2013.06.29.

Az izraeliták ma végigportyázzák a Közel-Keletet, korábban félelmetesnek és legyőzhetetlennek hitt királyokat igáznak le, többek között Szihónt és Ógot. Ettől aztán olyan hírük lesz, hogy később, amikor már Józsué vezetésével megkezdik a honfoglalást, a Jerikóban lakók szíve már az ostrom előtt megolvad Izrael nevének hallatára. Persze ne legyenek illúzióink, ezek rettenetes vérengzések voltak, Arádban például egyetlen lelket sem hagytak életben, a gyerekeket és a csecsemőket sem.



Az egész régió olyan mélyen át volt itatva a halálkultusszal és a bálványimádással, hogy Isten egyenesen utasította az izraelitákat Kánaán elfoglalásakor, hogy teljesen irtsák ki az ott élő népeket. Ahogy az Úr fogalmazott a föld szó szerint kiokádta őket -- nem voltak méltók arra, hogy azon a gyönyörű földön éljenek. A szexuális perverzió, a homoszexualitás, a szakrális prostituáltak valósággal hemzsegtek az ígéret földjén: az emberáldozatok, az ősök szellemének megidézése, és különböző bálványkultuszok egyszerre voltak jelen. Ahhoz képest, ami akkor Kánaán földjén folyhatott, a Haitin és Afrika egyes részein ma is gyakorolt vudu vallás sellőleányok litániája.

Isten erre mondta ki az ítéletet. Ne felejtsük el azt sem, hogy minden egyetlen célt szolgált: a Messiás megszületését. A Krisztusnak évszázadokkal később olyan környezetben kellett megszületnie, ami tökéletes összhangban volt Isten akaratával, így az üdvtörténelemnek ebben a korszakában a harc még természetes szinten folyt.

Akkoriban valóságos csoda volt, hogy valaki 80-90 évet élt, azonban Izraelben ez sem volt ritka -- ebből is meglátszott a Isten természetfeletti gondviselése a zsidó népen. A kulcs valóban az volt, hogy Isten az izraeliták mellett volt vagy sem amikor akár hadba indultak, akár más nagy tettre szánták el magukat. Néhány résszel ezelőtt, amikor a kémek negatív jelentésére a zsidók fellázadtak, Isten kifejezetten megtiltotta, hogy megkezdjék a honfoglalást. Mégis belevágtak és csúfos vereséget szenvedtek. Arád leigázása előtt viszont tettek egy fogadalmat: lemondanak a különben nekik járó zsákmányról és a hadifoglyokról is és mindent az Úrnak adnak, ha győzelmet ad Arád felett. Isten ezt már megengedte és győzelmet ígért, ami be is következett -- csakúgy mint Szihón és Óg esetében.

Ezért kritikus fontosságú számunkra is, hogy amellett, hogy éljük a napi életünket és végezzük a dolgunkat, tiszták legyenek a szellemi füleink és szemeink, hogy halljunk és lássunk. Mert ha meghalljuk azt, ha Krisztus szól, csakúgy mint Péter apostolhoz, hogy a hajó jobb oldalára vessük ki a hálót, nekünk is meglesz a 153 db nagy hal és dicsőíteni fogjuk az Urat. Vagy ha Pál apostolhoz hasonlóan élesek a szellemi érzékszerveink és elindulunk Macedónia irányába, akkor valóban nagy ébredés fog bekövetkezni.

Persze lényeges, hogy ne ómenekből és mindenféle babonás jelekből próbáljuk megítélni a Szellem vezetését, mert az teljesen ellenkezik az evangélium egészséges tanításával. Ahogy egyre közelebb kerülünk Istenhez, ahogy egyre inkább megteremnek bennünk a Szellem gyümölcsei, ahogy egyre inkább ráhangolódunk az Úr hullámhosszára, úgy fogjuk megérteni, hogy Istennek mi a kedves, jó és tökéletes akarata. Ha le kellene írni az ideális érett keresztényt, nagyjából egy ilyen képet festhetünk: a szeretetben mindenki felé élenjáró, keményen dolgozó, nagylelkű, a mai fogyasztói társadalomban leginkább a költekezés, az étkezés és az italozás területén mértékletes valódi közösségi ember, aki a Krisztust bátran képviseli mindenki előtt. Mert ha valóban el szeretnénk jutni a Krisztusban érett férfikorra, akkor előbb-utóbb észre fogjuk venni, hogy már nem az jó, ha nekünk szolgálnak, hanem ha mi szolgálunk másoknak.