alapuló megvallások segítenek a reménység erősítésében, ami által szabaddá és erőssé válik a lelkünk. Ezért mondja Pál apostol, hogy a reménység a lelkünk erős és bátor horgonya.

A világi emberek számára jóformán semmi reménység nincs már. A légkör megtelt a reménytelenség beszédeivel. A hívő ember számára viszont van reménység: Isten ígéretei. Mi az ígéret? Kilátásba helyezi Isten, hogy mit fog cselekedni az életünkben. Márpedig Isten ígéretei jók! Ez éppen elég ok arra, hogy megmaradjunk azon az élő úton, amelyet JK a vérével teremtett meg számunkra.

A világ lezárta az eget az emberek fölött. Mi viszont azért tértünk meg, hogy nyitott legyen a fejünk felett az ég. A lábunk alól is el kell tűnnie a zárnak, a vasnak. SZSZ uralma alatt kell lennie a fejünk feletti szférának is, és a lábunk alattinak is. Fontos, hogy a Mennyel való kapcsolatunk megmaradjon. JK-nak megvannak az eszközei arra, hogy a lábunk alatt a vasat feltörje, ezzel a földi javak birtokba vételét megvalósíthassad. Arra is megvannak az eszközei, hogy Jákób létráját rendelkezésedre bocsássa, hogy Isten angyalai közlekedhessenek a Menny és te közötted, azaz ne legyen réz a fejed felett.

A média rossz híreket közvetít számodra. Döntened kell, hogy megadod-e magadat ezeknek a rossz híreknek, vagy szembeszállsz azokkal, ahogyan az amerikai kormány a terrorizmussal. Tudnunk kell, hogy nem érhet bennünket akkora baj, aminek orvoslása meghaladná JK teljesítőképességét. A lélek csüggeteg, ezért szeretetre, jó cselekedetekre kell ösztönöznünk egymást.

Arra is felhívja Pál apostol a figyelmünket, hogy csak a gyülekezeti összejöveteleken kaphatjuk meg azt a vakcinát, amellyel ellen tudunk állni a lomhaságnak, a visszavonulásra ösztönzésnek. Mindegyikünknek szüksége van a buzdításra, bátorításra. Ekkor a jó és szent vágyak, amelyek meggyengültek, új erőre kapnak. Az istentiszteleteken való részvételre szükségünk van, mert e nélkül a lelkünk és szellemünk renyhül, lelassul. Ez könnyen elszakadáshoz vezet, aminek ítélet lehet a vége!   

Ennek elkerülése érdekében sokat kell imádkoznunk, bizalommal járulni Főpapunk elé. Ösztönöznünk kell egymást a szeretetre és jó cselekedetekre. Járjunk istentiszteletekre, cselekedjük Isten akaratát. Legyünk bennünk istenfélelem, munkáljuk aktívan üdvösségünket, mert az Úr közel van – erre nagyon sok jel mutat. Nagyon sok lelki betegséget el lehet „veszíteni” aktív életvitellel. Jó, ha az embernek állandóan vannak feladatai, folyamatosan részt vesz Isten munkájában. Ekkor „nem ér rá” lelki betegnek lenni. A feladatokra kell néznünk, és ha közben szükség van pihenésre, akkor pihenjünk. Természetesen nem csupán a feladatokra kell néznünk, hanem a szeretet parancsára is. Ekkor fogunk tudni időt szakítani az Istennel való közösség ápolására, a családtagokkal való közösség ápolására; jutni fog időnk barátainkra, testvéreinkre is, és a gyülekezeti összejöveteleken is részt fogunk venni. Ez pedig már elegendő bizonyítéka annak, hogy jó úton járunk; hogy nem a meghátrálás emberei vagyunk!

[1] Ján 14:6  Monda neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

[2] Róm 10:10  Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.

[3] Ef 6:12  Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.

[4] Zsolt 139:12  A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.