2013.08.08. JÉZUS:  IMÁTKOZZ  A  VILÁG  KÁBITÁSA  ELLEN...!!!

Az egyszerű fordításnak a magyarázatában az áll, hogy miután Józsué meghalt, Izrael népét bírák vezették, akik elsősorban katonai vezetők voltak, nemcsak a bíráskodás feladatát végezték el. Szerintem még szerencsésebb lenne, „hősöknek” fordítani őket, akik bírók is voltak egyúttal. Ha megnézzük később e könyvben Sámson, Gedeon, Jefte, Debóra és Bárák történetét, azt látjuk, hogy ők a nép élére álltak, és valódi hőstetteket hajtottak végre. Istennek az volt az eredeti terve, hogy Ő marad Izrael királya, az izraeliták pedig megmaradnak a 12 törzs szövetségében. Ez működképes is lett volna, ha az izraeliták betartották volna az Úr parancsolatait. Azonban Józsué halála után már kezdődtek a bajok: újból és újból arról olvashatunk, hogy a választott nép bálványimádásba süllyedt.

Ezért aztán annak rendje és módja szerint, következett Isten ítélete: Izrael területére behatoltak a megszállók, ellenséges csapatok, és a nagy nyomorúság közepette az izraeliták elkezdték keresni az Urat. Aztán rájöttek, hogy a bálványimádás volt az, és ezután bocsánatért kiáltottak az Örökkévalóhoz. Ekkor Isten könyörült rajtuk és támasztott egy „hőst” olyanokat, akik a Bírák könyvében szerepeltek, akiknek a vezetésével megszabadult Izrael a megszállóktól.

Ma olvashatunk azokról a városokról is, ahonnan Izrael nem tudta elűzni a kánaániakat – ezeken a helyeken a robotoló rabszolgáikká lettek az őslakosok. Isten eredeti parancsa azonban az volt, hogy teljesen irtsák ki ezeket a népeket. Ez az oka annak, hogy az Örökkévaló angyala ma felmegy Gilgálból Bókimba és elmondja nekik, hogy mivel nem irtották ki teljesen ezeket a népeket, ezért azok, akik életben maradtak, csapdává lesznek számukra, és Isteneik tőrbe ejtik az izraelitákat – és így is történt. A Bírák könyve arról szól, hogyan ejtették csapdába, és hogyan ejtették tőrbe az idegen istenek a zsidó népet.

Van egy rövid epizód, ami kitűnik a mai részből, mégpedig az, amit Bezek uralkodója mond. Azt mondja, hogy ő hetven királynak vágatta le mindkét kezéről a hüvelykujját, meg a lábairól a nagy ujját, és Isten most ugyanezt cselekedte vele. Mert – bár emberek hajtották végre az ítéletet – , az isteni igazságszolgáltatás működött Bezek királya szerint. Ne felejtsük el, hogy a törvény idejében vagyunk ekkor és működik a „szemet szemért, fogat fogért elv”. Sőt, az Újszövetségben Jézus maga mondja azt, hogy „ahogy szeretnénk, hogy az emberek velünk cselekedjenek, mi is úgy cselekedjünk azokkal”. Nem történt más Bezek uralkodójának esetében sem. Vele is úgy cselekedtek, ahogy ő cselekedett másokkal. De ez persze nemcsak negatív irányban, hanem pozitív irányban is igaz. „Ha jót teszünk másokkal, akkor velünk is jót fognak tenni” – ezt maga az Úr mondta, az Újszövetségben.

Dávid pedig ezt énekelte meg egy zsoltárban, ami a 2Sámuel 22. részében is szerepel: „Az irgalmashoz irgalmas vagy, a tökéleteshez tökéletes vagy, a tisztához tiszta, a visszáshoz pedig visszás”. Ezért nagyon fontos az, hogyan mozgolódunk az emberek között, hogyan forgolódunk a társadalomban, hogy kivel mit teszünk, mert nagyon valószínű, hogy az velünk is be fog következni. Ezért fontos, hogy a gonoszt mindig a jóval győzzük le: ha valaki velünk rosszat tesz, akkor ne rosszal viszonozzuk.

Az Újszövetségben Jézus ma arra figyelmeztet, hogy figyeljük a fügefát és a többi fákat: „Amikor látjuk, hogy kihajtanak, akkor már tudjuk, hogy közel van a nyár”. A fügefáról közismert, hogy Izrael állam szimbóluma, és számos bibliamagyarázó azonosítja ebben a próféciában a fügefával Izraelt. A fügefa kivirágzását pedig Izrael állam alapításának az időpontjára, illetve az azután következő időszakra teszik, – mondván, hogy akkor kezdett el létezni újból Izrael, azaz akkor kezdett el virágozni a fügefa. Ez 1948-ban történt meg, és azóta bizony erőteljes virágzásnak indult. Ezért is mondtam tegnap, hogy ebben az utolsó időkről szóló próféciában egy rész korunkról szól.

Két mondattal később Jézus azt mondja, hogy ne engedjük, hogy a lelkünket túlságosan lefoglalja, vagy megterhelje valamilyen kábulat, részegség, vagy gond, hanem maradjunk éberek és éberen őrködjünk. Ma, amikor a világ a saját evangéliumát hirdeti, a médián, és minden lehetséges csatornán keresztül, és amikor nem cseppenként, hanem folyamként ömlik ránk a részegség, illetve a kábulat – a világnak ez a fajta kábulata – , akkor valóban nagyon fontos, hogy éberek legyünk. És ennek az éberségnek az egyik legfontosabb eleme az imádkozás. Jézus maga több ízben az imádkozást az éberséggel köti össze az evangéliumokban. Itt viszont konkrét kérést is megfogalmaz, elmondja, hogy miért imádkozzunk: azért, hogy legyen erőnk kimenekülni azokból a dolgokból, amelyek bekövetkeznek, hogy majd bizalommal állhassunk meg az Emberfia előtt.

Ha jobban belegondolunk egyetlen előző kor sem volt, ami annyi információt öntött az emberre, mint a mostani. A XXI. századi ember felkel, bekapcsolja reggel a tévét, kezdődik a reggeli műsor, elmondják a híreket és a kor véleményvezérei meghatározzák azt, hogy merre haladjon a világ. Aztán elindulunk munkába, az óriásplakátokon és a metrón a rengeteg hirdetést olvasunk, amelyek szintén befolyásolnak valamerre. Majd következik a munkahelyünk és az ottani információözön, végül pedig az esti híradó és a film. Jézus többek között erről a kábulatról beszél.

Ezért fontos kérnünk az aratás Urától, hogy válasszon el bennünket, hogy valóban éberek tudjunk maradni, és meg tudjunk állni bizalommal az Emberfia előtt, amikor eljön. Mert el fog jönni.