KI TAGADHATNÁ, hogy a bölcsesség elengedhetetlen ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni az életben adódó gondokkal? Az igazi bölcsesség az a képesség, amely segít, hogy az ismeretet és az értelmet helyesen alkalmazzuk. A bölcsesség az ostobaság, butaság, esztelenség szöges ellentéte. Ezért a Szentírás arra int minket, hogy szerezzünk bölcsességet (Példabeszédek 4:7). Tulajdonképpen a bibliai Példabeszédek könyvének elsődleges célja az, hogy bölcsességre tanítson és fegyelmezésben részesítsen minket. Nyitó szavai így hangzanak: „Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei, bölcseség és erkölcsnek [fegyelemnek, NW] tanulására” (Példabeszédek 1:1, 2).

Már a Példabeszédek első néhány fejezetében is megbízható tanításokat találhatunk. Ahogyan egy szerető apa kérlelné a fiát, úgy kérleli Salamon az olvasóit, hogy fogadják el a fegyelmezést, és fordítsanak figyelmet a bölcsességre (1. és 2. fejezet). Megmutatja nekünk, hogy hogyan tudunk meghitt barátságot kialakítani Jehovával, és hogy miként őrizhetjük meg a szívünket (3. és 4. fejezet). Arra int minket, hogy őrizzük meg erkölcsi tisztaságunkat (5. és 6. fejezet). Mennyire értékelhetjük, hogy lelepleződnek azok a módszerek, melyeket az erkölcstelen személyek alkalmaznak (7. fejezet). És mennyire vonzó mindenki számára az, ahogyan a megszemélyesített bölcsesség kérlel minket! (8. fejezet). Majd mielőtt Salamon király rátérne velős, rövid példabeszédeire, melyek a könyv későbbi fejezeteiben találhatók, ösztönző összefoglalást ad az eddig leírtakról (9. fejezet).

’Jöjjetek, egyétek a kenyeremet, és igyátok a boromat’

A Példabeszédek első szakaszának utolsó fejezete nem csupán az előző fejezetekben olvasható tanácsok unalmas összegzése, mintegy vázlata. Ellenkezőleg, izgalmas és lebilincselő szemléltetés formájában íródott, amely arra indítja olvasóit, hogy keressék a bölcsességet.

A bibliai Példabeszédek könyvének 9. fejezete ezekkel a szavakkal kezdődik: „Az igazi bölcsesség megépítette házát, és kifaragta annak hét oszlopát” (Példabeszédek 9:1, NW). A „hét oszlop” kifejezés egy tudós elképzelése szerint „olyan villára emlékeztet, mely egy belső udvar köré épült. Az épületet két oldalán három-három oszlop tartja, a harmadik oldalán középen pedig egy oszlop támasztja alá, szabadon hagyva a szemközti bejáratot.” Akár így van, akár nem, az igazi bölcsesség olyan házat épített, mely erős, és sok vendég elfér benne.

Minden készen áll a lakomára. A hús is, és a bor is a helyén van. A bölcsesség személyesen gondoskodott az étel elkészítéséről és a terítésről. „Barmait levágta, borát megkeverte, és az asztalát is megterítette” (Példabeszédek 9:2, Katolikus fordítás). Nyilvánvalóan olyan szellemi eledel áll ezen a jelképes asztalon, mely felvilágosító, és gondolkodásra késztet (Ézsaiás 55:1, 2).

Kiket hívott meg az igazi bölcsesség a lakomájára? „Kiküldte cselédeit, hogy kiáltson a város magaslatainak tetején: »Aki tapasztalatlan, térjen be ide!« Akinek nincs értelem a szívében, annak pedig ezt mondta: »Jöjjetek, egyétek kenyerem, s igyatok a borból, melyet kevertem. Hagyjátok a tapasztalatlanokat, és éljetek, járjatok egyenesen az értelem útján«” (Példabeszédek 9:3–6, NW).

A bölcsesség kiküldte hajadonjait, hogy meghívják a vendégeket. Olyan közterületekre mennek, ahol a legtöbb ember hallja őket. Mindenkit meghívnak — azokat, akiknek ’nincs értelem a szívükben’, azaz, akik híján vannak az értelmességnek, és azokat is, akik tapasztalatlanok (Példabeszédek 9:4). Az élet reménysége lehet ezeké az embereké. Kétségtelen, hogy a bölcsesség, mely Isten Szavában található — és így a Példabeszédek könyvében is —, jóformán mindenki számára elérhető. Napjainkban az igazi bölcsesség hírvivőiként Jehova Tanúi azzal vannak elfoglalva, hogy bárhol találkozzanak is az emberekkel, meghívják őket, hogy tanulmányozzák a Bibliát. Ennek az ismeretnek a befogadása valóban örök élethez vezethet (János 17:3).

