2013.07.20.

Ha jóindalatú a tekintélyünk,az egész lényünk világos lesz..De ha nem...!

Ma elhangzik az Izraelre kimondott áldás és átok, amelyet Izrael fiai később az Ebál és a Garizim hegyén hirdettek ki fennszóval és mondtak áment valamennyire. Az átkokat az Ebál hegyén, az áldásokat pedig a Garizim hegyén ismételték el a honfoglalást követően. Fontos látnunk, hogy sem az áldások, sem az átkok nem automatikusan teljesedtek be, mindkettő feltételhez volt kötve. Az egyik feltétele az volt, hogy ha hallgatnak és engedelmeskednek Isten beszédének, illetve parancsolatainak, akkor áldottak lesznek, ha pedig nem, akkor átkozottak.

Ez magából a törvény természetéből fakadt, hiszen ott parancsolatok, rendelkezések és szabályok voltak – egy komplett szabályrendszer, amelyet Izrael fiainak be kellett tartania. Ha ennek a szabályrendszernek megfeleltek, szám szerint a 613 Mózesi törvénynek, akkor Isten előtt igaznak bizonyultak. Ezért van a Példabeszédekben  és az egész Ószövetségben annyi szó az “caddikságról”, vagyis arról, hogy valaki igaz-e Isten előtt – ugyanis ha valaki caddik volt, az egyet jelentett az áldással is.

Az érdekes az, hogy a karizmatikus és pünkösdi mozgalmakban a 20. század eleje óta elkezdték a keresztények ismételgetni ezeket az áldásokat, mint ha ezek újszövetségi áldások lennének. Számos gyülekezetben, a közösségi és egyéni megvallások részét képezték ezek az áldások, mindenki azt hajtogatta, hogy: „Áldott leszek bejövetelemben, kimenetelemben, áldott lesz a dagasztóteknőm és mindenem”. Ami önmagában nagyon szép, csak egyetlen apró hiba van vele: az, hogy ez a törvény alatt született és feltételhez kötött áldás. A feltétel pedig az, hogy be kellett tartani a teljes törvényt.

Viszont ha ezt valaki nem tette meg, akkor sanyarú sors következett rá: körülbelül kétszer, vagy háromszor olyan hosszan vannak felsorolva az átkok, amit természetesen karizmatikus atyánkfiai már nem ismételgettek, mondván, hogy már az Újszövetségben vagyunk, és Ábrahám áldása van mindazokon, akik miatt Jézus Krisztus átokká lett.

Azonban ez így, ebben a formában nem teljesen igaz. Az Úr ezeket az áldásokat specifikusan a törvény alatt, a zsidó népre mondta ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Krisztusban mi ne lennénk áldottak minden tekintetben, a mózesi áldások azonban nem erről szólnak. Viszont jó képet kapunk arra vonatkozóan, hogy mit jelent áldottnak lenni. És ha már az áldásokról beszéltünk, illetve beszélünk, akkor érdemes megemlíteni azt, hogy amikor Izrael fiai valóban igyekeztek betartani a törvényt, akkor tényleg áldottak voltak. Viszont amikor huzamosabb időn keresztül elhagyták atyáik Istenét és a Mózesi törvényt is, bekövetkezett rájuk mindaz az átok, amelyről itt Mózes beszél.

Az asszír és a jeruzsálemi ostrom alatt valóban a saját gyermekeiket ették ez izraeliek. Olyan szörnyűséges éhínség volt a városban, amely ma számunkra elképzelhetetlen. Érdekes még az, hogy Mózes ezeket az átkokat nem is feltételes módban mondta, hanem kijelentette, mintha  prófécia lenne. A sors iróniája, hogy be is következtek sorról-sorra.

Az Újszövetségben tehát van szabadságunk arra, hogy megvalljuk ezeket az áldásokat, viszont tudnunk kell, hogy ezek a törvény alatt születtek és feltételhez kötöttek.

