2013.07.26.

TELJES ERŐNKEL IGYEJEZZÜNK,HOGY BEMENJÜNK A KESKENY AJTÓN... !!!

Józsué neve azt jelenti, hogy JHVH (azaz Jahve), a Szabadító. Később az Újszövetség idején ezt a nevet inkább a Jesua, (magyarosítva: Jézus) alakban használták és gyakori név volt. Tehát Józsué és Jézus Krisztus ugyanazt a nevet viselte. Józsué vitte be az izraelitákat az Ígéret földjére, a földi Kánaánba, Jézus Krisztus pedig az egyházat, a „kihívottakat” a mennyei Kánaánba. Itt azonban nem érnek véget a párhuzamok. Ugyanis, ahogyan Józsuénak bátornak és erősnek kellett lennie a nép vezetésében, és a honfoglalás egész folyamatát illetően, ugyanúgy Jézus Krisztusnak hasonlóan bátornak kellett lennie, mert reá a kereszthalál várt.

Ugyanakkor Isten aktív részvételt kívánt a néptől mind az Ószövetségben, mind pedig az Újszövetségben. Az Ígéret földjének az elfoglalása akkor sem volt sétagalopp, és most sem az. Sőt, a mai részben pontosan erről beszél Jézus. Azt mondja, hogy „teljes erővel igyekezzetek, hogy be tudjatok menni a keskeny ajtón. Mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni rajta, de nem sikerül nekik”. Vagyis ahhoz hasonlóan, ahogyan az izraelitáknak teljes erővel kellett igyekezniük, hogy elfoglalják az Ígéret földjét (ennek első állomása Jerikó lerombolása volt), nekünk ugyanígy mindent meg kell tennünk, hogy bemenjünk a keskeny ajtón, azaz megmaradjunk hitben. Minden erőnket latba kell vetnünk ennek érdekében.

Isten természetesen körülvesz kegyelmével, azonban ez nem jelenti azt, hogy nekünk ne kellene nagyon is aktívnak lennünk.

Ma a Ruben és Gád törzséből valók, illetve a Manassé féltörzséből valók azt mondják Józsuénak, hogy „engedelmeskedni fogunk neked is mindenben, ahogyan Mózes szavát megfogadtuk. Ha valaki mégis lázadna ellened, vagy nem akar engedelmeskedni szavadnak, az halállal lakoljon”. Az Ígéret földjének elfoglalásakor sem lehetett félszívvel elkezdeni az ostromot. Mindenkinek engedelmeskednie kellett Józsué szavának, a halálbüntetés terhe mellett. Hasonlóképpen, mi sem engedhetjük meg azt, hogy félszívvel a világban táncolva “besurranjunk” a keskeny ajtón, hanem teljes erővel igyekeznünk kell, hogy „kimunkáljuk” az üdvösségünket. Persze ezt nem mi munkáljuk ki, ez Isten kegyelméből van. Azonban nekünk is meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy Istennek tetsző életet éljünk. És Isten beteljesíti az ígéreteit, amelyet akkor az izraelitáknak, most pedig nekünk ígért.

Ugyanis, amikor az izraeli kémek átmentek Jerikóba, megdöbbenve hallgatták Ráhábot, amint azt mondta, hogy mindenki retteg tőlük. Ez azért volt érdekes, mert Jerikó a kor egyik legjobban megerősített városa volt, óriási védőfal vette körül és más népek bevehetetlennek hitték. Természetes szinten nem volt sok esély arra, hogy ostrom által elfoglalják az izraeliták Jerikót. Azonban a városlakók szívét – egy másik fordítás szerint – Isten megolvasztotta, a Jerikóban lakók valósággal rettegtek az izraeliták nevének hallatán. Ezért mondták a kémek, amikor visszamentek, hogy “Semmi kétség, az Örökkévaló a kezünkbe adta ezt az egész földet, mert lakóit már hatalmába kerítette a tőlünk való rettegés.”

És, ahogy majd holnap olvassuk az ostrom sikerrel le is zajlott: könnyedén legyőzték Jerikót.

Isten azóta sem változott. A mi ellenségeinket is ugyanígy megfutamítja, legyen az bárki vagy bármi. Nem véletlenül mondja Pál apostol, hogy „Ha az Úr velünk, kicsoda ellenünk? Aki a saját Fiának nem kedvezett, hanem Őt odaadta mindnyájunkért, akkor vele együtt hogyne adna nekünk mindent?”

Ehhez viszont az Úr ugyanazt kéri, mint a honfoglaló izraelitáktól. Teljes szívvel Őt kövessük és minden erőnkkel azon legyünk, hogy bemenjünk Istennek a nyugalmába, a Krisztusba. Mert ha nem tesszük, – Jézus mai története szerint – a következő dolog vár ránk: bár a szemünkkel meglátjuk Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétát Isten királyságában, de nem mehetünk be. Ebből pedig rettenetes lenne kimaradni.

Ezért csak az Úr tanácsát tudom továbbítani: teljes erőnkkel igyekezzünk, hogy bemenjünk oda, a mennybe, a nyugalom helyére. Arra a helyre, ahol olyan ajándékok várnak ránk, amelyet fül nem hallott, szem nem látott és emberi szív nem gondolt meg. Mert ilyen dolgokat készített Isten az Őt szeretőknek.