A keresztényeknek alázatosan el kell fogadniuk a bölcsességtől jövő fegyelmezést. Ez különösen a fiatalok, illetve azok esetében igaz, akik nem olyan régen kezdtek el tanulni Jehováról. Mivel nincsen sok tapasztalatuk Jehova útjairól, lehetséges, hogy ’nincs értelem a szívükben’. Ez nem azt jelenti, hogy minden indítékuk rossz, de időre és erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy valakinek a szíve olyanná formálódjon, hogy az igazán tetsszen Jehova Istennek. Ehhez összhangba kell hozniuk a gondolataikat, vágyaikat, gyengéd érzéseiket és céljaikat azzal, ami Istennek tetszik. Mennyire létfontosságú tehát, hogy ’vágyakozást fejlesszenek ki a szó hamisítatlan teje után’ (1Péter 2:2).

Tulajdonképpen mindannyiunknak túl kellene jutnia az „alaptanon”, nem igaz? Érdeklődést kell kifejlesztenünk „Isten mélységes dolgai” iránt, és a szilárd eledelből kell táplálkoznunk, mely az érett embereknek való (Héberek 5:12—6:1; 1Korintus 2:10). „A hű és értelmes rabszolga” Jézus Krisztus közvetlen irányítása alatt szorgalmasan gondoskodik időszerű szellemi eledelről mindenki számára (Máté 24:45–47). Lakmározzunk hát a bölcsesség asztaláról azáltal, hogy szorgalmasan tanulmányozzuk Isten Szavát és a rabszolga osztály által elkészített, Biblián alapuló kiadványokat.

„Ne fedd meg a csúfolót”

A bölcsesség tanításai a helyreigazításra és a feddésre is kiterjednek. A bölcsességet ebből a szempontból nem mindenki szereti. Ezért a Példabeszédek könyve első szakaszának a befejezésében ez a figyelmeztetés található: „A ki tanítja [helyreigazítja, »NW«] a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz. Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged” (Példabeszédek 9:7, 8a).

Egy csúfolódó ember neheztelést és gyűlöletet érez az iránt, aki segíteni próbál neki, hogy kiigazítsa az útját. A gonosz ember nem érzi úgy, hogy a feddésnek bármi értéke is lenne. Milyen butaság volna ezért Isten Szavának gyönyörű igazságát olyannak igyekezni tanítani, aki gyűlöli az igazságot, vagy aki csupán csúfolódás tárgyává akarja azt tenni! Amikor Pál apostol Antiókiában prédikált, a zsidók egy olyan csoportjával találkozott, akikben nem volt szeretet az igazság iránt. Megpróbálták Pált belevonni egy vitába úgy, hogy káromlóan ellentmondtak neki, de Pál csak ennyit mondott: „Mivel ti eltaszítjátok [Isten szavát] magatoktól, és nem ítélitek magatokat méltónak az örök életre, íme, a nemzetekhez fordulunk” (Cselekedetek 13:45, 46).

Miközben azon igyekezünk, hogy elvigyük a Királyság jó hírét a tiszta szívű embereknek, vigyázzunk, hogy ne keveredjünk összetűzésbe vagy vitába a csúfolódókkal. Krisztus Jézus ezt az utasítást adta a tanítványainak: „Amikor beléptek a házba, üdvözöljétek a háznépet; és ha méltó a ház, szálljon rá a béke, amelyet kívántok neki; de ha nem méltó, térjen vissza rátok a tőletek való béke. Ahol nem fogad be valaki titeket, és nem figyel szavatokra, ott kimenve abból a házból vagy abból a városból, rázzátok le a port lábatokról” (Máté 10:12–14).

A feddés a bölcs emberből egészen más reakciót vált ki, mint a csúfolódóból. Salamon kijelenti: „fedd meg a bölcset, és szeret téged. Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz” (Példabeszédek 9:8b, 9a). A bölcs ember tudja, hogy „egyetlen fegyelmezés sem látszik a jelenre nézve örvendetesnek, hanem elszomorítónak; ámde utólag békés gyümölcsöt, azaz igazságosságot terem azoknak, akik általa megedződtek” (Héberek 12:11). Noha a tanács fájdalmasnak tűnhet, miért is akarnánk bosszút forralni, vagy próbálnánk meg védekezni, ha azáltal, hogy elfogadjuk, bölcsebbekké válunk?

„Tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását” — folytatja a bölcs király (Példabeszédek 9:9b, Újfordítású revideált Biblia). Senki nem túl bölcs, és nem is túl idős ahhoz, hogy még többet tanuljon. Milyen nagy öröm látni, hogy még olyanok is, akik már életük alkonyán járnak, elfogadják az igazságot, és átadják magukat Jehovának! Bárcsak mi is megtennénk mindent, hogy megőrizzük a tanulás, valamint az az iránti vágyunkat, hogy dolgoztassuk az elménket.

