Boldog ember az, akinek Te vagy erőssége!

Az erőt sok tényező határozza meg, jól látható és egész életvitelünket befolyásolja a jelenléte, illetve a hiánya is. Erő tekintetében óriási eltérés lehet ember és ember között. Ha fizikailag nézzük, akkor az erő mértéke függ attól, hogy valaki nő vagy férfi, hogy milyen termetű és fizikumú, egészséges vagy beteg, milyen az életvitele, hogyan táplálkozik, mennyit mozog, dolgozik, mennyire edzett. Ezek mind függvényei az erőnlétnek. Nem kis dolog ez, hiszen az erős nagy dolgokat tud véghez vinni, ha erejét jóra használja, és nem él vissza vele. Az ember testi erejét bizonyos korlátok között tudja növelni, de mindenképpen határt szab számára egészsége, formáltatása, ami Isten kezében van.

Hasonlóképpen van a lelki életben is. Itt is nagy különbségek lehetnek. A lelki erő mértékét meghatározza, ki mennyire van Krisztusban, milyen kapcsolata van Istennel, mennyi erőt vesz át a Szentlélek által. De függ a lelki életkortól is, a táplálkozástól, a lelki egészségtől, az Úrvacsorától. Függ a lelki tisztaságtól is, mert a bűn az, amely minden erőt elvesz, beteggé teheti a hívő embert.

Ha a keskeny úton akarunk járni és célba akarunk érni, akkor sok erőre van szükségünk!

Erő kell a kereszthordozáshoz. Jézus mondja: Aki föl nem veszi az ő keresztjét minden nap, és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám! Minden hívő embernek megvan a maga keresztje, amely sokszor súlyos teherként nehezedik a vállára. Isten minden gyermekének az ő erejéhez mérten szabta meg keresztjét, melyet hordania kell. A mindennapi életből tudjuk, hogy ha valamit folyamatosan vinni kell, az egy idő után egyre nehezebbé válik. Így van ez a keresztünkkel is. Mivel le nem tehetjük, nem rövidíthetjük meg, hordozásához sok erőre van szükségünk, mégpedig kitartó erőre.

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe…

Nem bírom már! – sóhajtod csüggedezve.

De tarts ki! Egyszer majd meglátod, megérted,

Hogy a keresztre miért volt szükséged!

Erőre van szükség a keskeny úton való előrehaladáshoz. Olyan útra tettük a lábunkat, ami nem a kényelem útja, nem napsütéses, virágos, selymes réteken vezet keresztül sima utakkal, hanem a mi vándorutunk rögös, meredek, tele van göröngyökkel, tövisekkel. Sokszor beborul felettünk az ég, veszélyek leselkednek ránk, komoly akadályok állják utunkat és gátolják előrehaladásunkat – és mindezek felőrlik erőnket! A felfelé haladás sok erőt követel! De Isten ad eléd erőt nekünk, ha szemünk Őrá néz, nem a nehézségekre!

Sokan elmúlnak, mert ők nem bírnak

Hittel felnézni a gondok között!

Mert csak az útra, és nem az Úrra

Néznek, és elbuknak még a cél előtt!

Erő kell a küzdéshez. Ezen az úton ellenséggel is találkozunk. Az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresve, kit nyeljen el! Nem olyan ellenség, akit egyszer legyőzünk, és többé nincs dolgunk vele! Újra és újra támad, gonoszságában, pusztító szándékában rendkívül kitartó!! Egész életünkben harcunk van vele!

A harcra a katonaságnál sem visznek gyermeket, időset, beteget, akiknek nincsen ereje. Hanem edzett, szívós, kitartó, ereje teljében lévő embereket képeznek ki, akik kitartóak a harcban és nem esnek össze az első megütközés után. Lelkileg is így kell értenünk. Ha nincs erőnk naponként leküzdeni énünket, harcolni a bűn ellen, akkor az fog győzni, és uralkodni felettünk! Győzni csakis Isten ereje által tudunk! Minden Nélküle indított harc kudarcba fullad!

