2013.07.13.

Érdekes, ahogy ma Mózes felsorolja Istennek a tulajdonságait. Elmondja, hogy ő az istenek Istene és az urak Ura. Elmondja, hogy mindenki másnál sokkal nagyobb és hatalmasabb, félelmetes és rettenetes Isten.

Miután pedig a hatalmát és dicsőségét leírta, arról beszél, hogy megvesztegethetetlen, és az ítéletben nem részrehajló. Jézus Krisztus ugyanerről beszél a Jelenések könyvének a végén. Azt mondja, hogy “megítélek mindenkit majd a cselekedetei szerint, amit tett.” A mindenható Istennél nincs mutyizás, nem lehet majd azt mondani, hogy én az ismerősnek az ismerőse voltam. Semmilyen formában nem lehet őt korrumpálni. Ha a Transparency International végezne most egy felmérést, úgy hogy a Föld országaink kívül a Mennyet is belevenné, akkor kétségtelen, hogy a 100%-os megvesztegethetetlenség és a teljes átlátszóság győztese nem a skandináv államok lennének, hanem egy másik ország, Isten országa.

Ha a magunk életére nézünk, sokszor láthatjuk azt, hogy az ok és okozat, a valamit valamiért törvénye működik. Erre szokták mondani Magyarországon, hogy Isten nem ver bottal. Persze ez még nem Isten ítélete, ez nem az utolsó ítélet, ez csupán az az isteni törvény, ami arról szól, hogy ahogy akarjuk, hogy velünk cselekedjenek az emberek, mi is úgy cselekedjünk azokkal. Vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy ki mint vet, úgy arat. Mert Isten a hűségeshez hűséges, az igazhoz igaz, a visszáshoz pedig visszás. Viszont a kegyelme, irgalma és könyörületessége nem mérhető emberi léptékkel.

Nem volt véletlen az sem, hogy amikor Dávidnak választania kellett három csapás közül – Istennek három ítélete közül – akkor azt a csapást választotta, amelyet közvetlen Isten bocsátott ki rá. A másikban emberi résztvevők is voltak, de Dávid bízott Isten kegyelmében. Bízott abban, hogy bár Isten elindítja a csapás végrehajtását, valamilyen formában majd ki tudja Őt engesztelni. Ez akkoriban történt, amikor Dávid Isten akarta ellenére népszámlálást hajtott végre Izraelben.

Választhatott aközött, hogy három évig tartó éhínség, három hónapig tartó ellenséges csapatok, vagy három napig tartó járvány sújtsa-e az országot. Erre ezt felelte Dávid: „Jaj, nagyon szorult helyzetbe kerültem! De tudom, hogy az Örökkévaló mennyire irgalmas, ezért inkább az ő kezétől szenvedjem el a csapásokat, mint emberek által.” A csodálatos ebben a történetben az, hogy Dávid tényleg kiengesztelte Istent, és a csapás nem valósult meg 100%-osan. Sőt az Örökkévaló Dávidnak betekintést engedett a szellemvilágba, és meglátta az öldöklő angyalt, aki már 70 ezer embert megölt járvánnyal Isten népéből. Ott áldozatot mutatott be neki, és elmúlt a csapás.

Az egész Szentírásban azt láthatjuk, hogy bár Isten megvesztegethetetlen és igazságos bíró, a végletekig vár az ítélettel. Még magának Ábrahámnak is azt mondta, hogy Izrael földjét azért nem tudja a zsidóság birtokba venni, mert az emóriak gonoszsága még nem teljesedett be, nem érte el azt a szintet, ami már ítéletet válthat ki. Az emóriaknak folyamatosan ott volt a döntési szabadsága arra, hogy ne műveljenek gonosz dolgokat, hanem istenfélő módon éljenek, de nem ezt választották. A babiloni fogsággal Isten szintén több száz évet várt; várta Izrael megtérését, amely nem következett be. Az ítéletre csak ez után került sor.

Ezért nagyon fontos, hogy ne legyenek illúzióink: lesz egy nap, amikor oda kell állni Isten ítélőszéke elé, és számot kell adni minden tettünkről és cselekedetünkről. A szerencsések azok, akik ebben az életben befogadták a Krisztust a szívükbe, mert ők Krisztusnak az ítélőszéke elé fognak állni, és nem ítéletet kapnak, hanem azt fogják majd meghatározni felőlük, hogy milyen jutalomban lesz részük és milyen mennyei örökséggel folytathatják az örökkévalóságban. A kevésbé szerencsések azonban – a Biblia szerint – az Atya nagy, fehér trónja elé fognak állni. Ők azok, akik ítéletet kapnak és az örök kárhozatra mennek.

A jó hír az, hogy ma még van lehetőség arra – amikor halljuk Istennek a beszédét – , hogy belenézzünk az igazság tökéletes tükrébe, azaz a Bibliába, megbánjuk a bűneinket és befogadjuk Jézus Krisztust a szívünkbe. Ezért, ha ma hallod Istennek a beszédét, hallod a Bibliát, hallod az Evangéliumot, ne keményítsd meg a szívedet, hanem bánd meg ezeket a bűnöket és térj meg. És egy csodálatos, örökkévaló életben, egy véget nem érő vigasságban és a Vőlegénnyel való együtt ünneplésben lesz részed.