2013.10.14.  AZ  ARATNI VALÓ  TÖBB  MINT VALAHA ,MIKOR  KEZDJÜK  MÁR  AZ  ARATÁST?

http://www.napihangzobiblia.hu/20131014.mp3
(2Kir 15,1-16:20; ApCsel 19,13-41; Zsolt 147,1-20; Péld 18,4-5)

Van egy közös pont a Filippiben történtek és a mai rész között. Mindkét esetben komoly anyagi kiesést okozott az örömhír közvetetten azoknak, akik vagy okkultizmusból vagy a bálványkultuszokból éltek. Filippiben a jövendőmondó lányka komoly bevételt generált a gazdáinak, de miután Pál kiűzte a lányból a gonosz szellemet, ettől a jövedelemtől elestek – és jött az uszítás és hasonló közhangulat alakul ki, mint a mai részben. Efezoszban Demeter ötvös és a hasonló ipart űző bálványkészítők gyűlnek össze és lázítják fel a népet. Valószínűleg azért, mert a pénztárcájukon kezdik érezni az Úr, illetve Pál apostol ténykedését. Nem fogy úgy a bálványszobor mint korábban!

De az egészből nem lett több mint egy zavarodott tömeg üres kiáltozása, amelyet végül a város egyik vezetője csendesít le és oszlat fel. Annyi azonban látható, hogy ahol erővel hirdetik az evangéliumot és ahol valóban sok az olyan megtérő, akinek az élete is teljes mértékben megváltozik, abból okkult könyvek égetése és sok más olyan dolog fog fakadni, ami anyagilag sérti az ellentábort. És ők ezt nem fogják annyiban hagyni. De hála Istennek ez nem a történet vége, mert az, aki bennünk van, nagyobb annál mint aki a világban van – és erről soha nem feledkezzünk meg. Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Akkor meglátjuk – mint ahogy Pál és Szilász meglátta és nem adta fel – , hogy a Filippi börtön ajtói megnyílnak egy földrengés következtében.

De ehhez fel kell kelnünk a nyugalmi állapotunkból és azt a fajta szellemi harcot folytatnunk, amit az apostolok és az újszövetségi tanítványok adtak elénk példaként: elmentek és félelmet nem ismerve osztották meg az igazságot minden emberrel. Pál körül nem volt senki, aki ne tudta volna, hogy ő pontosan mit és kit képvisel. Ezért írja Timóteusnak is, hogy hirdesse az evangéliumot alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt.

Az aratni való több mint valaha – ha csak Magyarországot nézzük, az emberek elenyésző rész tért meg és született újjá valójában. Lehet, hogy vannak körülöttünk olyanok, akik már korábban jártak gyülekezetben és érezték Isten hívását és talán már elmondtak egy megtérő imát is – de mindannyian tudjuk, hogy ez önmagában nem elég. Jézus nem azt hirdette, hogy menjünk előre a gyülekezetbe a színpad elé és mondjuk el a megtérők imáját. Hanem azt, hogy az egész gondolkodásmódunkat változtassuk meg és Isten felé fordulva kezdjük el az életünket élni! Ennek minimális része az, hogy napi szinten kapcsolatban vagyunk Isten beszédével és próbálunk bizonyos erkölcsi normáknak megfelelni.

Az igazán nagy dolog az, ha minden erőnkkel az Úr felé fordulunk és mélyre eresztjük a gyökereinket benne és eljutunk odáig, hogy miután kikerültünk a gyerekkorból, elkezdjük másoknak is bátran hirdetni az élet üzenetét. Mert ez az egyetlen lehetősége van minden embernek. Vagy befogadja Krisztust és vele együtt Isten kiapadhatatlan kegyelmét és szeretetét vagy visszautasítja őt és az örök kárhozatot választja. Mert ha Istennek nem volt drága a legdrágább sem, akkor tőlünk legalább annyi elvárható, hogy elfogadjuk a legmonumentálisabb áldozatot, amit ez az univerzum valaha látott: a Názáreti Jézus Krisztus keresztre feszítését.

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy a mai részekben láthattunk hiteles példákat az evangélium hirdetésére! Szeretnénk mi is ilyenek lenni, hogy Te gyönyörködj bennünk és ne az emberek tetszését keressük! Uram, adj bátorságot, hogy minden körülmények között valósággal ömöljön belőlünk az igazság beszéde és az igazság ereje, hogy a langyos vallásosságot felváltsa az élő hit és a harc, amelyet minden nap meg kellene harcolnunk! Szeretnénk sokakat vezetni az igazságra az elkövetkezendő időkben! Ehhez adj erőt és kiállást! Jézus Krisztus hatalmas nevében! Ámen!