2013.07.10.

A mai ószövetségi részben Mózes megindokolja, hogy miért Izraelt választotta ki az összes nemzet közül. Az egyszerű fordításban szó szerint ez áll: “De olyan sem történt még soha, hogy Isten kiválasztott volna magának egy népet a nemzetek közül. Velünk pedig éppen ezt tette.”

Na de miért? Később meg is indokolja: azért, mert nagyon szerette Izsákot, Ábrahámot és Jákobot. Annyira igaznak, annyira kedvesnek találta őket Isten abban a nemzedékben, hogy kiválasztotta magának az utódaikat, azaz az izraelitákat. Máshol az áll a Szentírásban, hogy Isten felemelt kézzel megesküdött az ősatyáknak, majd később Izrael fiainak is, hogy ezt a földet örökre nekik adja.

Ha jól emlékszem, valahol Ézsaiás próféciái között szerepel, hogyan történhet meg az, hogy egy nemzet egyetlen nap alatt jön létre. 1948. május 14-én pedig ez történt; Ben-Gurion kihirdette Izrael államát. Ezzel 2000 év után Isten ígérete ismét beteljesedett. Voltaképpen meg sem szűnt soha, viszont Izraelnek végig kellett mennie ezen az időszakon, mielőtt visszakapják azt a földet, amelyet Isten Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottjainak ígért.

Ahogyan ezt már többször mondtam a korábbi kommentekben, azzal, hogy Izrael állama létrejött, egyes bibliakutatók szerint a bibliai próféciák 84%-a beteljesedett, és nincs értelme kételkedni afelől, hogy a maradék 16 is be fog teljesedni. Izrael tehát él és virul a mai napon is.

Szintén a Mózes ötödik könyvében olvashatjuk azt, hogy ne készítsenek az izraeliták szobrot semmiről – se emberről, se állatról. Nem tudom, megfigyeltétek-e, hogy a tudománynak mennyi területén, vagy a filmszínészek között mennyi híres zsidó vagy izraeli származású személyiség van, viszont képzőművészt nem nagyon látunk.

Úgy látszik, hogy még a világi, a szekuláris társadalom sem vállalkozik szobrászatra, illetve képzőművészetre. Semmilyen faragott képet, sem pedig egyéb ábrázolást nem valósítanak meg. Úgy néz ki, hogy ezt hozták az őseiktől fogva. Az ortodox zsidó emberek ezt pedig még szigorúbban veszik, nem is néznek, nem is tekintenek semmilyen fényképre vagy szoborra, sem semmilyen más emberi kéz alkotta, akár művészeti tárgyra, akár egyéb mesterséges dologra.

Az Újszövetségben Jézus tovább tanít és Istennek a bölcsességét tárja fel a hallgatóság előtt, amelyet mondatonként lenne értelme elemezni, de akkor kifutnánk az időből. Ezért csak egyetlen gondolatot szeretnék kiemelni, mégpedig azt, hogy aki hallgatja és engedelmeskedik Jézus beszédének, az ahhoz az emberhez hasonlít – Jézus elbeszélése szerint – aki házat épített és jó mélyre leásta az alapját, egészen a kőszikláig ásott.

A kőszikla maga Jézus Krisztus. Ez többször előfordul az egész Bibliában, az Ószövetségben és az Újszövetségben is. Ha nem csak hallgatjuk – és ez nagyon fontos – , hanem engedelmeskedünk is azoknak a beszédeknek, amelyeket Jézus mondott, akkor a tűzön, ami az ítéletkor következik, nem úgy fogunk átmenni, mint aki szénát, szalmát és pozdorját halmozott fel az alapzatra vagyis a Krisztusra, hanem úgy, mint aki alapokkal bíró, erős házat épített fel.

A másik ember pedig az, aki ugyan hallja… (Tehát itt nem arról van szó, hogy ne hallanák ezek az emberek is Jézus szavát.) Hallják ők is, de nem engedelmeskednek. Ezeket pedig olyan emberekhez hasonlítja, akik szintén házat építettek, de minden alapozás nélkül, csak a földre, az agyagba. Lehet, hogy ők megmenekülnek, lehet, hogy üdvösségük lesz, mert hittek, de nem engedelmeskedtek Jézus beszédeinek. Ezért csak egy romhalmaz marad akkor, amikor jön az árvíz, vagy jönnek más természeti katasztrófák.

Később Jézus azt mondja, a jó fa nem terem rossz gyümölcsöt. Ugyanígy, a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt – minden fát a gyümölcséről lehet felismerni. Tehát a gyümölcstermés önmagáért beszél. Ha látjátok valakinek a “gyümölcseit” a tetteiben és a beszédében megnyilvánulni, ha látjátok azt, amit csinál, akkor tudjátok, hogy mi van a szívében, abból meg lehet ítélni a szívének az állapotát vagyis a gyökereit.

Mert valóban, a jó ember jó dolgokat gyűjt össze és az emberekhez is kedves lesz a gyülekezetben, a hétköznapi életben és a Krisztust fogja visszatükrözni. Viszont a gonosz ember szívében gonosz dolgok vannak. Igen, vannak gonosz emberek. Jézus nyilvánvalóan beszél erről: azt mondja, hogy a gonosz ember szívében gonosz dolgok vannak, és azokból hozza elő a gonoszságot vagyis mindazt, amit mond és tesz. Hiába gondolja magáról, hogy jó, ha a tettei, ha a gyümölcsei gonoszak. A száj pedig azt mondja ki, ami a szívet megtölti.

Ezért nagyon fontos számunkra, keresztények számára, hogy ne töltsünk el sok időt olyan embereknek a társaságában, akik megrontják az erkölcseinket. Pál apostol azt mondja, hogy jó erkölcsöt is megrontanak gonosz társaságok. Tehát, ha az ilyen emberek gonosz szívéből folyamatosan gonosz beszédek jönnek ki; káromlás, akár istenkáromlás vagy a pénz imádatának mindenféle elbeszélése, előbb vagy utóbb hatással lesz ránk is. Ezért lényeges, hogy ettől megőrizzük magunkat, és inkább tényleg olyan embereknek a társaságában legyünk, akiket az Úr megszabadított már, akik megtértek és újjászülettek.

Persze erre nem mindig van mód, de fontos az – ahogyan Jézus is tanítja – , hogy ragyogjunk az emberek között. Legyünk Isten világosságának hordozói és világítsunk a jó cselekedeteinkkel, világítsunk azzal, amit teszünk a környezetünkben a világiak között! És a pogányok, akik látják jó cselekedeteinket, valóban dicsőíteni fogják a mi mennyei Atyánkat.