2013.07.24.

Jézus igazi keresztsége nem a vizkeresztség volt.

Az Úr az 5 Mózesben ma kijelenti, hogy övé a büntetés joga, övé a bosszúállás, ezt megőrzi magának lepecsételt kincsei között. Akik már jártasabbak a Szentírásban, valószínűleg emlékeznek erre az igére az Újszövetségből. A Rómaiakhoz írt levél 12. fejezetének 19. versében a következőt mondja, illetve írja Pál apostol: „Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak, mert meg van írva, enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.” Majd így folytatja: „Azért ha éhezik a te ellenséged, adj ennie, ha szomjúhozik, adja innia. Mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg”.

Ennek az igének az eredetijét tehát először az 5 Mózesben olvassuk, amikor Isten kijelenti, hogy megtartja magának a bosszúállás jogát. Ez érvényes maradt az Újszövetségben is: ne álljunk bosszút magunkért, ne forraljunk bosszút a velünk szemben elkövetett sérelmekért. Sőt, az Újszövetség és Jézus azt tanítja, – amit itt is olvastuk a Rómaiakhoz írt levélben – , hogy a rosszat jóval győzzük meg. Ha az ellenségünk éhezik, akkor adjunk neki enni, ha szomjúhozik, akkor adjunk neki inni.

Talán a legeklatánsabb példa erre a budapesti autós közlekedés, ahol az adok-kapok napi szinten megy. Ha mi, keresztények példával tudunk elől járni a mindennapi közlekedésben, lehet, hogy az egész város közlekedése megváltozna. Nincsenek illúzióim persze erre vonatkozóan, engem is sokszor elkap az „óember” dühe és a bosszúállás, de egyre többször sikerül emlékeztetnem magam arra, hogy Isten azt mondta, hogy rosszat valóban jóval győzzük le. Ha valaki szándékosan rosszindulatúan viselkedik velünk szemben a közlekedésben, akkor próbáljunk meg elsőbbséget adni neki. Váratlanul engedjük őt előre, a rosszat valóban jóval győzzük meg. Ha él az illető lelkiismerete, akkor minden bizonnyal – ahogy itt Pál apostol írja: „eleven szenet gyűjtünk az ő fejére”. De mit is jelent ez? Azt, hogy emiatt lelkiismeret furdalása lesz, nem fogja érteni azt, hogy mi miért voltunk jók, amikor ő szándékosan rosszat akart tenni velünk.

Később az 5 Mózesben Isten kijelenti, hogy Ő az egyetlen, igaz Isten, Ő az, aki öl és elevenít. Ez Istennek az El-Saddai neve, ami annyt jelent, hogy Mindenható Isten: Ő az egyetlen, aki teljhatalommal rendelkezik az emberi élet és a halál fölött. Emlékeztek, a napokban olvastunk arról, hogy Jézus egyértelműen arra figyelmeztetett, hogy ne a vallási vezetőktől féljünk, mert nekik nincs hatalmuk az ember lelke és szelleme fölött. Erre kizárólag a El-Saddai-nak van hatalma.

Később Mózes azt mondja, hogy nem üres beszédek ezek (mármint a Törvény), hanem az életet jelentik az izraeliták számára. Izrael a Törvény igéinek megtartása által lakhatott hosszú ideig Kánaán földjén és vehette el az áldást Istentől. Tehát számukra az élet igéjét a törvény jelentette. Ma mi jelenti az élet igéjét? János evangéliumában az van megírva, hogy ahogy a törvény Mózes által lett, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által valósult meg.

Jézus egy másik helyen azt mondja, hogy: „Én vagyok az út, az élet és az igazság”. Tehát a Názáreti Jézus Krisztus személye maga az élet igéje számunkra. Az Ő nevében van egyedül üdvösségünk és örök életünk. Kizárólag az Ő neve által tudunk megmenekülni és átmenni a halálból az életbe. Tehát ma azt mondanánk, hasonlóan az Mózes ötödik könyvéhez, hogy ahogyan akkoriban az izraeliták Mózesre és a prófétákra hallgattak, most az idők végén Isten Fiának a szavára hallgassunk. Ezek jelentik az életet számunkra, ezek az élet igéi.

