2013.10.12.  PÁL  APOSTOL; AZ  ÉN   LELKIISMERETEM  TISZTA, MERT  MINDENT  MEGTETTEM, HOGY   MEGMENMTSELEK  TITEKET...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131012.mp3
(2Kir 10,32-12,21; ApCsel 18,1-22; Zsolt 145,1-21; Péld 18,1)

A mai rész azzal a mondattal kezdődik, hogy “Ebben az időben kezdte az Örökkévaló megcsonkítani Izráel területét.” – ez arra utal, hogy az ország területének részleges elhódítása nem a véletlen műve volt, hanem maga Isten ítélte Izrael “országcsonkításra”. De miért? Mert amikor megvolt a szabadságuk és a pénzük arra, hogy azt tegyenek, amit akarnak, akkor a bálványimádást és az azzal járó rituális embergyilkosságokat, szakrális orgiákat és minden más, Isten szemében utálatos dolgot választották. Ezért kezdett fogyni az ország.

Korábban már írtam arról, hogy a Szentírásból nyilvánvalóan kiderül, hogy a mi Atyánk egyúttal a történelem szuverén Ura és ha Ő úgy ítéli meg, hogy egy ország olyan dolgokat tesz, amelyek nyíltan szembe mennek az akaratával, akkor megcsonkítja vagy adott esetben el is törli. Érdemes végigtanulmányozni az emberiség történelmét nemzeti szinten a Teremtés óta. Se szeri se száma azon népcsoportoknak, nemzetiségeknek, törzseknek és országoknak, amelyek eltűntek a történelem süllyesztőjében. Ezek közül egy sem esett Isten figyelmén kívül.

Természetesen Izraelnek külön és kitüntetett figyelem jutott és jut ma is: az Úr saját tulajdonaként kezeli nemcsak a nemzetet, hanem a földet is. A Bibliában számtalan utalás van arra, hogy Isten Izrael területével (magával a földdel) kivételesen bánik. Talán a legfontosabb ezek közül az, hogy a Szentföldnek minden hetedik évben Sabbatot, azaz pihenést kellett tartani – ilyen egyetlen más földterülettel kapcsolatban sem hangzott el. Az, hogy éppen csonkább lett vagy nőtt a területe, az sem volt tehát a véletlennek köszönhető – mind a zsidók tetteitől függött.

Ma, amikor Jójada főpap Jóást királlyá koronázza, elhangzik az, hogy “kezébe adta a könyvtekercset”. De milyen könyvtekercset? Hogyan lehet egy könyvtekercs a koronázási ceremónia része? Valójában a héber eredetiben a “bizonyság” szó szerepel, ami arra utal, hogy magát a Tórát, azaz a Mózesi törvényt kapta a kezébe vagy egy olyan okmányt, amivel a király és Isten szövetséget kötött. Ilyen nem csak itt, hanem például Sámuel első könyvében is előfordul. Mindenesetre csodálatos szokás volt és jó lenne, ha korunk elnökei és miniszterelnökei is kezükbe kapnák a Szentírást és kötelezve lennének arra, hogy napi szinten tanulmányozzák. Rosszat nem tenne nekik, az biztos.

Ezután Jóásnak nem egy túlzottan dicső tette következik: amikor Hazáél király rátámad, nem az Örökkévalót keresi, nem Istenben bízik, hanem inkább a gyakorlatias megoldást választja: összegyűjt minden kincset a Templomból és a kincstárból és elküldi az ostromlóknak – akiknek ez elég is és csendben hazavonulnak. Rövid távon ez mindenképp megoldást jelentett, azonban ez nem nyerte el Isten tetszését, efelől bizonyosak lehetünk.

Később, az újszövetségi részben azt olvassuk, mivel Pálnak is sátorkészítő volt a mestersége, együtt dolgozott Priscilával és Akvilával. A leveleiben is többször említi, hogy soha senkitől nem vett el semmi,  hanem a két kezével gondoskodott magáról, noha megtehette volna, hogy a többi apostolhoz hasonlóan ő is a hívek adományából él. De mivel indokolta ezt Pál??? Azzal, hogy nem akarta, hogy szó érje a ház elejét – nem akarta, hogy ez az emberekben ellenérzést váltson ki, ezért úgy döntött, hogy a szakmában marad és mellette teljes szívvel-lélekkel szolgálja az Urat. Mindezt olyan közegben tette, ahol tudta, hogy az emberek zúgolódni fognak, ha elfogadja az adományokat és abból él.

Jeruzsálemben az apostolok helyzete más volt: a zsidó kultúrának része volt az adakozás és a nagylelkűség és más vallási csoportokban is elfogadott volt, hogy a vezetők adományokból éltek. Azonban a pogány hátterű hívők között visszatetszést válthatott ki, hogy valaki az ő adományaikból tartja fenn magát: erről beszél is Pál. Valószínűleg ezért választotta inkább azt, hogy dolgozik és mellette szolgálja az Urat. Mondhatta volna azt is, hogy bizonyos helyiségekben ő már teljes állású szolgálóvá válik a gyülekezet mérete miatt – de nem tette. A korabeli feljegyzések szerint számos városban jött létre több száz fős gyülekezet a szolgálata nyomán, mégis megtartotta ezt az elvet.

Később, szintén Pál apostol ezt mondja a korintoszti hívőknek: “ Ha nem fogtok üdvözülni, arról csak ti tehettek! Az én lelkiismeretem tiszta, mert mindent megtettem, hogy megmentselek titeket.” Ezzel az egy mondatával elárulja, hogy ő milyen hőfokon égett az Úrért: minden erejével és tudásával azon volt, hogy meggyőzze a zsidókat Jézus messiási mivoltáról. A kérdés, hogy mi hogy állunk ezzel? Azon igyekszünk, hogy megmentsük az embereket az igazság hirdetése révén vagy hallgatunk és igyekszünk elkerülni minden konfrontációt?

Mennyei Atyám! Hálát adok a kegyelem koráért és azért, hogy a világon mindenhol lehet hallani az evangéliumot! Most viszont azért imádkozom, hogy mi ne csak hallgatói, hanem bátor hirdetői legyünk az örömhírnek a pogányok között! Kérlek segíts, hogy le tudjuk győzni a félelmünket és jussunk túl a holtponton, a rettegésen, hogy mit mondanak majd az emberek, ha bátran felvállaljuk a Krisztus, mint ahogy Pál tette! Erősíts meg mindannyiunkat a hitben és a te Szellemedben, hogy beteljesítsük a te nagy missziós parancsodat! Jézus Krisztus nevében! Ámen!