http://www.napihangzobiblia.hu/20130718.mp3
(5Móz 21,1-22,30; Lk 9,51-10,12; Zsolt 74,1-23; Péld 12,11)

 Az 5 Mózes 21,8-ban ez áll: „Azután (a város vénei) így könyörögjenek, Örökkévaló kérünk, bocsásd meg ezt a bűnt népednek, Izraelnek, akit megváltottál. Vedd le rólunk ennek az ártatlanul kiontott vérnek a terhét!”

Miről van itt szó pontosan? A lábjegyzet szerint arról, hogy az ártatlanul megölt ember vére, vagyis a gyilkosság bűne átkot vont maga után és azt a földet meg az ott élő embereket terheli, ahol a bűntény történt. Nincs okunk azt feltételezni, hogy ez változott volna az Ószövetség ideje óta, illetve Isten megváltozott volna. Az Úr ugyanígy számon kérte Ábel vérét Kainon és az ártatlanul kiontott vér azóta is mindig, minden esetben bosszúért kiált.

Ami az érdekes az az, hogy nem csak az ott élők, de a föld is átkozottá válik emiatt. Többek között ezért is volt szükség Jézus Krisztus vérére, amely nem bosszúért, hanem kegyelemért kiált. Az ebbe a vérbe vetett hit az egyetlen reményünk arra, hogy Isten engesztelést szerez a bűneinkért.

Szó van mai a részben az engedetlen gyerekekről is. Abban az időben nem sokat teketóriáztak, ha valakinek a gyermeke nem volt engedelmes és nem fogadott szót a szüleinek. Ezt Isten egészen egyszerűen gonoszságnak nevezi. Ma a modern társadalmakban a tinédzserek deviáns viselkedését mindenféle programokkal, kezelésekkel és módszerekkel próbálják korrigálni. Pedig még néhány generációval korábban a társadalom elítélte és kivetette azt a gyereket, amelyik nem volt engedelmes a szüleinek. Ma már a szülőknek való segítség, a házimunka, vagy akár a komolyabb munka, amelyet nyáron lehet végezni, nagyon sok családban szóba sem jöhet. A többség csak lógni, csavarogni akar, élvezni a partikat, stb.

Nekem meggyőződésem, hogy Isten véleménye az évezredek alatt nem változott ezzel kapcsolatosan, sőt az Újszövetségben külön felhívják az apostolok a gyerekek figyelmét, hogy legyenek engedelmesek a szüleiknek. Ezen érdemes elgondolkodniuk a mai fiataloknak.

Később arról olvashatunk, hogy ha valakinek elkóborolt egy állata, akkor az, aki megtalálta és nem tudta, hogy ki a gazdája, köteles volt a gondjaiba venni. Ez is egy olyan törvény volt, amin keresztül megnyilvánult Isten szeretete és könyörületessége. Ugyanez vonatkozott az ott felejtett tárgyakra és a ruhákra. Mindent meg kellett tenni annak érdekében, hogy aki megtalálta, visszaadja jogos tulajdonosának. Ebben a törvényben is tükröződik a második legfontosabb parancsolat: “Szeresd felebarátod, mint magadat”.

Valószínűleg az ókorban, az Ószövetség idején is megvolt már a hajlam a férfiakban és a nőkben, hogy szexuálisan torz magatartást mutassanak, konkrétan a férfiak női ruhát, a nők pedig férfi ruhát vegyenek fel. Nem véletlen tehát Isten tiltása arra vonatkozóan, amelyről kijelenti, hogy az Ő szemében gyűlöletes az ilyen. Ennek a taglalásába nem is mennék bele részletesen, Isten véleménye olyan nyilvánvaló ezzel kapcsolatban.

