2013.07.28.NÉHA ÉRDEMES LEFEKÜDNI A FRIGYLÁDA ELÉ

A Gilgál szó jelentései: eltávolítani vagy elhengeríteni valamit, illetve “fordulat”. Izrael népe Gilgálban metélkedett körül, itt távolították el a férfiak előbőrét – itt történt meg az egész nemzet ismételt megszentelése Isten szemében. Ezért is mondja az Úr, hogy Egyiptom gyalázatát itt távolította el Izraelről. Ez testi körülmetélkedés volt, azonban az Újszövetség is beszél egyfajta körülmetélkedésről, ez azonban nem testi, nem fizikai, hanem a szívünk körülmetélése Isten számára

Pál apostol a leveleiben erről hosszan ír. Azt mondja, hogy a testen kívülről végzett körülmetélkedés semmit nem számít, hogyha az ember nem hisz Krisztusban és a szíve belülről nincs körülmetélve. Mert lehet, hogy bár valaki nyolcadnapon a törvény szerint körülmetélkedett, de szívből soha nem tért meg Istenhez, és a cselekedetei alapján Istentől elszakadt, bűnös életet folytat. Ezért az a szövetség, amiben mi élünk, már nem a testen kívülről végzett körülmetélést tartja fontosnak, hanem a szív körülmetélését, azaz, a teljes megtérést és önmagunk átadását az Úrnak.

Akkoriban halálbüntetéssel járt, ha valaki nem volt körülmetélve. Az Újszövetségben azonban ez is megváltozott. Ma az jár halálbüntetéssel, jobban mondva, az kárhozik el, akinek a szíve nincs körülmetélve. Aki nem változtatta meg a gondolkodásmódját, aki nem fordult az Úr felé, és nem terem a megtéréshez illő gyümölcsöket.

A nagy gilgáli körülmetélés után következik Jerikó ostroma, amelynek falai kéz érintése nélkül omlottak le, Isten erejétől. Illik erre az ostromra az az újszövetségi ige, hogy „nem erővel, nem hatalommal, hanem az én Szellemem által”. Itt sem a harcosok ereje idézte elő a falak lerombolását, nem is voltak olyan ostromműveik Izraelnek, amelyek alkalmasak lettek volna arra, hogy Jerikó falait lerombolják. Viszont az ég és a föld Istene tudott olyan nyomást helyezni ezekre a falakra, hogy azonnal leomlottak. Nem emberi erő és nem emberi hatalom által. Lecke és tanulság számunkra ez is; mert Isten valóban könyörül, akin könyörül és kegyelmez annak, akinek kegyelmezni akar.

Az Úr Jerikónál azt parancsolta Izraelnek, hogy mindent pusztítsanak el, ez azonban nem teljesen történt meg. Ezért a hatalmas Jerikó elfoglalása és lerombolása után, háromezer válogatott izraeli katonát megfutamítottak Ai városának védői. És mivel Mózes már nem élt, – aki úgy beszélgetett Istennel, mint a barátjával – nem tudták azonnal megmondani, hogy Jerikó sikeres ostroma után hogyan lehetett az, hogy egy ilyen pici város védői megfutamították a dicsőséges sereget. Józsué is ezt szerette volna tudni, ezért lefeküdt a földre, a frigyláda elé, ezzel is kifejezve teljes elkötelezettségét az Örökkévaló iránt. És az Úr annak rendje és módja szerint válaszolt is neki: elmondta, hogy megszegték a parancsát, ezért történt a vereség.

A mi életünkben is akadnak megmagyarázhatatlan események, ezért érdemes olykor szellemben lefeküdni az Úr szövetségládája elé, hogy kiderítsük, mi miért történik. Mert vannak titkok, amelyek az Úréi, azonban a kijelentett igazságok a mieink és a mi fiainké mindörökké. S azt gondolom, hogy sokszor érdemes nekünk is megalázni magunkat Isten előtt imával, böjttel, hogy megtudjuk, hogy Isten mit miért tesz, és hogyan van a továbblépés egy adott helyzetből.

Adódhat olyan szituáció, hogy Jézushoz hasonlóan, arra kér bennünket az Úr, hogy menjünk el a bűnösök közé, olyan emberek közé, akik közé egyébként nem akarnánk elmenni. Mert Jézus gyakran volt vámszedők, prostituáltak, a kor társadalmának megvetettjei között. És amikor a farizeusok és a vallási vezetők kritizálták ezért, válaszul két példázatot is mondott a mai részben. Az egyik az elvesztett juh példázata, a másik pedig a szegény asszony elveszett ezüstpénzének a példázata. Ezekhez, a gazdáik számára fontos dolgokhoz hasonlította a társadalom megvetettjeit: azt mondta, hogy egy bűnös megtérésén nagyobb öröm van a mennyben, mint kilencvenkilenc igazon.

A kérdés, hogy hallgatunk-e az Úr szavára akkor, amikor arra kér, hogy menjünk ki a bűnösök közé? Amikor arra kér, hogy a munkatársunknak tegyünk bizonyságot? Vagy annak, akivel együtt elmegyünk nyaralni, vagy találkozunk a nyaralásunkkor, most itt nyár közepén? Ki merjük-e nyitni a szánkat, hogy elkezdjünk beszélni az Úrról? Lehet, hogy bolondnak néz bennünket, de az is lehet, hogy megtér és ő az, aki felett nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz ember felett.