2013.10.07.  ISTEN  AZ  ÉLET  KIAPADHATATLAN  FORRÁSA  ÉS  AZ  EMBER  NEM  A  MAJOMBÓL  EVOLVÁLÓDOTT  HANEM  EGY  SZUPERINTELLIGENS  TERVEZŐ  ALKOTTA...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131007.mp3
(2Kir 3,1-4,17; ApCsel 14,8-28; Zsolt 140,1-13; Péld 17,22)

Ha sikerült volna az özvegyasszonynak néhány több ezer literes tartályt beszereznie, az egyik leggazdagabb személlyé válhatott volna a Közel-Keleten. Mert amíg volt edény, amibe az olajat tölteni lehetett, addig folyt is az olaj. Ez teljes mértékben egyezik azzal az isteni alapelvvel, hogy ha valaki elkezdi használni az ajándékot, amit Istentől kapott, akkor további mennyei támogatásra számíthat. Ha nem, akkor még az az ajándéka, ami volt, az is elsorvad. Pontosan erre mondta Jézus, hogy aki jól gazdálkodik azzal, amit kapott, arra még többet fognak bízni, és bőségben lesz. Aki viszont nem használja, amit kapott, attól mindent el fognak venni. Ezért fontos, hogy ha tudjuk, hogy van tehetségünk valamilyen területen, azt használjuk is.

Később azt olvassuk Elizeusról, hogy időnként megfordult Súnem városában, ahol élt egy jómódú asszony a férjével, aki többször is vendégül látta a prófétát. Ezért, ha arra járt, Elizeus mindig betért hozzájuk. A Biblia kiemeli azt, hogy az asszony és a férje jómódúak voltak – ezzel példát adva arra, hogy Isten népe ma se viszolyogjon attól, ha a vállalkozók anyagilag támogatják Isten szent embereit. Ennél az asszonynál ez odáig ment, hogy vendégszobát épített a prófétának. Az evangéliumokban is szerepel, hogy amikor megpróbálják meggyőzni Jézust a tanítványok afelől, hogy gyógyítsa meg a római százados szolgáját, azzal érvelnek, hogy a százados építette a kapernaumi zsinagógát nekik. Ezen kívül még a Bibliában számos olyan példa szerepel, hogy tehetős emberek nagylelkűen segítették az Úr szolgálóit.

Később ugyanennél a súnemi asszonynál azt látjuk, hogy Elizeus egyszerűen kijelenti neki, hogy egy év múlva minden valószínűség ellenére gyereket fog szülni. Ez egy párbeszéd keretei között zajlik és nem látjuk, hogy Elizeus böjtölt és imádkozott volna. Olyan hite lehetett már akkorra, hogy szimplán kimondott valamit és az elegyedett a hitével, ami teremtő erővel bírt. A Szentírás számos alkalommal biztatja a hallgatóságot, hogy Isten hite legyen bennünk – hát Elizeus már közel járt hozzá. Jézus nem túloz, amikor azt mondja, hogy ha van hitünk, akkor akár hegyeket is el tudunk mozdítani, mint ahogyan ő elátkozta azt a bizonyos fügefát és valóban elszáradt. Ilyen szintű hitnél nem szűnnek meg a természet törvényei, csupán belép egy magasabb szintű valóság, ami maga a hit. A hitünket pedig a hallott Ige által tudjuk folyamatosan növelni.

Az Újszövetségben a mai részben Barnabást Zeusznak hiszik, de ez nem volt teljesen véletlen. A hagyománytisztelő zsidók szép hosszú szakállat növesztettek, ami a Zeusz-ábrázolásokon is visszaköszön. Így azonosíthatták Barnabást Zeusszal, Pált pedig (aki vélhetően csekélyebb szőrzettel, de kiváló kommunikációs képességekkel rendelkezett) Hermésszel. Miután felismerni vélték isteneiket a két apostolban, azzal az erővel áldozatokat akartak bemutatni nekik – mindezt azért, mert Jézus Krisztus nevében Pál meggyógyította a születésétől fogva mozgássérült és járásképtelen embert. Persze az apostolok elhárították ezt, de ahogyan olvassuk, nem volt egyszerű feladat. Majd a tömeg, amelyik az egyik pillanatban még istenként nézett rájuk – a zsidók uszítására – megkövezték Pált, aki valószínűleg meg is halt. Bár itt egyetlen sorban van ez leírva, azért érdemes belegondolni, hogy milyen lehetett az apostolnak átélni, ahogy szétzúzzák a testét különböző méretű kövekkel – hogyan törik el a csontjait, hogyan törik be a koponyáját és él át pokoli kínokat, amíg el nem veszti az eszméletét és ki nem leheli a lelkét.

Azonban a történet itt nem ért véget, mert a tanítványok imádkoztak érte és természetfeletti módon megerősödött és felépült. Csoda történt tehát Pállal, aki ezután – mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne – továbbment és folytatta az evangélium hirdetését. Sőt, még ő bátorította a többieket Lisztrában, Ikóniumban és a pizidiai Antiókhiában, hogy sok szenvedésen kell keresztülmennünk, amíg eljutunk Isten Királyságába. Hát ha valaki, ő szenvedett. De emlékeztek, mit mondott neki az Úr, amikor elhívta őt a Damaszkuszba vezető úton? Azt, hogy “megmutatom neked, hogy mennyit kell az én nevemért szenvedni.” Így is történt. 

Ahogyan haladtak visszafelé, az egyes városban kiválasztották a helyi gyülekezetből azokat, akiket vezetőknek jelöltek. Majd böjtöltek és imádkoztak és nem “felkenték” őket, hanem az Úr kegyelmére bízták valamennyiüket. Ez lenne ma is a minta – azok, akik egy adott helyen megalapítanak egy gyülekezetet – apostoli minőségben – böjttel és imával erősítik meg a Szent Szellem által azt, hogy kik legyenek a közösség vezetői. Ha nem hatalmi eszközökkel és személyes szimpátia alapján történne a kiválasztásuk, hanem  valóban Isten választana, az egyház a legcsodálatosabb szervezet lenne a földön.

Mennyei Atyám! Azért könyörgünk, hogy döntsd le azokat az ember által kreált rendszereket, amikbe a vezetőválasztásnak már nincs köze a te Szellemedhez! Kérünk, hogy ezen a területen hozz gyökeres változást, hogy az egyes felekezetek, egyházak és gyülekezetek élén azok álljanak, akiket te akarsz ott látni! Külön hálát adok azért, hogy az Iványi Gábornak és az Evangéliumi Testvérközösségnek összegyűlt több mint 17.000 aláírás és így megőrizhetik az egyházi státuszukat! Csodálatos vagy Urunk és te harcolsz mellettünk, ha megtérünk és szívünkből segítségül hívjuk a leghatalmasabb nevet!

Köszönöm, hogy ma tanítottál a gyarapodásra Elizeuson keresztül! Segíts abban, hogy olyan edényeid tudjunk lenni, akin keresztülfolyik a te olajod és soha nem apad el a forrása, hanem egyre jobban kiterjed és szétárad! Szeretnénk megbecsült edények lenni a Te házadban! Segíts megértenünk a tálentumainkat, hogy a lehető leghatékonyabban tudjuk használni azokat! Jézus Krisztus nevében! Ámen!