Az 5 Mózes 22,8-ban azt olvassuk, hogy ha valaki új házat épített, legyen gondja rá, hogy korlátot is építsen a lapos tetőre. De miért volt erre szükség? Azért, mert ezt a tetőt, ami egyben terasz volt, sokszor a vendégek elszállásolására használták. Ezért kellett korláttal ellátni, mert leeshettek éjszaka a vendégek. Az éghajlat a Szentföldön nagyban különbözik a magyarétól, Izraelben lényegesen melegebb van, mediterrán és szubtrópusi az uralkodó klíma az ígéret földjén. Ezért minden további nélkül a szabad ég alatt, a tetőteraszon tudták elszállásolni a vendégeiket az izraeliták. Isten ezzel a paranccsal is a vendégek életét óvta.

A 22,12-ben azt olvassuk, hogy az izraeliták készítsenek bojtokat felső ruháikra. Még hozzá a ruha négy sarkára helyezzék ezeket a bojtokat. Ezek a bojtok arra szolgáltak, hogy viselőjüket Isten törvényére emlékeztessék. Amikor ránéztek ezekre a bojtokra, eszükbe jutott az Úr igéje. Ha nekik kellettek emlékeztetők, mennyivel inkább van nekünk szükségünk ilyenekre!

Az 5 Mózes 22-24-ben pedig az áll, hogy „ha egy férfi a városban együtt hál egy másnak eljegyzett, szűz leánnyal, akkor a férfit meg a lányt is oda kellett vinni a város kapujához és megkövezni”, de ami az érdekes, az ezután jön. Mindkettőt megkövezték, a leányt azért, mert nem kiáltott segítségért, pedig a városban volt, a férfi pedig azért, mert erőszakot követett el más feleségén. Vagyis az eljegyzett szűz leányt már feleségnek tekintették jogilag Izraelben. Például József, amikor arra a döntésre jutott, hogy elküldi Máriát, amikor Jézussal teherbe esett, azt írja a Biblia, hogy „a feleségét titkon el akarta elbocsájtani”. Tehát a társadalom már úgy nézett az eljegyzett szűz leányra, mint feleségre.

Az Újszövetségi részekben vannak olyan adalékok, amelyek néhány kéziratban szerepelnek, másokban viszont nem. Például a Lukács 9,54-ben azt kérdezi Jakab és János Jézustól, hogy „Uram akarod-e, hogy a mennyből tüzet parancsoljunk rájuk, hogy megégesse őket?” és van néhány kézirat, ami hozzáteszi: „Úgy ahogy Illés tette?” – tehát itt Illéshez hasonlítják magukat.

A 9,55-ben ezután azt olvassuk, hogy „Jézus figyelmeztette és helyreigazította őket ezután a kérdés után”, de néhány kéziratban az is szerepel, hogy „Nem tudjátok milyen szellem van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse”. Tehát ennek a Szellemnek a “munkássága” már különbözött azoktól az Ószövetségi ítéletektől, amelyekkel Isten sújtotta Izraelt. Jézus ezzel is utalt arra, hogy Vele teljesen új korszak kezdődött, beléptünk az Újszövetségbe, ahol Isten Szelleme egyetlen céllal jött: hogy megmentse az embereket.

Ezeken kívül még egy mondatra hívnám fel a figyelmeteket: Jézus azt mondja, hogy „Szodoma lakóinak elviselhetőbb lesz a helyzete az ítélet napján, mint az ott lakóknak”. Ebben van néhány kijelentés a számunkra: egyrészt az, hogy lesz ítélet, egyszer eljön az ítélet napja, másrészt pedig az, hogy az ítélet súlyossága, mértéke különbözni fog. A Biblia világosan beszél arról, hogy minden ember oda fog állni az ítéletre. Mindazok, akik nem fogadták be a szívükbe Krisztust, az Atya nagy fehér trónja előtt fognak állni és az Úr mindenkinek megfizet a cselekedetei szerint. Azok viszont, akik befogadták a szívükbe a Krisztust, annyiban különböznek, hogy ők jutalmat fognak kapni, szintén aszerint, amit ebben az testben cselekedtek, de ők nem az Atya nagy fehér trónja elé fognak állni a Szentírás szerint, hanem Krisztus ítélőszéke elé. Ezért nem lehet túlhangsúlyozni annak fontosságát, hogy mit cselekszünk ebben a testben – most, a kegyelem idején.