2013.07.09.

A mai újszövetségi részben valóságos gyémántbányája van Jézus mondásainak. Ez az, amit Hegyi beszédként ismerünk már Máté evangéliumából. Ezek epigrammák, tehát bizonyos tanítások összegzése egy-két mondatban. Sokan úgy képzelik el, hogy a Hegyi beszéd úgy hangzott el, hogy Jézus kiállt a hegyre és egy szuszra elmondta a a nagy prédikációt. Nem, ezek több tanítás  kivonatolt változatai, és egy mondat mögött sokszor egy egész tanítás áll.

Természetesen vannak olyanok is, amik Jézus szájából így hangzottak el, ezek is egyértelműen kivehetők a szövegkörnyezetből. Itt a Lukácsban a 6,20-26-ban az Úr ellentéteket használ. Olyan ellentéteket, amik a földi és a mennyei jólétet állítják szembe.

Ennek a példabeszédnek a középpontjában nem  olyan emberek állnak, akik Isten áldottai anyagilag és ennek ellenére ítéletet kapnak. Inkább olyan emberekről szól, akik a koldus és a gazdag ember a példázatában tűnnek fel. Olyan gazdagokról, akik egész életükben a gazdagságukba voltak belemerülve és belefeledkezve. Jézus a Lázár-féle példázatban is említi, hogy a gazdag ember minden nap a lelkét legeltette, minden nap ünnepségeket szerzett magának és végül  nyomorúságos helyre jutott. Szerintem ilyen emberekről beszél itt az Úr.

A következő versben azokhoz szól, akik most, ebben az életben jóllaktak és elteltek minden jóval, de  nem adakoznak, nem nyitottak és nem könyörületesek a szegények felé. Azon kívül itt van a 3. sor: “Jaj nektek, akik most nevettek.” Ez is inkább azokra vonatkozik, akik ennek a világnak a barátai, illetve ebből a világból valók és élvezik a világot: a hajnalig tartó bulikat, azokat a dolgokat, amiket a világ tud nyújtani – amikről Isten azt mondja, hogy fertelmes, undorító és gyalázatos. Ezekre nézve Jézus nem túl sok jót mond – azt mondja, hogy  ”Jaj nektek, mert gyászolni, sírni és szűkölködni fogtok.”

Viszont a másik véglet éppen azokat szólítja meg, akik felismerték, hogy szükségük van Istenre. Véleményem szerint ez független attól, hogy valaki anyagilag gazdag vagy szegény. Rendelkezhet valaki anyagi javakkal, ha kiüresíti magát Isten országáért. Vagy éhezhet valaki úgy is, hogy szándékosan éhezik, azaz böjtöl és Isten elé teszi le a dolgait és megalázza ezzel is önmagát Isten előtt. Vagy sír a másik emberért és közbenjár.

Ez után szól az Úr arról is, hogy boldogok és áldottak vagyunk, ha valaki Jézus miatt gyűlöl és közösít ki bennünket valamilyen közösségből. Nem tudom, hogy veletek történt-e már ilyen – velem már több alkalommal is megesett. Először az embernek ez nagyon rosszul esik, és megpróbál védekezni, nem jut azonnal eszébe az, hogy Jézus azt mondta, hogy boldogok és áldottak azok, akiket ilyen atrocitás ér.

Később azzal folytatja, hogy szeressük az ellenségeinket, ami megint teljesen ellent mond annak, amit apáinktól és anyáinktól tanultunk. Én az óvodában azt tanultam, hogy védjem meg magam; ha valaki behúz egyet, annak húzzak be egy még nagyobbat. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül, és általában a világiak, akiknek nincs közük Istenhez, ezt tanítják. Az erősebb győz, szemet szemért, fogat fogért adj. Ez sajnos nem csak a gyerekkorban marad meg, hanem áttevődik a felnőttkorra is, és az emberek nagyon sokan felnőttként is így gondolkodnak.

Jézus azonban a józan paraszti ésszel szembemegy és azt mondja, hogy szeressük ellenségeinket. Ha jobban belegondolunk, ez rettenetesen nehéz: egy igazi ellenséget szeretni és tényleg jót tenni azzal, aki gyűlöl bennünket és áldani azt, aki átkoz minket és imádkozni azért, aki bánt.

Az első reakciója az embernek az ótermészetből fakad, de a szellem által van hatalmunk magunk fölött és tudunk parancsolni az indulatainknak és meg tudjuk tartóztatni magunkat. Ezért aztán felfedezzük az újjászületésünk után, hogy képesek vagyunk szeretni az ellenségeinket és jót tenni azokkal, akik gyűlölnek benneteket. Mert ha tényleg csak azokat szeretjük, akik bennünket szeretnek, vagy ha csak azokkal teszünk jót, akik velünk jót tesznek, semmiben nem vagyunk különbek vagy mások a világiaktól.

A kölcsönadás, kölcsönkérés kérdése is érdekes, ahogy itt Jézus beszél róla. Ő azt mondja, hogy úgy adjunk kölcsön, hogy ne várjuk, hogy visszaadják. Ez megint szembemegy a közgondolkodással. Egy bölcs embertől hallottam korábban, hogy minden kölcsönt úgy kell kezelnünk, hogy ne vegyünk rá mérget, hogy visszakapjuk, ne vegyük készpénznek, hogy valaha viszontlátjuk – inkább tekintsük egyfajta adománynak. Ha valóban kölcsönadunk és viszont várjuk ezt az összeget, örüljünk annak, hogyha tényleg visszakapjuk. De ha nem, akkor sincs itt a világ vége.

Végül pedig a mai újszövetségi rész végén Jézus arról beszél, hogy amilyen mérték szerint adunk másoknak, mi is ugyanolyan mérték szerint fogunk kapni. Ezért nem szabad elítélni senkit: nagyon fontos, hogy ne vádoljunk és ne hibáztassunk embereket. Ez is egy olyan szellemi törvényszerűség, ami korábban a teremtés óta rejtve volt, de Jézus kinyilatkoztatta az emberiségnek. Az Ószövetségben még működött a szemet szemért, fogat fogért elve – amint azt az előbb is említettem.

Jézus azonban egy új dimenziót hozott be: egyértelművé tette, hogy a gondoskodó mennyei Atyánk valóban minden hajszálunkat számon tartja, titkon figyel minket, és nem vagyunk egyedül a világban. Ezért ha adakozunk, akkor nekünk is adni fognak, sőt bőségesen kapunk majd többet, mint gondolnánk. Mindazonáltal lényeges, hogy ne az anyagiak legyenek a figyelmünk középpontjában keresztényként, mert a lényeg nem ezen van, hanem azon, hogy együtt lettünk felültetve Krisztussal a mennyekbe, és a nevünk fel van írva az Élet Könyvébe. És ki mint vet, úgy arat – írja Pál apostol az apostoli levelekben. Ha a Szellemnek vetünk, örök életet és dicsőséget aratunk. Ha a testnek vetünk, kárhozatot és örök veszedelmet aratunk. Hogy mit jelent a szellemnek és a testnek vetni? Nézzetek utána az apostoli levelekben! A “test” a testi természetet, a megtérés előtti, az újjászületés előtti romlott természetet, a “szellem” pedig a megtérés utáni, újjászületett természetet jelenti. A kettő szöges ellentétben áll egymással, és teljesen mást akarnak tenni. Az újjászületés után hatalmunk van arra, hogy az új teremtés indulatai alapján döntsünk, és hogy Isten a Szelleme és akarata szerint vezessen minket. Ha képesek vagyunk a szellemnek vetni, hosszú távon fantasztikus gyümölcsei lesznek.