Ami a helyieket illeti, olyanfajta szabadságról nem beszélhetünk, mint a nyugati világban. Az egyik legbefolyásosabb prédikátor például egy ízben Joseph Kabila ellenében foglalt állást - az összejövetel után rendőrök vártak rá, és eddig hét évet töltött le a húszéves börtönbüntetéséből. Ugyanakkor a keresztényeket általában hagyják szabadon tevékenykedni - és ez nyilvánvalóan az elnök hozzáállását tükrözi.

A közelmúltban egy keresztényellenes politikus azt indítványozta, hogy zárják be azokat a gyülekezeteket, amelyeknek nincs elegendő pénzük, hogy körbefalazzák gyülekezeti házaikat. Kongóban ugyanis a nagy szegénység miatt többnyire egyszerű bádogtető alatt gyűlnek össze a hívők - a székeket pedig otthonról hozzák maguknak -, így a meglehetős hanghatással járó lelkes istentiszteletek messzire elhallatszanak. A kezdeményezés nyomán több gyülekezetet valóban bezártak. Az egyik keresztény tévécsatorna - ilyenből több is van Kongóban, és az istentiszteletek mellett közéleti műsorokat is sugároznak - riportot készített a témáról. Ebben hangsúlyozták, hogy ezekben a gyülekezetekben arra tanították az embereket, hogy a nagy nyomorúság ellenére se lopjanak, ne legyenek destruktívak. Miért lesz jó, ha ezeket a gyülekezeteket bezárják, és az embe­rek nem kaphatnak tovább reményt és bibliai tanítást? - tették fel a kérdést. Az elnök ennek láttán visszavonatta a keresztényellenes rendelkezést.

Elhárult az újabb polgárháború veszélye is? A választásokat még ENSZ-katonák felügyelték, és a hírek szerint bizonyos területeket még mindig lázadók tartanak fennhatóságuk alatt.

- Kongóban folyamatosan van egy lappangó feszültség, ami a különböző törzsek közötti rivalizálásból fakad. A parlamenti választások tulajdonképpen törzsek közötti választást jelentenek. Ugyanakkor a gerillaveszély az ország keleti határára korlátozódik, ahol a Ruandából menekült hutuk telepedtek meg, akik korábban beavatkoztak a kongói belharcokba is. Ezt a régiót azonban egy hatalmas, lakatlan őserdő szigeteli el a nyugati területektől, és az ország két fele között csak repülővel lehet közlekedni. Természetesen Afrika olyan világ, ahol bármikor bármi megtörténhet, de a polgárháborús veszélyből mi semmit nem éreztünk.

Hogyan jutott el a pünkösdi-karizmatikus kereszténység Kongóba?

- A hatvanas években Kenyából „szivárgott be" az országba a keresztény megújulás, számos nagy hatású prédikátor kezdte meg a szolgálatát akkoriban. Kongóban vannak katolikusok és protestánsok is, de a pünkösdi-karizmatikus gyülekezetek a legdinamikusabbak, legmeghatározóbbak. Jelenleg a helyiek által tizenkétmilliósnak mondott Kinshasában több mint húsz olyan gyülekezet van, amelynek a tagsága ezer és tizennégyezer fő között van, ebből három tízezer főnél nagyobb létszámú. Ezenkívül vidéken is vannak nagy gyülekezetek. Ezek nem egyetlen szervezethez tartoznak, de lazán kötődnek egymáshoz.

Ezt a robbanásszerű fejlődést a Mobutu-diktatúra sem tudta megállítani, annak ellenére sem, hogy Mobutunak katonai konfliktusai is voltak a keresztényekkel. Voltak pásztorok, akiket halálra üldözött, sokan - többek között kongói útitársam is - emiatt voltak kénytelenek hosszabb-rövidebb időre elhagyni az országot.

Mindez azonban nem előzmény nélküli. A huszadik század elején egy Simon Kimbangu nevű prédikátor csodákkal, gyógyulásokkal, sőt egyes feljegyzések szerint halottfeltámasztással is kísért szolgálata tömegeket vonzott Kongóban. Hatása mégis ellentmondásos, mert a belga uralom elleni üzenetei miatt sokan egyfajta nemzeti vezetőként néztek fel rá, miközben szolgálata is eltorzult: tizenkét apostolt választott, és magáról mint a Jézus által megígért Vigasztalóról beszélt. Követői, a kimbangisták ma egyfajta nacionalista kereszténységet képviselnek Kongóban, a fekete istent imádják, és Kimbangu nevében keresztelnek, gyógyítanak.

Az ország kilábalása a sötét és véres múltból mennyire kapcsolható össze a keresztény megújulással?

- A privát véleményem szerint a kettő nem választható el egymástól. A kiindulási állapothoz képest az országban zajló változások olyan volumenűek, hogy ezt nem lehet pusztán természetes okokra visszavezetni. A kongói kereszténységben nagyon erős a kulturális vonás: az emberek taps helyett huhognak és sípolnak, ha pedig nagyon tűzbe jönnek, a székeket lengetik a fejük felett - és akkor még a zenéjükről nem is beszéltünk. Ha azonban egy nyugati ember képes ezen túllátni, akkor példaértékű és erőteljes keresztény tartalommal találkozik.

Személyesen rám óriási benyomást gyakorolt az a lelkesedés, tűz, ahogy a hitüket megélik az ottani keresztények. A körülmények nagyon szegényesek, de rajtuk egyáltalán nem látszik, hogy a nyomor lenyomná őket, depressziósak lennének, az összejöveteleken nagyon nagy az öröm. Mi több, a bibliai hit és reménység üzenete mentén tömegek tudnak kikapaszkodni a nyomorból és a betegségekből. Nem ritkák a többhetes ima-összejövetelek és a csodák.

Az egyik tizennégyezer fős gyülekezet pásztora például arról híres, hogy a pszichiátriai betegek felé nagyon hatékonyan tud szolgálni. Útitársam elmesélte, hogy a saját szemével látta, amikor ez a prédikátor egyszerű szavakkal a Jézus nevében imádkozott egy elborult elméjű, büdös, szakadt, csapzott hajú, hosszú körmű férfiért, majd a munkatársait arra kérte, hogy mosdassák meg, vágják le a haját és a körmét. A „művelet" után a férfi tisztán és értelmesen beszélt, mintha kicserélték volna.

Mi volt a célja a missziós útnak, hogyan és miért jut ki egy magyar lelkész Kongóba?

- Mint a Hit Gyülekezete lelkészét hívtak meg a korábbi személyes kapcsolatokon keresztül. Több gyülekezetben és keresztény konferencián voltam vendégszónok. Kongóban - mint ahogy Közép-Afrikában általában - nem jellemzők a külföldi missziós szolgálatok, ez talán annak tudható be, hogy a hivatalos nyelv a francia és nem az angol. Éppen ezért nagyon örültek, amikor megtudták, hogy Európában is van pünkösdi-karizmatikus megagyülekezet, amelyet az általunk kivitt francia nyelvű anyagokból - prédikációkból, prezentációkból - közelebbről is megismerhettek. Úgy tűnt, hogy nagyon hálásak lennének a Hit Gyülekezete segítségéért. Keresztény vezetőkkel egyeztetve egy lehetséges hosszú távú együttműködés körvonalai rajzolódtak ki, de a részletek kidolgozása még hátra van.

Forrás: Hetek