Erőre van szükség a munkához. Sok testvér mögött már egy egész élet fáradtságos munkája áll. Mindnyájan tudjuk, hogy aki menni is alig tud, az nem fog tudni dolgozni. Aki nehéz terhet cipel, nem tud másra figyelni. Ha valaki lelkileg alig vonszolja magát, annak nincs ereje a küzdéshez, de a munkálkodáshoz sem! És ennek egyetlen oka van, hogy nincs meg Istennel az a kapcsolat, ami által napról napra megerősödhetne! Vannak testvérek, akik erejüket olyan terhek cipelésére fecsérlik el, amire semmi szükség nincsen, és ez meggátolja őket abban, hogy dolgozzanak az Úr szőlőjében. Aki az Úrért, az Úrnak akar munkálkodni, annak engedelmesen kell figyelni az Úr intésére, útmutatására, és azt kell cselekednie, amire megbízást kap Istentől. Ahhoz Ő meg is adja a szükséges erőt!

Sok erő kell a próbák elviseléséhez. Sokszor érezhetjük azt a valóságot, hogy : Megpróbállak téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben, megtartod az én béketűrésre intő beszédemet, vagy nem? Igen, valamit türelmesen elviselni, szó nélkül hallgatni – ehhez sokkal több erő kell, mint a beszédhez! A próbák össztüzében béketűrőnek lenni, a viharban is csendben maradni – ez nem is lehetséges másképpen, csak Isten nagy ereje által! Sokféle formában érhet bennünket próba, sokszor egyszerre több is, melyeket nem könnyű elhordozni. Pál apostol írja: Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is, mindenben és mindenekben ismerős vagyok, a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is.

És sok erőre van szükség egymás terhének hordozására. „Egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be Krisztus törvényét!” Ezt jó erőnlét nélkül betölteni lehetetlen! Képzeljük csak el, ha nekünk is segítségre van szükségünk, hogyan tudnánk másnak segíteni? „Tartozunk pedig mi, az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára és épülésére!” Ennek az összetartozásnak meg kell valósulnia közöttünk!

Láthatjuk, hogy ezek mind emberi erőnket jóval meghaladó, erőnk feletti dolgok! Emberi erővel nem tudunk sem keresztet hordani, sem a keskeny úton járni, sem küzdeni, sem lelki munkát végezni, sem pedig a próbák k9özött kitartani. Pedig ezek mind elengedhetetlenek az örök élethez – a hívő élet velejárói. Isten ezt nagyon jól tudta, ezért adta az ő Szentlelkét, aki által megerősít minket. Istentől kapott erő nélkül ezeket megvalósítani nem lehet – ezért nem értik az emberek, hogy hogyan lehetséges így élni.

Mégis gyakran előfordul, hogy nincs erőnk, vagy kevés erőnk van, fáradtak vagyunk. Sokszor zúgolódunk, jajgatunk, panaszkodunk. Nincs erőnk, hogy áldozatot hozzunk az Úrért, az Ő ügyéért, egymásért.

Isten az erő forrása! Ha a forrással kapcsolatban vagyok, sok erőm van, ami a forrásból táplálkozik. Ha egy hatalmas folyóból leágazik egy kis patak, először széles sávban folyik, de minél messzebbre kerül, annál jobban szűkül. A sodrás kisebb lesz, nincs már erő a hordalékok elmosásához, medre eldugul, és a patak megszűnik létezni. Ha a lelki életben is elmarad a folyamatos megtisztulás a bűntől, és ezzel együtt a jó kapcsolat fenntartása Istennel, akkor előbb-útóbb a hitélet megszűnik létezni. Minél jobb a kapcsolat köztem és az én Uram között, annál több erőm lesz! Erőről erőre vezet! Fordítsunk nagy gondot a Vele való közösség ápolására, mert életünk egészen Tőle függ!