A mai Újszövetségi részben Jézus egy olyan emberből űzött ki gonosz szellemet, aki néma volt. Korábban is beszéltem arról, hogy néma szellemet a rabbik nem tudtak kiűzni. Bár nekik is volt valamilyen módszerük arra, hogy démonokat űzzenek ki, de ennek a módszernek az volt a lényege, hogy először a nevét kellett megtudniuk a démonnak. Viszont, ha egy néma démon szállt meg egy embert, akkor nem tudták meg a nevét (mert elnémította áldozatát), ezért nem tudták kiűzni sem azt. Ezért is szerepel ez a démonűzés az evangéliumokban külön, mert ez egy messiási jel volt. A rabbik azt mondták, hogy ha majd eljön valaki, aki képes néma démont kiűzni, az csak a Messiás lehet. Viszont a farizeusok és a vallási vezetők nem ilyen Messiást vártak. Ezért inkább megvádolták Őt azzal, hogy a Sátán erejével, az ördög hatalmával űzi ki a démonokat.

Ezt követően Jézus megengedi, hogy betekintsünk a kulisszák mögé, belelássunk a szellemvilágba. Elmeséli, hogy ha egy démon kimegy az emberből, kietlen helyeken jár, és ha van lehetősége arra, hogy visszaköltözzön a gazdatestbe, akkor vesz még hét démont, nálánál is gonoszabbakat és visszaköltöznek bele. Nem véletlenül mondja azoknak, akiket meggyógyított, vagy akiket megszabadított: „ Hogy eredj el, de többet ne vétkezz!” Ugyanis félő, hogy még gonoszabb lesz ezeknek az embereknek az állapota az előzőeknél, mert gonoszabb szellemek szállják meg őket.

Ez nekünk is fontos figyelmeztetés, ha tudjuk, hogy megszabadultunk valamilyen szenvedélytől, addikciótól vagy gonosz szellemtől, akkor tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy tisztán tartsuk magunkat. Igyekezzünk arra, hogy többet ne vétkezzünk.

Ez után Jézus Jónás jeléről beszél és kijelenti, hogy miként Jónás három napig volt a cethal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három napig a föld gyomrában. Később ez be is teljesedik, bár a Jónás jele ennél sokkal többet takar, de most sajnos nem tudok erről részletekbe menően beszélni. Viszont semmilyen közvetlen jelet és csodát nem mutat a vallási vezetőknek és a farizeusoknak. Viszont nagyon erőteljesen elítéli őket, mert a szemük előtt ott állt a Messiás, ők azonban szándékosan nem akarták észrevenni.

Azt gondolták, hogy hallanak és látnak, de valójában süketek és vakok voltak szellemileg. Ezért mondja Jézus azt, hogy az ítélet napján a Dél Királynője el fog jönni, fel fog támadni ezzel a nemzedékkel és elítéli őket. Azért, mert Dél Királynője megragadta azt a kijelentést, ami akkor elérhető volt és Istenről: elzarándokolt Jeruzsálembe és meghallgatta Salamon bölcsességét. Ugyanígy a niniveiek Jónás figyelmeztetésére zsákruhát vettek fel, megalázták magukat böjttel, hamut szórtak a fejükre és szívükből megtértek Istenhez. Tehát ők is megragadták azt a kijelentést, azt a szót, ami Istentől érkezett hozzájuk. A farizeusok viszont ezt nem tették meg, pedig tényleg sokkal nagyobb állt előttük Salamonnál és Jónásnál.

Ezért nagyon veszélyes a vallás és bármilyen vallási szabályrendszer, mert vakká, süketekké és immunissá tehet Isten beszédével szemben. Ha a gondolatainkban vallási magaslatokkal vesszük magunkat körül és nem engedjük, hogy ezen magaslatoknak a falain áttörjön Isten beszéde, akkor menthetetlenül elpusztulunk és elkárhozunk, úgy ahogyan a farizeusok és szadduceusok Jézus idején.

Végül pedig érintőlegesen szeretnék csak néhány szót szólni arról, hogy mennyire fontos, hogy jóindulattal és adakozásra kész tekintettel nézzünk az emberekre. Azt mondja Jézus, hogy ha ezt tesszük, akkor az egész lényünket elárasztja a világosság. Viszont ha önzőn és zsugori módon nézünk rájuk, akkor az egész lényünk elsötétül. Mert valójában a szemünk, a tekintetünk a szívünk állapotát tükrözi. Ezért érdemes megtennünk mindent annak érdekében, hogy a tekintetünkből az adakozásra való készség és a jóindulat sugározzon. Ezt maga az Úr javasolja.