2013.10.13. PÁL  ÉS  APOLLÓS  SOKSZOR  NYILVÁNOS  VITÁKKAL  VÉDTÉK  AZ  EVANGÉLIUMOT...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131013.mp3
(2Kir 13,1-14,29; ApCsel 18,23-19,12; Zsolt 146,1-10; Péld 18,2-3)

A mai ószövetségi részben annyi király neve hallható, hogy általában aki először hallgatja, maga sem tudja, hogy ki ki után következett. Ha viszont elhagyjuk az apák nevét, akkor lényegesen egyszerűbb megjegyezni a királyok nevét, még ha Júdában és Izraelben azonos nevűek is uralkodtak.

A mai részben tehát az északi királyságban, azaz Izraelben a következő királyok követték egymást a trónon: Jóáház (a Károliban: Jóákház), Jóás, II. Jeroboám ls Zekarjá (Zakariás). A déli királyságban, azaz Júdában Jóás, Amacjá (Amásia) és Uzzijjá (Uzziás) uralkodnak. Ahogy látjuk, a meghatározó elv a királyságuk hosszát illetően az, hogy milyen volt a viszonyuk Istenhez és a Mózesi Törvényhez. Az északi királyságban az Istennel való kapcsolatnak már nyoma sem volt, bár Jóás becsületére legyen mondva, hogy az Úrhoz, illetve Elizeushoz fordul, amikor az arámok nyomorgatják Izrael népét.

Ebben a szellemi értelemben vett sötét korban kis világosság látszik, amikor a király a már nagybeteg Elizeusnál jár, de Jóás sajnos itt is baklövést követ el: miután Elizeus kihirdeti Isten beszédét és szimbolikusan arra kéri a királyt, hogy a nyílvesszőkkel sújtson a földre, Jóás csak háromszor teszi, azután abbahagyja. Erre az Úr megharagszik és mindösszesen három diadalt ad az addig legyőzhetetlennek hitt arám sereg felett. Ugyanakkor a mai részben már többször feltűnik az, hogy bár az északi királyság nyakig volt a bálványimásában, Isten mégsem hagyta el teljesen őket, mert nagy hűségében megemlékezett a szövetéségéről. A vájt fülű és szemű bibliaolvasóknak ez már ismerős lehet valahonnan. Az Újszövetségben a Timóteus levélben olvassuk, hogy mi hűtlenek vagyunk is hozzá és a szövetséghez, amit vele kötöttünk, Ő akkor is hű marad – mert ilyen a természete.

A mai részben Elizeus még egy utolsó poszthumusz csodát hajt végre és azok, akik összeszámolták Elizeus feljegyzett csodáinak a számát pont kétszer annyit kaptak eredményül, mint amennyit Illés tett: ezzel beteljesedett Elizeus kérése és valóban Illés szellemének a kétszeres mértéke nyugodott meg rajta.

Az Újszövetségben nem azt látjuk, hogy az emberek csak úgy, a tanítványok két szép szeméért megtértek, hanem azt olvassuk, hogy komoly viták alakultak ki. Apollós például a nyilvánosság előtt vitatkozott és meggyőző erővel cáfolta a zsidók érvelését. Pál ugyanitt három hónapig vitázott a zsidókkal. Mindkettőjüknél közös pont, hogy nem hallgattak, hanem nyíltan vállalták az igazságot és nem szégyellték, ha emiatt gyalázták őket.

Többen azt tartják, hogy csak akkor menjünk evangéliumot hirdetni, ha Szent Szellem belső sugallatra indít bennünket. A kérdés, hogy ezekben az igen éles vitákban Apollóssal és Pállal volt a Szent Szellem? Vagy elhagyta volna őket? Meggyőződésem, hogy nem, hanem ugyanúgy velük és bennük volt ekkor is. Viszont ezen felül mindkettőjüknek teljes erővel és érvekkel kellett alátámasztaniuk, hogy Jézus Krisztus valóban feltámadt a halálból. Pál odáig jutott, hogy kénytelen volt szakítani a zsinagógai közösséggel, viszont magával vitte azokat, akik Jézus tanítványai lettek. És ami ezután következik, az a gyülekezet építésének az egyik kulcsa – két éven keresztül tanította minden nap az Efezosziakat, aminek az lett az eredménye, hogy a Kis-Ázsiában élő zsidók és nem zsidók mindenhol hallották és megismerték Isten üzenetét. Hiszem, hogy ma is ez Isten akarata az egész földkerekségen.

Jézus, megígérted, hogy amikor elkezdünk az embereknek Rólad beszélni, te adsz szót a szánkba és Isten Szelleme fog rajtunk keresztül megnyilvánulni! Kívánjuk Pállal együtt mondani, hogy a mi lelkiismeretünk tiszta, mert mindent megtettünk azért, hogy megmentsük a környezetünkben élőket! Segíts, hogy tudjunk beszélni rólad és tanítani az igazságot, amely valóban kivezet bennünket a tágas térre és az Isten fiainak a szabadságára! A tieid vagyunk Uram és te vagy a mi nagy szabadítónk! Azért imádkozunk, hogy a barátaink és mindazok, akiket te elhívtál meglássák ugyanezt! Jézus Krisztus nevében, ámen!