3013.08.05.AZ  ÉG  ÉS  A  FÖLD  ELMÚLNAK,DE  AMIT ISTEN  KIMONDOTT,  AZ  ÖRÖKKÉ  MEGMARAD...!

A menedékvárosok után Isten a léviták felé fordult. Józsué és a törzsi vezetők azonnal eleget tettek a léviták kérésének, amelyet még az Úr parancsolt Mózesnek. A léviták nemzetségeik szerint megkapták azokat a városokat, amelyekre szükségük volt ahhoz, hogy fenntartsák magukat és a nyájaikat. Tréfásan mondhatjuk azt, hogy ők voltak az mai „urbánus” zsidók ősei, hiszen nekik sem voltak jelentősebb földbirtokaik, és ahogyan a történelem előrehaladtával egyre több zsidó származású ember költözött be a városokba, ők is a saját városaikon belül élték meg a közösségi életet.

A sorshúzás szerint Áron családja és leszármazottjai kapták meg először az örökségüket, összesen 13 várost, amelyek Júda, Simeon és Benjámin törzsi területein feküdtek. Mondhatjuk azt, hogy bár Áron és a családja, „kohenek” voltak (ami héberül annyit tesz, hogy “pap”), emellett léviták is voltak, hiszen Lévi törzsébe tartoztak. Áron és családja a legszentebb feladatokat látták el Isten előtt. Ezek a “kohenek” most mi vagyunk, azonban nem Lévi, hanem Melkizédek rendje szerint, aki szintén a magasságos Isten papja volt. Mi is szüntelenül áldozatot mutatunk be háláinkkal és imáinkkal Istennek, a főpapunk pedig már nem a mennyeiek árnyékban szolgál, hanem a valóságos szentélyben az Atya jelenlétében. Ő pedig nem más, mint a Názáreti Jézus Krisztus.

Nem fogjátok elhinni, hogy melyik város kerül a mai napon is először felsorolásra: Hebron, amit más néven „Kirját-Arbának” neveztek, ugyanis itt lakott, illetve itt élt Arba, aki az anáki óriások őse volt – erről már beszéltem a korábbi kommentárokban. Hebron egyúttal menedékváros is volt, miszerint ide menekülhettek a vétlen gyilkosok. Nagyon valószínű, hogy Hebronban Istennek különleges jelenléte van a mai napig. Elmondhatjuk, hogy minden tekintetben különleges ez a város: itt vannak a pátriárkák sírjai, ráadásul ez jutott Áron főpap családjának. Itt található Makpela barlangja, amit Ábrahám 300 ezüstön vásárolt meg. Mondhatjuk, hogy ezek mind véletlen egybeesések, de szerintem nincsenek véletlenek – legalábbis a Biblia erről tanúskodik. Ez volt az a föld, amit Ábrahám először vett birtokba, ami ezáltal már több száz évvel a honfoglalás előtt Izrael fiainak a birtokába került.

Nincs kétségem afelől sem, hogy ez a pici földdarab az ellenség szemében „különleges státuszt” élvez. Hebron, csakúgy, mint Jeruzsálem, egyfelől a hitet és a szentséget testesíti meg. Viszont egyik városra sem mondhatjuk, hogy béke és nyugalom lenne a falai között, mert  legplasztikusabban talán itt bontakozik ki előttünk az a küzdelem, az a harc, amely Isten és a sátán között zajlik természetes szinten.

Később azt olvassuk, hogy miután a leviták városai kiosztásra kerültek, Józsué megállapítja, hogy mindaz a jó, amit az Örökkévaló megígért Izrael népének, maradéktalanul beteljesedett, semmi nem maradt el belőle. Ezzel kiemeli Isten hűségét és szavahihetőségét – kiemeli amit Ő megígért, az úgy lesz. Azt is megígérte, hogy Izrael ismét létezni fog a történelem végén, és azt is, hogy mi is be fogunk menni a nyugalomba, ahogy ebben a részben Izrael is bement a nyugalomba a honfoglalás idején. Ez biztosabb mint az a világ, az a látható világ, ami körülvesz bennünket minden fizikai törvényszerűségével együtt. Dávid zsoltárainak nagy része is arról szól, hogy Isten beszéde megbízhatóbb, mint a látható anyagi világ, amely rendületlennek tűnik. Jézus is erről beszél, amikor azt mondja, hogy: „Bár az ég és a föld elmúlnak,” – tehát mindaz, amit rendületlennek hiszünk, el fognak múlni – „de az én beszédemből egyetlen jóta, vagy egyetlen pontocska nem fog elmúlni, amíg minden be nem teljesedik.”

Lehet, hogy eltelt 2000 év a megváltás óta, lehet, hogy nem látszik semmi most a látható világban, nem látszik, hogy Isten nagy dolgokat cselekedne, nem esik kénköves eső Szodomára, nincs özönvíz. Ezért sokan azt mondják, hogy Isten nem is létezik, nem igaz a Biblia, ez az egész csak fantasy regény, mese habbal. Azonban az özönvíz idején is ezt mondták az emberek, és akkor is, amikor Szodoma és Gomora elpusztult. Erre többször figyelmeztet bennünket az Úr. Majd azzal folytatja, hogy talál-e az Emberfia hitet a földön, ha visszatér? Mert hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, és aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik, és Ő megjutalmazza azokat, akik Őt szorgalmasan keresik.

