2013.10.06.  MIRŐL  BESZÉLHETETT  JÉZUS  MÓZESSEL  ÉS  ILLÉSSEL  A  MEGDICSŐÜLÉS  HEGYÉN...?

http://www.napihangzobiblia.hu/20131006.mp3
(2Kir 1,1-2,25; ApCsel 13,42-14,7; Zsolt 139,1-24; Péld 17,19-21)

Akháb halála után fia, Akházia kerül tónra (az Egyszerű Fordításban Ahazjá néven szerepel). Ő már annyira elszakadt Izrael Istenétől, hogy már nem is próbálkozott azzal, hogy megkérdezze Istent a betegsége kimenetele felől. Inkább elküldte Ekrónba követeit a bálványisten Baálzebúbohoz, hogy kérdezzek meg őt. Persze Isten tudott minderről és Illést a követek útjába állította. A próféta ki is hirdette Akházia halálát amiatt, hogy a bizalma már nem Ábrahám, Izsák és Jákob Istenében volt, hanem inkább bízott egy rettenetes bálványistenben.

Akházia a betegsége felől szeretett volna többet megtudni, de számos olyan eset van a mi életünkben, amikor sorsdöntő kérdésekben tanácstalanok vagyunk. Akháziához hasonlóan mi is fordulhatunk jósnőkhöz és más okkult praktikákkal foglalkozó személyekhez, kérhetünk tanácsot embertársainktól és persze az Úrtól is. De hogyan kérünk tanácsot Istentől? Azt látjuk, hogy Isten nem nézi jó szemmel, ha valamilyen más természetfeletti forrást választunk helyette: mondjuk megidéztetjük édesapánk szellemét. Ez Izráel Istene, a mi Mennyei Atyánk előtt undorító tett – erre vonatkozik a legerősebb tiltás az Ószövetségben és ez vonja maga után a legsúlyosabb ítéletet, ha nem térünk meg belőle. Tehát ezt semmiképpen ne tegyük, mert Akházia sorsára juthatunk.

Egy fokkal jobb, ha emberektől kérünk tanácsot, de természetesen nem mindegy, kitől: ha egy materialista, pénzben és evilágban bízó ember tanácsát kérjük, azzal egyúttal megkapjuk azt az értékrendet is, amit ő képvisel. Az pedig szinte biztosan nem egyezik a krisztusi értékrenddel. Persze adhatnak keresztények is kimondottan rossz tanácsot, ezért talán a legbölcsebb érett szellemi emberek javaslatát meghallgatni – akár többet is. Ezután a hallottakat vessük össze, mérlegeljünk és utána döntsünk.

Van egy még magasabb szint persze, de ilyen nem történik minden nap: ez az, amikor az Úr közvetlenül szól hozzánk. Ez az a hang, ami Illéshez is szólt egy néhány nappal korábbi részben. Emberi módon nem hallható, mégis biztosan tudjuk, hogy az Úr volt az. Azonban lényeges, hogy ne csapjuk be magunkat ezen a területen. Ha saját magunkkal beszélgetünk, az nem azonos a Szent Szellem hangjával. Erre általános alapelv, hogy mindent a gyümölcseiről lehet felismerni – ha valaki biztos abban, hogy egy adott kérdésben az Úr szólt hozzá, annak olyan gyümölcsei is lesznek. Ha pedig nem, akkor érdemes megvizsgálni a kérdést és a már említett érett tanácsadókhoz fordulni.

A mai részből kiemelkedik egy rendkívüli esemény: Illés próféta elragadtatása. Elizeus megpróbálta leírni, hogy mit látott, de szerintem csak nagyjából sikerült neki. A forgószél biztos és az is, hogy ló formájú lények jelentek meg. De minden bizonnyal olyan fényjelenség vehette körül őket, hogy pontosan nem lehetett megállapítani és az  is valószínű, hogy pillanatok alatt zajlott le az egész. A Biblia feljegyzése szerint még egy valakivel esett meg ilyen a történelem folyamán: Énókkal, aki nem sokkal a Teremtés után élt.

Illés kapcsolata az Örökkévalóval egyedülálló volt – erről tanúskodnak ez elmúlt napokban felolvasott részek: természetfeletti jelek és csodák tucatja őrzi a Szentírásban Isten ténykedését Illésen keresztül. Azonban több bibliamagyarázó szerint sem Illés, sem pedig Mózes nem fejezte be a földi szolgálatát teljesen. Ezért Illés elragadtatott, Mózes teste felett pedig Júdás levele szerint a Sátán és Mihály arkangyal vitatkozott.

Ezért, amikor Jézusnak megjelentek a megdicsőülés hegyén, nem a napi időjárásról beszélgethettek, hanem arról, hogy bár ők nem fejezték be a szolgálatukat, Jézus mégis fejezze be és tegye tökéletessé az Atya tervét. Lehet, hogy beszélgettek a hibákról, amiket elkövettek és felkészítették Jézust az előtte álló leküzdhetetlennek tűnő próbatételekre. Az Úr pedig végigvitte a lehetetlennek látszó küldetést: szörnyű kínhalált halt értünk, ami méltóvá tette nem csak arra, hogy az Atyaisten feltámassza, hanem arra is, hogy minden mennyei, földi és pokolbeli lény felett uralkodjon.

Erről beszél ma Pál apostol Antiókhiában, mire a városban szabályos ébredés tör ki – az evangélizáció másnapján már az egész város őket hallgatja. Azonban a Jézusban nem hívő zsidók uszítani kezdik a város vezetőit és sikerrel járnak: Pálékat kiutasítják a városból. De az csak arra lesz jó, hogy az evangélium még tovább terjedjen és eljusson Ikóniumba, Lisztrába és Derbébe. Ezzel kezdetét veszi a Názáreti Jézus Krisztusról szóló örömhír sikertörténete, aminek a szerzője nem emberi lény és nem e földről való, hanem ahogy Keresztelő János fogalmazott: “Aki a mennyből jött az a mennyeieket szólja és feljebb való mindennél.”

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy elküldted a Fiad közénk, aki valóban a mennyből való és azokat a dolgokat szólta közöttünk, amit fent látott és hallott.

Jézus, te feljebb való vagy mindenkinél! Eljöttél közénk, halandók közé, emberi testben és nem éltél vissza a hatalmaddal amikor közöttünk jártál, hanem arra használtad azt, hogy nekünk szolgálj és nekünk legyen jobb! Valódi szeretettel szerettél, mert tényleg nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki az életét adja a barátaiért! Óriási megtiszteltetés számunkra, hogy bennünket a barátaidnak nevezel és méltónak találtál arra, hogy szóba állj velünk! Pedig te hatalmas király vagy, olyan dicsőséges, amelyet el sem tudunk képzelni!

Együtt kiáltjuk a mennyei kérubokkal, hogy szent, szent, szent az Úr, a Mindenható! Szenteld meg a neved Uram ma is az életünkben, hogy továbbra is méltóak legyünk a mennyei, felülről való elhíváshoz. Te jelentetted ki, hogy ne a földiekkel törődjünk, hanem az odafelvalókkal, a mennyeiekkel. Taníts erre bennünket Uram! Adj megértést és bölcsességet, hogy ezt a hétköznapok folyamán meg tudjuk valósítani a Te akaratod szerint! Szeretnénk betekinteni a szellemvilágba úgy ahogy Illés és Elizeus tette! Nyisd fel a szemeinket, hogy lássunk és a füleinket, hogy halljuk a felülről jövő kedves, szelíd hangodat! Jézus nevében, Ámen!