2013.10.11.  KRISZTUS  KÖVETŐI  A  GLOBÁLIS  ATHÉNBAN...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131011.mp3
(2Kir 9,14-10,31; ApCsel 17,1-34; Zsolt 144,1-15; Péld 17,27-28)

Bátran kijelenthetjük, hogy a mai részben szereplő ókori Athén előképe annak a globális falunak, amit ma világnak nevezünk. Azért hívom globális falunak, mert az információ úgy terjed, mint régen a szomszédok között: ha komoly esmény történik a világ egyik sarkában, arról már perceken belül mindenki tud, és az Internet révén hozzá is tud szól

Ha jobban belegondolunk reggeltől-estig új elméleteket hallgatunk és adunk tovább – csakúgy mint az Athéniak. Filizofálunk és a gondolatainkat eregetjünk, bár való igaz, hogy ma már nem az epikureus és sztoikus irányzatok a legelterjedtebbek. Az emberek próbálják természettudományos alapon megközelíteni a környező világot, azonban ha a halottak feltámadásáról hallanak, ugyanúgy reagálnak mint az Athéniak. Általában valóban annyit mondanak, hogy “Hát, lehet benne valami, de ez nem lehet komoly és igaz. Majd máskor foglalkozunk az üggyel!”

Athénban Pál az Aeropágosz előtt komoly szónoklatot tartott, de megtérő alig akadt. Próbált az értelemre hatni az evangéliummal és felépíteni egy olyan érvrendszert, ami még a különböző filozófiai irányzatok követőire is hatással van. Ez nem igazán sikerült neki. Olyannyira nem, hogy Korintoszban már egyáltalán nem akart az elmére hatni: kizárólag annyit hirdetett, hogy Jézus Krisztust keresztre feszítették, eltemették és harmadnap feltámadt a halálból. És amennyire Athénben szellemileg erőtlennek bizonyult az intellektuálisan egyébként magasívű szónoklata, Korintoszban leszállt Isten hatalmas ereje pusztán attól, hogy kihirdette az evangéliumot. Pál valószínűleg Athénban szembesült azzal, hogy mit jelentenek igazán az elme magaslatai – amikor valaki annyira meg van győződve a saját igazáról és filozófiájáról, hogy abból még az evangélium sem tudja kimozdítani. Írja is ezután a leveleiben, hogy ejtsük foglyul az elmebeli magaslatokat, amelyek ellenállnak Krisztusnak és romboljunk le a gondolatainkban mindent, ami a kereszt ellen dolgozik.

Pál ezzel már korábban is szembesült persze, amikor a saját zsidó hittársait győzködte az igazságról, de rájött, hogy egyrészt a mélyen beágyazódott meggyőződést valakiből csak Isten tudja kigyomlálni és mással helyettesíteni, másrészt pedig a hit nem mindenkié. Ezen a ponton lép be Isten kegyelme. Ha megnézzük, azért volt a nagy görög gondolkodók között is olyan aki mégis megtért és Aeropágosz tanácsának tagja volt: Dionüszosz. Jézus beszél arról, hogy amikor a magvető kimegy vetni, nem minden mag fog jó földbe esni és Athénban ennek a gyakorlati megvalósulását láthatjuk: a legtöbb hallgató szíve jó esetben is sziklás földnek bizonyult, ahonnan az ellenség már röptében elkapkodta a vetőmagot. Sokaknak még ha be is hullott, a filozófiák ágas-bogas csalánjai és tövisei megfojtották az életet adó magot. Viszont – és erre Istennek ígérete van – ahol jó földbe hullott, ott elkezdett teremni és ez ma sincs másképp. Isten Igéjének a természete a növekedés és a fejlődés – nekünk csak a termőföldet kell biztosítani hozzá: a mag, az eső és a napfény már az Úr dolga.

Uram, megértettük, hogy mennyire veszélyesek az elme magaslatai és azok a gondolatok, amelyek szembe mennek a te igazságoddal! Segíts megőrizni a gondolatainkat, hogy mindenestől kedvesek maradjunk előtted! Segíts, hogy azokon a dolgokon tudjunk valóban gondolkodni, amiről a Te Igéd beszél: amelyek  igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek. Olyan bölcsességet szeretnénk, ami mennyei és a jóra törekszik! Segíts, hogy felismerjük az ellenség támadását a gondolatainkban és időben ellene tudjunk állni! Mert te tudod, hogy szeretnénk méltők maradni az elhívásunkhoz! Jézus Krisztus nevében, ámen!