Nem gondolom egyébként, hogy Ábrahámnak különlegesen nagy kijelentése lett volna először, amikor Ur városában, abban a bálványimádó kultúrában élt. Ő egyszerűen ráeszmélhetett arra, hogy kell lennie egy láthatatlan alkotónak a látható világ mögött, és Isten egy idő után megszólította őt. De először ehhez Ábrahámnak az istenkeresése kellett. Az, hogy Ábrahám elkezdte kutatni Istent, Istennek a jelenlétét. Ez volt maga a hit, amire aztán később Isten csodálatos módon reagált több alkalommal. Utána pedig ígéretet tett Ábrahámnak, és ezek az ígéretek a mai részben teljesedtek be, amikor Izrael birtokba vette a földet és befejezte a honfoglalást.

Ezután Józsué elbocsátja Rúben, Gád és Manassé féltörzsét. Amikor megáldja őket, egyúttal egy figyelmeztetés is elhangzik. A következőt mondja: „Soha el ne feledkezzetek el a törvényről és a rendelkezésekről, amelyeket Mózes, az Örökkévaló szolgája parancsolt nektek. Engedelmesen tartsátok meg azokat. Szeressétek az Örökkévalót, Istenünket. Járjatok az Ő útján, engedelmeskedjetek parancsainak, ragaszkodjatok az Örökkévalóhoz, szolgáljátok Őt teljes szívvel, lélekkel.” Mintha Józsuéban a prófétaság szelleme bujkált volna, ugyanis nem jutottak el még a Jordán keleti partjára sem – ez a két és fél törzs – , máris egy hatalmas oltárt emeltek Istennek ugyan, de nem Isten rendelése szerint.

Történt ez azután, hogy Ákánt meg kellett kövezni a honfoglalás megkezdésekor, hiszen a jerikói kincsekből magához vett néhányat. Azért haltak meg sokan, mert Ákán nem követte Isten rendelését. Ezért aztán az oltár láttán a többi törzs a mai részben felháborodik, átmennek a két és fél törzs területére, és kérdőre vonják őket, hogy miért építették ezt az oltárt, miért lázadtak fel Isten ellen? Úgy látszik, hogy máris elfelejtették azt, amit Józsué mondott: az egész tórát, a törvényt, és mindent, amit Isten arról mondott, hogy hol kell Őt imádni, és mi történik akkor, ha idegen tűzzel, vagy idegen oltáron áldoznak neki. Az pedig, hogy a két és fél törzs hogyan reagált a holnapi részből fog kiderülni.

Manassé fél törzsét ugyanakkor arra utasítja Józsué, hogy osszák szét azt a hatalmas vagyont, amelyre szert tettek a honfoglaláskor, és a kánaáni népek, illetve a földterületek meghódításakor. Szó szerint azt mondja, hogy: „Sokan közületek nagyon meggazdagodtak, rengeteg jószágotok van, sok zsákmányt szereztetek, ezüstöt, aranyat, bronzot, vasat, meg sok ruhát. Mikor hazatértek, osszátok el ezt egymás között ezeket.” Az Úr Józsuén keresztül tehát arra figyelmezteti ezt a fél törzset, hogy ne maguknak akarjanak mindent, hanem osszák el, osszák meg testvéreikkel, legyenek nagylelkűek, legyenek adakozók, legyenek jószívűek, – mintha csak Jézust hallanánk tanítás közben, Ő is ugyanezt mondja nekünk.

Az újszövetségi részekről ma nem szeretnék sokat beszélni, mert minden egyes példázatról, amit ma felolvastam, illetve minden egyes történetről, amiről ma szó volt, van már kommentár a korábbi részekben, mind  Márk, mind pedig Máté evangéliumánál. Arra kérlek benneteket, hogy ha van kedvetek, nézzétek vissza. Például a gyilkos szőlőmunkások  példázatát, illetve azt a történetet, amikor megkérdezik a besúgók Jézust, hogy kell-e a császárnak adót fizetni vagy amikor felteszik a vallási vezetők Jézusnak a kérdést, hogy honnan származik Jézus hatalma?

Nem lettem volna a farizeusok helyében, amikor megértették Jézusnak azt a példázatát, amit a gyilkos szőlőmunkásokról mondott, és amikor rájöttek, hogy ők maguk azok a gyilkos szőlőmunkások, és éppen Jézus Krisztust, az egyszülött Fiút készülnek megölni. Le is akarták Őt azonnal tartóztatni, de egyben meg is rettentek, hiszen látták Jézus hatalmát, látták a csodákat, mégsem tudták elismerni azt. És bár Isten prófétákat küldött hozzájuk, évszázadokon keresztül nem hallgattak rájuk. Azután pedig a Fiát küldte, Őt pedig valóban meg akarták ölni. Ezt persze nem tudták megtenni, amíg a kijelölt idő el nem érkezett, amely Isten tökéletes akaratában szerepelt. Ha van kedvetek, nézzétek meg tehát a korábbi kommentárokat ezekről a példázatokról, illetve történetekről.