2013.07.30.HIT NÉLKÜL LEHETETLEN ISTENNEK TETSZENI...!!!

A gibeoniak a mai részben egy egyszerű csellel szövetséget kötnek Izraellel. Kérdés, hogy ha nem Józsué vezeti a népet, hanem Mózes még él, akkor is megtörténik-e a szövetségkötés a gibeonitákkal? De miért is van ennek akkora jelentősége? Azért, mert Izrael Istene megparancsolta, hogy minden kánaáni népet teljesen irtsanak ki az Ígéret földjéről.

A gibeoniak pedig megértették, hogy itt valóban Isten keze van működésben és esélyük nem lesz Józsuéval és csapataival szemben. Ezért folyamodtak cselhez. Azt színlelték, hogy távoli országból érkeztek és ők mindenképpen szeretnének szövetséget kötni Izraellel. Az egész eleve egy picit gyanús volt és meg kellett volna kérdezniük az Urat – ezért hangsúlyozza ki a Biblia a következő mondatokban, hogy az Örökkévalót nem kérdezték meg. A vezetők tehát Józsuéval az élen hibát követtek el és egyértelműen kiderül hogy ez nem Isten akarata volt. Viszont az eskü, amit a gibeoniaknak tettek, olyan erővel bírt Isten előtt és az emberek előtt, hogy nem szeghették meg. Ezért kénytelenek voltak életben hagyni a gibeoniakat.

Jézus többször mondja az evangéliumokban, hogy „amit megköttök a földön, az a mennyben is kötve lesz, és amit megoldotok a földön, az a mennyben is oldva lesz”. Ezzel arra utal, hogy az Úr az eklézsiának, az egyháznak, a Szentek Közösségének a döntését tiszteletben tartja. Hasonló dolog történt itt is. A vezetők esküt tettek és Isten igazsága valamint  a felállított törvények, arra kötelezték őket az eskükötés után, hogy a gibeonitákat hagyják életben. Ám, amellett, hogy ez egy vezetői hiba volt Józsué és a többi törzsfő részéről – azt is meg kell jegyeznünk, hogy a gibeoniak ezzel kifejezték hitüket Izrael Istenében, illetve mindabban, amit addig Izrael elért. Amellett, hogy rettegtek, elhitték azt, hogy az Úr az Isten, és mindennél hatalmasabb a földön.

Az öt emóri királynak már nem volt ekkora hite. Ők azt gondolták, hogy jól összefognak és természetes szinten – mivel túlerőben voltak – , simán leverik Izraelt. A gibeoniakkal ellentétben ők azt gondolták, hogy ezt meg lehet a stratégia és a haderő eszközeivel oldani. Kihagyták az Urat a számításból – vesztükre. Ugyanis amellett, hogy az izraeli katonák hatékonyan iktatták ki az ellenséget, a menekülő emóriakra Isten halálos jégesőt bocsátott és többen haltak meg a jégeső által, mint az izraeli katonák kezétől. Ez is egyértelmű közbeavatkozása volt Istennek, amiből látszott, hogy ha Ő meg akar valamit tenni, annak senki nem állhat útjába.

Ennek kapcsán ajánlom mindenkinek a „Csodák nyomában” című dokumentum sorozatot, ami a YouTube-on is fent van. Keressetek rá ezzel a névvel: „A csodák nyomában”, illetve kapható DVD sorozat formájában. A sorozat a modern Izrael fennmaradásának csodákkal sűrített történetét mutatja be és ajánlott vizuális olvasmány mindenki számára. Csoda volt például az is, hogy a Józsué vezette sereg a Gilgál és Gibeon közötti távolságot, ami 30 kilométer volt, egyetlen éjszaka alatt megtette. Ráadásul 800 méter a szintkülönbség a két város között. Az öt emóri király leverése után Izrael megállíthatatlan volt. Egymás után foglalták el a városokat, és Isten bizonyságot tett lépten-nyomon Izrael minden haditette mellett.

Következzen most a mai Újszövetségi rész, amiben Jézus többek között a koldus Lázárról és a gazdag emberről beszél. Érdekes, hogy a gazdag embernek a nevét sem említi meg, Lázár viszont fontos volt az Úr számára, annyira, hogy a nevén nevezi. Itt betekintést nyerünk a túlvilágba, a halottak országába. Láthatjuk azt, hogy az emberek érzékszervei működnek, tudnak magukról és továbbra is felismerhetőek maradnak. Ugyan már nem testben, de változatlanul léteznek. Minden további nélkül képesek kommunikálni is egymással. Azonban e kommunikáció során a gazdag ember Ábrahámtól azt a választ kapja, hogy ha Mózesnek, tehát az írásoknak nem hisznek a gazdag ember testvérei, akkor annak sem fognak hinni, ha Lázár feltámadna a halálból.

Van itt egy érdekes névegyezőség, bár természetesen nem ugyanarról a személyről van szó, mert Jézus itt a koldus Lázárról beszél. Később azonban egy másik Lázár, akit Jézus személyesen ismert, valóban feltámadt a halálból. És a farizeusok hittek neki? Nem! Ekkortól kezdtek el igazán azon tanakodni, hogy Jézust megöljék. Tehát az Úrnak ebben is igaza volt: hiába támadt fel valaki a halálból közülük és hiába volt ennek ezer szemtanúja, ettől nem lett hite mindazoknak, akiknek Jézussal szemben már eleve előítéleteik voltak.

Isten üzenete ma is ez: ha nem hiszünk az írásoknak, hiába támad fel valaki a halottak közül. Mindig lesz aki majd megmagyarázza, és azt mondja, hogy meg sem halt, mint ahogy Jézusról is ezt terjesztették abban a korban. Annyira nyilvánvaló volt, hogy feltámadt, annyi embernek jelent meg, hogy a vezetők már azt kezdték terjeszteni, hogy valahogy felgyógyult, és valójában meg sem halt. Ezért, bár fontosak a csodák, sokkal fontosabb az, hogy higgyünk az írásokban, higgyünk Isten beszédében.

Később az Úr arról beszél, hogy ha valamelyik testvérünk bűnt követ el ellenünk, akkor figyelmeztessük, és ha megbánja, akkor bocsássunk meg neki. De itt nem felszínes bocsánatkérésről van szó, hanem gyökeres és belső megváltozásról. Ugyanarról, amellyel Bemerítő János és Jézus Krisztus Isten királyságába hívta az embereket. Ők is ugyanezt mondták: „változtassátok meg a gondolkodásotokat és térjetek vissza Istenhez”. Itt ugyanilyen megbánásról beszél az ige. Amíg képesek vagyunk erre, addig nyitva áll előttünk a keskeny ajtó, hogy be tudjunk menni Isten királyságába.