2013.08.04.KIÁLTÓ  KÖVEK  VAGY  EVANGÉLIUMOT HIRDETŐ  TANITVÁNYOK ?

Ma Józsué könyvében folytatódik a törzsi területek felosztása, a határvonalak felsorolása, illetve az, hogy milyen sorrendben kapták meg az egyes törzsek a területeiket. Ez mindaddig rendben is van, amíg Dán törzséig el nem jutunk. A Szentírás ott is pontosan rögzíti, hogy mely területek jutottak volna nekik, azonban a következő mondatban ez áll: „Dán törzse nem tudta elfoglalni a maga területét, emiatt északra vonultak, megostromolták és elfoglalták Lais városát, annak lakóit kiirtották, és a helyükre telepedtek”.

Azért érdekes ez, mert Dán lett Izrael bálványimádásának az egyik központja a királyság kettészakadása után. Ugyanis Jeroboám az egyik aranyborjút pont Dánban állította fel. Hogy a két dolog között van-e összefüggés, nem tudjuk. Az biztos, hogy Dán fiai nem teljesítették be Isten akaratát és nem a számukra sorsvetéssel kiosztott földet foglalták el. És az is biztos tehát, hogy a királyság kettészakadása után Dán az északi királyság egyik bálványimádó központja lett.

Lais városának romjai a legjobb állapotban fennmaradt régészeti leletek közé tartoznak Izrael területén. A mai napig megtekinthetőek maradványok a Tel-Dan nemzeti parkban, ahol a kövekre vésve még arról is olvashatunk, hogy hogyan foglalták el Dán fiai Lais városát. Megtekinthetjük annak az oltárnak a maradványait is, amelyet nem Isten akarata szerint építettek. Persze, ha Dán fiai követték volna az Urat és a törvény előírásait – akkor minden valószínűség szerint – még az is bocsánatos “bűnük” lett volna, hogy nem az Úr által kijelölt földet foglalták el. De nem ez történt, hanem éppen az ellenkezője: az elsők között szakadtak el Isten igazi imádásától. Szerintem ez elgondolkodtató mindannyiunk számára.

Nem tudom, megfigyeltétek-e, hogy mi volt az első dolog, amit az Úr mondott azután, hogy befejeződött a törzsi területek kijelölése? Az, hogy pontosan mondják meg, melyek lesznek a menedékvárosok. Ez megint Isten szívének a szépségére utal, mert a honfoglalás után azonnal azokra gondolt, akik vétlenül öltek embert – mert ez óhatatlanul előfordult. Az Úr, mint gondviselő, esélyt akart adni azoknak, akik valamilyen baleset folytán vétlen gyilkosokká váltak. Bár tudjuk, hogy a törvény Mózes által lett, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által adatott, a menedékvárosok mégis Isten kegyelméről szólnak az Ószövetségben – el sem tudjuk képzelni, hogy Isten mennyire szeret bennünket, gyarló embereket.

Az Újszövetségben ma Jézus szamárháton bevonul Jeruzsálembe. Ezzel számos ószövetségi prófécia teljesedik be, és sokan azt várták  - a nép közül is, akik kiáltoztak, és a tanítványok közül is – , hogy Jézus most már átveszi a hatalmat Izrael felett és megalapítja királyságát Jeruzsálemben. Zebedeus fiai is erre számítottak, amikor azt kérték, hogy hadd ülhessenek Jézus jobb és bal oldalán, amikor elfoglalja trónját. Jézus erre válaszolta, hogy „Fogalmatok sincs, hogy mit kértek”.

A farizeusoknak és a vallási vezetőknek persze nem tetszett a nép kiáltozása, nem értették, hogy mit akarnak ettől a rabbitól – mert Jézust csak egy rabbinak tekintették a sok közül. Az Úr erre ismét egy örök érvényű mondattal felel: „Ha ők elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani”. Ez pedig nemcsak Jézus korára igaz, hanem napjainkra is. Az Úr mindannyiunknak megparancsolta, hogy teljesítsük be a nagy missziós küldetést. Menjünk ki széles e világra, és tegyünk tanítványokká minden népeket, keresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében.

És Isten az akaratát mindenképpen végre fogja hajtani, vagy így, vagy úgy. Ha mi nem fogjuk beteljesíteni, nem hirdetjük Isten beszédét és nem tesszük tanítványokká a népeket, akkor köveket fog életre támasztani – szó szerint. De reméljük, hogy erre azért nem lesz szükség

Ezután Jézus az Olajfák hegyéről rátekint Jeruzsálemre, és siránkozik felette. Az Úr már látja Jeruzsálem szörnyű jövőjét, azt, hogy hogyan fogják leégetni a várost, és a szó szoros értelmében hogyan nem fog kő kövön maradni a templomban. Ez időszámításunk szerint hetvenben tökéletesen bekövetkezett. Ugyanis miután a római katonák felgyújtották a szentélyt, a jeruzsálemi templomot, a belső falburkolat arany borítása befolyt a kövek közé. Ezért a rómaiak, egyenként rombolták, illetve dobálták le a magasból a templom hatalmas köveit, hogy hozzájussanak az aranyhoz: valóban kő kövön nem maradt.

Azután Jézus úgy folytatja, hogy „Azért nem marad kő kövön a falaidon belül, mert nem ismerted fel az alkalmas időt, amikor eljött hozzád az, aki meg akart menteni.” A kérdés, hogy mi felismerjük-e az alkalmas időt, amikor eljön hozzánk, a mi életünkbe az, aki meg akar menteni? Ő ugyanaz, mint aki Jeruzsálemet meg akarta menteni. Ő nem más mint Jézus Krisztus. Ő a mi szívünk ajtaján is ugyanúgy kopogtat, ahogy 2000 évvel ezelőtt kopogtatott Jeruzsálem lakosainak szíve ajtaján.

De az emberek szellemi vakságban szenvedtek, és nem ismerték fel az alkalmas időt. Nem látták meg, hogy a világ Megváltója érkezett el, az univerzum epicentruma látogatott el hozzájuk, akiről a zsidó levél azt mondja, hogy „Rá nézve létezik minden, és Ő az Atya dicsőségének a visszatükröződése”. Ő maga a mindenható Isten, akinek úgy tetszett, hogy rajtunk keresztül, a tanítványain keresztül megszólítsa az embereket és a kezét kitárva hívjon mindenkit Isten országába. Ha még nem találkoztál vele, akkor kérlek, kattints a “Megtérés Jézus Krisztushoz” menüpontra.