2013.07.22.A Tiszta sziv egyik fő jellemzője;a nagylelküség...!

Foglaljuk össze a mai témákat, mind az Ószövetségieket, mind az Újszövetségieket. Mózes először a szövetség megerősítéséről beszél, azután a jövőbe tekint, és arról szól, hogyan fog szétszóratni Izrael és hogyan térnek majd vissza megint atyáik földjére. Ez az, amit ma a saját szemeinkkel láttunk: hogyan lett Izraelből ismét állam, közel 2000 év után. Ezután kihirdeti, hogy életet és halált, áldást és átkot adott Izrael fiai elé azáltal, hogy eléjük tárta a törvény igéit és attól függően vették el a halált, illetve az életet, az áldást és az átkot, hogy ezeknek az igéknek engedelmeskedtek-e, vagy sem.

Az Újszövetségben Jézus elmondja a nem túl hízelgő véleményét a vallási vezetőkről, farizeusokról és a törvénytanítókról, illetve int a farizeusok kovászától. A kovász kihagyhatatlan szimbólumként jelenik meg már az Ószövetségben is, mint olyan kiegészítő, amely az egész tésztát, azaz a szent és jó dolgokat megposhasztja. Jézus külön beszél Heródes és a farizeusok kovászáról – ezek mindazt a bűnt illetve a rosszat szimbolizálják, amely megrontja, megfertőzi a szent és tiszta dolgokat. Végül pedig az Úr elmondja, hogy Istent tiszteljük, ne az embereket. Ne féljünk a vallási vezetőktől, hanem kizárólag Istent féljük, mert a vallási vezetőknek nincs hatalma arra, hogy miután kivégezték az emberi testet – mint ahogy ez például a középkorban sokszor megtörtént – a szellemet és a lelket is a gyehennára vessék. Erre csak Istennek van hatalma. Ezért nagyon fontos mindenek előtt Isten félelme és tisztelete.

Menjünk vissza az Ószövetségi szakaszra, ahol az  5Mózes 29,1-ben azt olvassuk, hogy ez a szövetségkötés azon a szövetségen felül történt, amelyet az Örökkévaló a Hóreb hegyén kötött Izraellel. Tehát itt egy ismételt szövetségkötésről olvasunk, amely az első szövetség megerősítése. Volt egy első szövetség, amelyet a pusztai vándorlás elején kötött az Örökkévaló Izrael népével, ez pedig a 40 éves vándorlás végén történik megerősítésül. Ezzel az új nemzedékkel is megköti Isten a szövetséget, ugyanis az első nemzedékből már csak néhányan maradtak élve.

Ezután Mózes profetikusan arról az időről szól, amikor az Örökkévaló száműzetésbe küldi népét és az Ígéret Földje elpusztul. Ez többször is bekövetkezett Mózes korát követően, de ami számunkra érdekes, hogy Isten az idők végén megint összegyűjti az Ő népét és megáldja őket. Több bibliamagyarázó szerint Izrael összegyűjtésének az idők végén – tehát, ami most zajlik, jelen korban -, két fázisa van. Az első fázisban nem hit alapján (bár ígéret szerint), gyűjti össze Izraelt. Ekkor még nem tér meg Izrael mint nemzet, ekkor még nem metéli körül Isten a szívüket. A második fázisban viszont az egész ország nemzeti szinten meg fog térni és segítségül fogják hívni az Örökkévaló nevét. Valószínűleg mindez szorongatott helyzetben fog megtörténni, amikor Izrael már nem támaszkodhat Amerikára, nem számíthat egyetlen földi hatalomra és országra sem. Erre vonatkozik valószínűleg ez a prófécia itt, Mózes 5. könyvében: „…akkor fogja Istenünk, az Örökkévaló engedelmessé változtatni szíveteket, és utódaitoknak, Izrael népének szívét, hogy azon túl teljes szívvel-lélekkel szeressék az Örökkévaló Istenünket és sokáig élhessenek azon a földön”. Ez még nem történt meg.

