2013.07.17.

Azt olvassuk a mai Ószövetségi részben, hogy Lévi törzsének maga az Örökkévaló az öröksége, emiatt nem is kaptak saját földbirtokot, mint a többi törzs. Volt valamekkora területük, de saját földbirtokuk nem. De, mit is jelentett ez igazán? Azt, hogy fizikálisan semmi kézzel foghatót nem örököltek!

Ha Izrael fiai teljes szívvel követték az Urat, amire nem nagyon volt példa, akkor éppen volt mit enniük a lévitáknak, mert tényleg megkapták az áldozatokból a nekik járó részt, de ha nem, akkor éheztek.

A lévita papsággal Isten előrevetítette a mi papságunkat, a Melkizédek rendje szerinti papságot, ugyanis kézzelfoghatót, azaz földbirtokokat, vagy pénzt mi sem örököltünk. A mi igazi örökségünk az Úr, aki kijelentette, hogy se jóslással, se varázslással, se boszorkánysággal, se jelmagyarázással, vagy ráolvasással ne foglalkozzunk. Ebben a sorban benne vannak még a horoszkópok, a tarot kártya és bármilyen jóskártyák használata. Ezt az Úr kifejezetten tiltotta akkor is és tiltja ma is. Ezeket Isten szellemi házasságtörésnek ítéli és tekinti a mai napig. Teljes mértékben ellenkezik Isten akaratával, ha valaki a jövőt bármiféle javasasszonytól, tarot kártyákból vagy a horoszkópokból akarja megtudni.

Isten a mi jövőnk és az Úr adott ígéreteket a jövőre nézve, amelyek csodálatosak, ha valaki már újjászületett és benne van Isten akaratában és törekszik arra, hogy Jézus Krisztussal járjon. Jézusról ma Mózes konkrétan jövendöl. Azt mondja, hogy az “Örökkévaló közületek fog felemelni egy prófétát, aki olyan, mint én. Az Ő szavára hallgassatok és Őt kövessétek.” Ez a “próféta”, azaz Jézus Krisztus, éppen ma jelenik meg dicsőségében. Neki adta az Atya a szájába azokat az igéket, amelyeket Isten parancsolt neki. Jézus ezt visszhangozza a János evangéliumában, amikor azt mondja, hogy Ő semmit nem tesz, csak azt, amit az Atya mutat neki. Jézus Krisztus teljes mértékben azonosult az Atyával és bennünket is kér, hogy teljes mértékben azonosuljunk vele, hogy egyek legyünk vele, mint ahogyan Ő egy az Atyával.

Azok az igék, amelyeket Ő mondott, beteljesedtek. Ebből lehetett tudni, hogy Ő igaz próféta: például azok az igék, amelyeket a templom lerombolására vonatkozóan kijelentett, kivétel nélkül mind beteljesedtek. Az Ószövetségben arról is van ma szó, hogy miként tudhatjuk meg, hogy egy próféta igaz vagy nem, Istentől van-e, vagy sem? Onnan – és erre az Örökkévaló válaszol – , hogy beteljesedik-e amit mondott vagy sem. Ezért volt rettenetes, amit például a Jeremiás jövendölt: szóról-szóra minden beteljesedett.

Később arról olvasunk, hogy ha valaki véletlenül ölt meg egy embert Izraelben, akkor a menedékvárosba futhatott, oda menekülhetett és kérhetett irgalmat a vérbosszuló rokonnal szemben.De álljunk meg egy pillanatra: ez most nem a Biblia? Isten megengedte volna, hogy valaki véletlenül megöljön egy embert? A jelek szerint igen. Biztos, hogy nem volt benne Isten kifejezett akaratában, viszont véletlen halálok történhettek. Ha például lerepült egy fejsze favágás közben és úgy fejbe verte a másikat, hogy az belehalt, az vétlen emberölés volt és a tettes el tudott futni a menedékvárosba.

Viszont a menedékvárosokat is el kellett foglalni valahogy, csakúgy, mint a többi várost. Ne felejtsük el, hogy most a Mózes könyveiben ott tartunk, hogy Izrael még nem kezdte meg a honfoglalást, a nagy harcok előtt álltak. Erre vonatkozóan az Úr azt mondta, hogy amikor Izrael fiai harcba vonulnak az ellenségeik ellen és látják, hogy az ellenség sokkal nagyobb és felülmúlják őket létszámban, több a harci szekerük, nagyobb a lovasságuk, stb. akkor se féljenek tőlük, mert Isten velük van. És ahogy megcselekedte az egyiptomi csodákat, a tízcsapást, illetve azt ahogy átvezette őket a tengeren, ugyanígy fog csodákat cselekedni a jövőben – láthatjuk is végig a zsidó honfoglalás folyamán, hogy Isten Izrael fiai mellett állt.

De ez számunkra is üzenet: ha vannak ellenségek, akár szellemben, akár ténylegesen emberek keltek fel ellenünk, nem kell félnünk tőlük. Nem kell félnünk a betegségtől, a hatalmaskodó emberektől, az új egyházi törvénytől, mert az Úr velünk van.

Viszont érdekes, hogy a mai részben többek között haza kellett küldeni azokat, akik gyávák voltak. Bár Isten velük volt, mégis hit kellett a győzelemhez és a hitetlenség a jelek szerint ragadós volt, ezt pedig Isten gyűlölte. Ugyanúgy mint a kánaáni kémeknél, akik Kánaán földjét derítették fel és hoztak gyávaságot a népre, mert azt mondták, hogy milyen hatalmasok az Anák fiai és azok a népek, amelyek ott laknak. Ezzel félelmet gerjesztettek az izraelitákban, akik megrettentek a feladat nagyságától.

Jézus azonban nem rettent meg, sőt Mózes és Illés bátorította Őt, mert miközben imádkozott, a ruhája ragyogó fehér lett és ekkor jelent meg neki a két szent, Isten hatalmas emberei az Ószövetségből. Ebben a részben van egy érdekes mondat, mégpedig az, hogy mialatt imádkozott, az arca elváltozott és a ruhája ragyogó fehér lett. Tehát mindez azalatt és akkor történt, amikor imádkozott. A dicsőség, amit egyébként láthatatlan formában mindvégig hordozott, akkor a tanítványok számára néhány órára láthatóvá vált. A mi reménységünk pedig az, hogy egy nap meg fogjuk látni ezt a dicsőséget és Jézus Krisztust úgy, ahogy van, szemtől-szemben.