A tanitvanyi élet fö veszelyei (I.)

(Mt. 6,19-21)

         Az Úr Jézus tanítványokat hívott el Isten országa szolgálatára. Az elhívás után annak igazságaira tanította őket. Az Üdvözítő célja az volt, hogy követői mindenki mástól különbözzenek. Ők nem vehetnek példát a környezetükben levő emberekről, csakis Őróla, így bizonyítva, hogy mennyei Atyjuknak valóban igaz, hű gyermekei.

         Megváltónk a Hegyi Beszédben elmondott tanításában a tanítványi élet 3 fő veszélyéről szó: A Mammonról, az aggodalmaskodásról és az ítélkezésről. Most figyeljünk arra, mit tanított az Úr a Mammonról.

         Az emberi szív sohasem elég önmagának, mindig valamire vagy valakire irányul, valahová fordul. S az ember sorsa azon múlik, hogy hová fordul, kin vagy min csüng. Az ember kincset keres, keresi azt a kincset, amely éppen az övé, amely boldoggá teszi. A szív tehát ezelőtt a kérdés előtt áll: min akar csüngni, kinek vagy minek akarja adni szeretetét, bizalmát?

         A mammon: arám szó, amelynek jelentése: anyagi javak, vagyon, birtok. A „bízni” igével rokon. Eredetileg nem volt rossz csengése. De az idők folyamán szerfelett érdekes és tanulságos jelentésváltozáson ment keresztül. – Mammon az volt, amit a bankárra, vagy más biztos helyre rábíztak, hogy ott megőrizzék. Később már nem azt jelölte, amit rábíztak, hanem azt, amiben bíztak. Később nagy betűvel írták, s istenként tisztelték.

         Választanunk kell. De hogyan? Hiszen a világi céloknak nagy vonzerejük van, és az anyagiak varázsát nem könnyű megtörni. Jézus ezekkel az igeversekkel segíti helyes választásunkat. Rámutat arra, mi az ostoba, és mi a bölcs döntés. -- Az előzőekben a kegyességgel és az imádkozással, most pedig céljainkkal kapcsolatban állítja szembe egymással az igazat és hamisat oly módon, hogy mi magunk hasonlítsuk össze őket, mi magunk lássuk be igazát.

         Jézus a kétféle kincs maradandóságát hasonlítja össze. Nem nehéz eldöntenünk, melyiket érdemes gyűjteni, mert a földi kincsek romlandók, és ezáltal bizonytalanok: a mennyei kincsek viszont romolhatatlanok, tehát biztosak. Hiszen ha kincset kívánunk gyűjteni, feltehetően azt fogjuk választani, amely nem veszít értékéből, és nem romlik el.

         Mit értett Jézus azon, hogy ne gyűjtsünk maguknak kincset itt a földön? Ennek tisztázásában segít, ha felsoroljuk, mi az, amit nem tilt a Biblia.

         a./ Először is, a birtoklás önmagában még nem tilos. Az Írás sehol sem tiltja a személyi tulajdont.

         b./ Másodszor, az sincs megtiltva a keresztyéneknek, hogy a „szűkebb napokra” félretegyenek. Ellenkezőleg, a Biblia dicséri a hangyát, mivel nyáron gondoskodik a téli élelemről. S az olyan hívőt, aki nem gondoskodik a családjáról, rosszabbnak tartja a hitetlennél.

         c./ Harmadszor pedig egyáltalán nem kell megvetnünk mindazt a jót, amit Isten bőkezűen adott, hogy élvezzük.

         Tehát a földi kincsek tiltásába nem tartozik bele az, hogy ne birtokoljunk anyagi javakat, vagy hogy ne gondoskodjunk előre a jövőről, sem pedig az, hogy ne éljünk a Teremtő ajándékaival.

         Akkor hát mit tilt meg Jézus az Őt követőknek? A javak önző halmozását; a szertelen, dőzsölő életet; a részvétlenséget a nyomorgók iránt, az anyagiasságot, ami a szívüket a földhöz köti, és az olyan balga elképzeléseket, miszerint az élet az anyagi javak bőségéből áll.

         A „földi kincsek gyűjtése” alatt nem a józan előrelátást, hanem a mohó kapzsiságot, az anyagias emberek telhetetlenségét értette. Óva int, nehogy ebbe a csapdába essünk.

         Jézus emlékeztet arra, hogy a földi kincset, amelyre vágyunk, „a moly és a rozsda elemészti, a tolvajok kiássák és ellopják.” Az ókori világban éppúgy nem volt biztonságban semmi, mint manapság. Jézus 3 dolgot sorol fel, ami a palesztinai életben gazdagságot jelentett. Keleten a ruha a gazdagság mutatója volt. Géházi 1 talentum ezüstöt, 2 ünnepi ruhát kért. Ákán drága babiloni köntöst vett el. A példázatbeli gazdag ember bíborba, bársonyba öltözött. Ámde balga dolog, ha a szív ilyesmin csüng. Az ilyen vagyontárgyak nem tartósak. -- A rozsdára használt görög kifejezés fogyasztást jelent. A szót sehol sem használják rozsdára. Valószínűleg a szó következő elképzelésen alapul: Sok ember gazdagsága Keleten gabonából állt, amit csűrben tároltak. Férgek, patkányok, egerek olyan kárt tehettek benne, hogy használhatatlanná tették. – Az ilyen jellegű javak sem tartósak. -- Palesztinában a házak falai többnyire vályogból készültek. A tolvaj a kis ásójával könnyedén lyukat áshatott a falon. Itt olyasvalakire mutat rá, aki házában aranykincseket, drága ékszereket őriz, és egy nap hazaérkezéskor megállapítja, hogy a betörő ellopta. Ez a kincs sem tartós. -- Mi, a modernkor emberei is hasztalan próbáljuk értékeinket rovarirtókkal, rozsdamentes festékekkel és riasztóberendezésekkel védeni. Egy idő után minden tönkremegy az infláció, a pénz elértéktelenedése vagy a gazdasági válság következtében. Még ha ezt azt meg is őrizhetünk ebben az életben, az elkövetkezőre akkor sem vihetjük magunkkal. Igaza volt Jóbnak: „Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el.” Jól mondja egy spanyol közmondás: „A halotti lepelnek nincs zsebe.”

         A „mennyei kincsek” azonban romolhatatlanok. Hogyan lehet mennyei kincseket gyűjteni? Minden valószínűség szerint a mennyei kincsek gyűjtése alatt olyan földi jó cselekedeteket értett, amelyek nem évülnek el. A földi jócselekedeteket azonban nem tekinthetjük hitelkártyának, amelyet majd a mennyben beválthatunk.

         Van egy zsidó történet, amely elmondja: Egy király zsidóvá lett. Amikor éhség uralkodott, ez a király minden kincsét szétosztotta a szegényeknek. Eljött a testvére, s figyelmeztette: „Atyád kincseket gyűjtött, atyái kincsét gyarapította; te pedig azt szétszórod.” --- Ő így válaszolt: „Atyám lentre gyűjtött – én fentre. Ők e világra gyűjtöttek, én a jövendő világra.”

         Egyik császár uralma alatt rettenetes keresztyénüldözés támadt; kincseket szerettek volna rabolni a keresztyénektől. A római prefektus azt kérte a gyülekezet diakónusától: „Mutasd meg nekem azonnal a kincseket.” – Az pedig kezével az özvegyekre, árvákra, betegekre mutatott. „Ezek az egyház kincsei.”

         Mindezeknek az időleges tevékenységeknek örökkévaló következményei vannak.