Azután Mózes rátér arra, hogy Ő bizony Áronhoz hasonlóan nem mehet be az Ígéret Földjére. De miért nem? Azért – az indoklásban – , mert nem szentelték meg az Urat Izrael népe előtt. De mi az, hogy nem szentelték meg Őt, mit ért ezen pontosan? Mi történt Meribánál? Az, hogy a nép dühe, illetve ez a lázongó attitűd, magatartás átragadt Mózesre és ahelyett, hogy csak szólt volna a sziklának és víz fakadt volna belőle, dühében kétszer rácsapott. Valójában engedetlen volt Isten beszédének. Erre mondja az Úr, hogy „Nem szenteltél meg engem”. Ugyanis, ha szólt volna, azzal szintén Isten mindenhatóságát fejezte volna ki egész Izrael szeme láttára. De ez nem történt meg és mivel Isten Mózest a barátjának nevezte, és szoros kapcsolatban volt vele, tőle sokkal többet kért számon, sokkal nagyobb volt a felelőssége neki. Ezért egy ilyen pici engedetlenség is súlyos büntetést vont maga után: végül nem ment be az Ígéret Földjére.

Mi viszont nagyon szeretnénk bemenni a mennyei Ígéret Földjére. De ennek is van feltétele. Jézus azt mondja a mai részben, hogy: „Legyetek állandóan készenlétben, kezetekben a mécses mindig égjen, és olyan szolgák legyetek, akik felkészülten várják uruk hazaérkezését a lakodalomból”. De mit jelent itt az, hogy legyünk készenlétben? Később az Úr meg is magyarázza ezt a példázatot. Azt mondja, hogy az a szolga, akit az Úr éppen aközben talál, amit csinálnia kell – tehát a munkáját, a szolgálatát végzi, azt ami Istennek kedves, akkor “készenlétben van” és Isten megjutalmazza őt.

Viszont ha a szolga gonosz, elkezdi verni a szolgatársait, eszik, iszik és részegeskedik, akkor nincs  készenlétben és büntetést kap. S attól függően, hogy mekkora volt a világossága, mekkora volt a felelőssége, kerülhet akár a hitetlenek közé az Úr büntetésének következtében. Itt is differenciált ítéletet láthatunk, kétfajta szolgáról beszél itt az Úr: az egyik pontosan tisztában volt azzal, hogy mit kellett volna tennie, de nem tette. A másik nem tudta pontosan, de nem is tette. Az előzőnek súlyosabb lesz a büntetése, az ítélete, itt Jézus erről egyértelműen beszél.

Nagyon fontos, hogy ma, amikor az egyházban világszinten Isten kegyelméről beszélünk, ezeket a példázatokat sem szabad elhagyni, mert, ahogy például a tékozló fiú története igaz, ugyanúgy igaz ez a történet is Jézus Krisztus visszajövetelére, és a szolgák megbüntetésére vonatkozóan. Ezért nagyon fontos, hogy készenlétben legyünk és úgy várjuk az Úr visszajövetelét.

Van még a mai rész végén egy bemerítkezős rész, amiről maga az Úr beszél, azonban itt nem a vízbe való bemerítkezésről van szó. A következőt mondja Jézus: „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a Földre és mennyire szeretném, ha már lángolna. Be kell merítkeznem és nagy teher nehezedik rám, amíg ez meg nem történik.” Ez megint képes beszéd, hiszen általában a bemerítkezés a víz alá merítést jelenti, itt azonban egészen különleges jelentéssel bír: a szenvedésekbe és a megpróbáltatásokba való bemerítésre utal. Mindarra, ami Jézusra várt a közeli jövőben. Az Úr igazi keresztsége, az Úr igazi bemerítése az ez volt. Ezt vállalta érted és értem, mindannyiunkért. Azért, hogy a nevébe vetett hit által mindannyian megmeneküljünk.