„Meghosszabbítják néked életednek esztendeit”

Salamon, hangsúlyozva az általa kifejtett gondolatok fő mondanivalóját, a bölcsesség nélkülözhetetlen feltételére mutat rá. Ezt írja: „Jehova félelme a bölcsesség kezdete, és a Legszentebbnek ismerete: ez az értelem” (Példabeszédek 9:10, NW). Nem tehetünk szert isteni bölcsességre, ha nem érzünk mélységes, tiszteletteljes félelmet az igaz Isten iránt. Van, hogy egy személynek rengeteg tudással van tele a feje, de ha nem féli Jehovát, nem fogja úgy felhasználni ezt a tudást, hogy azzal dicséretet szerezzen a Teremtőnek. Még az is megeshet, hogy ismert tényekből rossz következtetéseket von le, és így ostobának fog tűnni. Emellett Jehovának, a Legszentebbnek az ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy értelemre tegyünk szert, ami a bölcsesség egyik jellegzetes vonása.

Milyen gyümölcsöt terem a bölcsesség? (Példabeszédek 8:12–21, 35). Izrael királya rámutat: „én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit” (Példabeszédek 9:11). Napok sokasága és hosszú élet származik abból, ha valaki a bölcsességgel társul. Igen, „a bölcsesség élteti azokat, akiknek van” (Prédikátor 7:12, Úf.).

Személyes felelősségünk, hogy erőfeszítést tegyünk a bölcsesség megszerzésére. Ezt hangsúlyozva Salamon kijelenti: „Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát” (Példabeszédek 9:12). A bölcs embernek javára fog válni a bölcsesség, a csúfoló pedig szenvedni fog, de ezért csak őt lehet hibáztatni. Valóban azt aratjuk, amit vetettünk. ’Hallgassunk hát figyelmesen a bölcsességre’ (Példabeszédek 2:2, Úf.).

„Lármás az ostoba asszony”

Ezek után, mintegy szembeállításként, Salamon ezt mondja: „Lármás az ostoba asszony. Csupa együgyűség ő, és egyáltalán nem ismert meg semmit. És ott ül háza kapujában egy széken, a város magaslatain, hogy odakiáltson azoknak, akik arra járnak az úton, akiknek egyenesen arra vezet az ösvényük: »Térjen be ide, aki tapasztalatlan!«” (Példabeszédek 9:13–16a, NW).

Az ostobaság úgy van ábrázolva, mint egy lármás, gátlástalan, buta asszony. Ő is házat épített, és úgy döntött, maga fogja hívni mindazokat, akik tapasztalatlanok. Így az arra járóknak dönteniük kell: vagy a bölcsesség, vagy az ostobaság meghívását fogadják el.

„A lopott víz édes”

Mind a bölcsesség, mind pedig az ostobaság meghívja hallgatóit, hogy ’térjenek be’ hozzá. De mindketten mást kínálnak fel. A bölcsesség lakomára hívja az embereket, ahol lesz bor, hús és kenyér. Az ostobaság olyan dologgal csalogatja az embereket, ami egy gátlástalan nőnek a módszereire emlékeztet minket. Salamon ezt mondja: „valaki esztelen [nincs értelem a szívében, »NW«], annak ezt mondja: A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!” (Példabeszédek 9:16, 17).

A kevert bor helyett „Balgaság asszony” lopott vizet kínál (Példabeszédek 9:13). A Szentírás frissítő vízhez hasonlítja azt az örömet, mely abból a szexuális kapcsolatból származik, melyet valaki a szeretett feleségével folytat (Példabeszédek 5:15–17). A lopott víz ezek szerint titkon létesített, erkölcstelen szexuális kapcsolatra utal. Az ilyen vizet édesnek tüntetik fel — még a bornál is finomabbnak —, mert lopott, és azzal kecsegtet, hogy mindenki más tudta nélkül lehet belőle fogyasztani. A titkon evett kenyér, úgy tűnik, ízletesebb, mint a bölcsesség kínálta kenyér és hús, mégpedig azért, mert tisztességtelen úton lehet hozzájutni. Ha valaki csábítónak találja a tiltott dolgokat és titkon végzett tevékenységeket, az ostobaságról árulkodik.

Amíg a bölcsesség életet ígér a meghívottaknak, az ostoba asszony hallgat arról, hogy milyen következményekkel jár, ha valaki az ő útjait követi. Salamon azonban figyelmeztet rá: „nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol [seol, NW] mélyébe esnek az ő hivatalosai!” (Példabeszédek 9:18). „Balgaság asszony háza nem egy otthon, hanem egy mauzóleum — írja egy tudós. — Ha egyszer oda bemegy valaki, nem kerül ki élve.” Nem bölcs dolog erkölcstelen életet élni — sőt, még halálos is.

Jézus Krisztus ezt mondta: „Menjetek be a szűk kapun; mert széles és tágas az az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon mennek be; ellenben szűk az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják” (Máté 7:13, 14). Mindig a bölcsesség asztaláról táplálkozzunk, és így azok között lehetünk, akik azon az úton járnak, amely az életre visz.