Mózes ezután kijelenti, hogy életet és halált ad eléjük. Itt az élet áldást, virágzást, békességet, gazdagságot, egészséget és gyarapodást jelent – ebben a szóban ez mind benne van. Míg a halál, pusztulást, csapásokat és szerencsétlenségeket, szegénységet, betegséget – tehát rengeteg átkot, amelyek mind a törvényhez voltak kötve.

Térjünk rá a mai újszövetségi részre: Jézus történetesen egy farizeusnál van vendégségben, amikor elmondja a híres feddését a farizeusokra és a törvénytanítókra nézve. De tulajdonképpen mi volt ezeknek az embereknek a bűnük? Többek között a vallásos képmutatás. Olyat tanítottak, amit ők maguk nem tartottak be, illetve megtartották maguknál a tudás kulcsát és az embereknek úgy magyarázták a törvényt, ahogy az nekik jólesett. Egy sor rituális szabályt előírtak és gyakoroltak, például azt is, amit ma ez a farizeus kifogásol Jézusnál: kezet mostak. Ez nem olyan kézmosás volt, mint amit mi végzünk higiéniai okokból, hanem ők rituálisan mostak kezet, hogy caddikok, igazak maradjanak Isten előtt, de valójában ettől ők már nagyon-nagyon messze voltak.

Miután a vendéglátó farizeus meghökken azon hogy Jézus nem mosta meg a kezét vagyis a külsejét, Jézus elkezdi a farizeusokat feddni és szidni, és odáig jut el, hogy ne a “pohár” külsejét, hanem a belsejét mossák meg, tehát inkább azzal foglalkozzanak, hogy milyen a szívük állapota. (Ez szorosan összefügg a mai Ószövetségi résszel, amikor Isten arról beszél, hogy Isten a saját népe szívét fogja körülmetélni.)

Tehát az Úr azt mondja, hogy a farizeusok inkább adakozzanak a rászorulóknak, akkor lesznek igazán tiszták. Az adakozás többször előfordul az evangéliumokban, mint a megtérés, azaz a gondolkodásmód gyökeres megváltoztatásának jele. Az Úr egyértelműen kijelenti, hogy ahol a kincsünk, ott van a szívünk is. Mit is mond a gazdag ifjúnak? Azt, hogy ossza szét minden vagyonát és kövesse Őt. Mi történik Zákeussal, a vámszedővel, miután megtér? Bőségesen adakozik. Tehát valamilyen formában az adakozás, a nagylelkűség összefügg a szív tisztaságával. A tiszta szívűekre pedig azt mondja az Úr a Hegyi beszédben, hogy meglátják Istent.

A zsoltárokban van egy olyan rész, ami ma is nagyon aktuális. A zsoltáros azt énekli, hogy “Az Úr megparancsolta őseinknek, hogy tanítsák erre gyermekeiket, tudja meg ezt minden nemzedék s a születendő fiak, s felnőve ők is adják tovább fiaiknak.” Nagy kérdés, hogy ha ezt az Ószövetségben Izrael megtette, akkor nekünk mennyivel inkább meg kellene tennünk – nekünk, akik már az új és jobb szövetségben élünk. Fontos, hogy mindazt a szellemi információt, amivel rendelkezünk, át tudjuk adni a gyerekeinknek.

Az egyházban szerte a világon nagy probléma a fiatalok, leginkább a tinédzserek kérdése. Ez az a kor, amikor leginkább kalandoznak, kipróbálnak mindenfélét. Fontos lenne az, hogy addigra, amikor beérnek ebbe a korba, már rendelkezzenek elegendő információval Istenről és a Bibliáról, és persze lássák szüleik példáját, hogy ne kövessék a világi kortársaikat. Jó lenne látni azt, ha egy olyan nemzedék tudna felnőni a karizmatikus, pünkösdi újjászületési evangéliumi mozgalomban, amely a szentséget és a tisztaságot ugyanolyan nagyra értékeli, mint például a társasági életet.