„Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” - így szól az Úr.” Pál levele a rómaiakhoz 12:17-19

Tudod, most nem az a kérdés, hogy ki kezdte. Nem arról van szó, hogy ki kötött bele kibe, ki rúgott hatalmasat a másik bokájába, ki mondott gonosz dolgokat a társa háta mögött, ki hazudott, ki kit csapott be, hanem, hogy ki hagyja végre abba? Ki lesz az, akinek lesz ereje nem visszaütni, nem adni tovább a pletykát, nem lopni meg, aki őt meglopta? Sőt, Isten még ennél is tovább megy. 
Ki lesz az, aki ütés helyett karját segítségért nyújtja annak, akitől a pofont kapta? Ki lesz az, aki felsegíti inkább a másikat, pedig őt is ellökték? Ki lesz az, aki jót mond arról, aki szemen szedett hazugságokat híresztel róla? Ki lesz az, aki nemcsak nem lop, hanem ad? Aki a közömbösség helyett szeret, pedig „joga lenne” gyűlölni?
Isten ma reggel arra kér, légy te ez az ember! Szeress, még akkor is, amikor a másik nem érdemli meg! Amennyire lehet, törekedj a pozitív kapcsolatok kiépítésére! Válaszd a jobb utat, ne csak ne tedd a rosszat, hanem adj jót! 
És Isten nem a levegőbe beszél, Ő ezt megtette már jóval korábban. Még ellensége voltál, amikor ahelyett, hogy csendben hátat fordított volna neked, kinyújtotta feléd azokat a kezeket, melyeket te magad szegeztél a kereszthez. Ő odalépett hozzád, és letörölte könnyeidet, melyeket a felé szórt átkok csaltak arcodra. Ő bekötözte azokat a sebeket, melyeket az ellene folytatott küzdelemben szereztél. Ő szeretett, pedig te voltál az ellenség. 
Hát kövesd ezt a példát! Add tovább a kegyelmet, amit Tőle kaptál! Élj igazán, élj békességben, élj szeretetben! Élj úgy, ahogy az Emberhez méltó.