2013.08.14. JÉZUS  ''TESRBEN'' TÁMADT  FEL...!!!

http://www.napihangzobiblia.hu/20130814.mp3
(Bír 9,22-10,18; Lk 24,13-53; Zsolt 100,1-5; Péld 14,11-12)

Tegnap említettem, hogy ma meg fogjuk látni, hogyan működik az Isteni igazságszolgáltatás Abimélek életében, – ő volt az, aki hetven testvérét megölte.

A mai rész ezzel kezdődik: „Isten egy gonosz szellemet küldött Abimélek és Sikem polgárai közé”. Mondhatjuk azt is, hogy ez egy természetfeletti információ, Isten engedte, hogy betekintsünk a kulisszák mögé ezzel az igével. De hogyan jelentkezett ez a természetes szinten? Mi történt Sikem és Abimélek között, mi volt e gonosz szellem működésének az eredménye? Az, hogy a sikemiek elkezdték ócsárolni Abiméleket, a beszédük által egyre nagyobb feszültség keletkezett Abimélek és Sikem férfiai között. Ehhez pedig már csak Gaál kellett, aki kihasználta a helyzetet – így fejtette ki tehát ez a gonosz szellem a hatását.

Az Ószövetségben máshol is olvashatunk arról, hogy Isten gonosz szellemeket küldött, például Saul királyra, annak lázadása után. Vagy később, amikor Akháb király hadba vonult, a következőt olvassuk az 1Királyok 22-ben (ezt Mikeás próféta mondja, aki leírja, hogy mi történt a szellemvilágban):

Láttam az Urat, a trónján ült, az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján, s ezt mondta az Úr: „Ki veszi rá Akhábot, hogy hadba vonuljon és Rámótnál, Gileádban elessen?”. Az egyik ezt mondta, a másik azt, míg végül az Úr elé állt egy szellem és így szólt: “Én veszem rá”, s az Úr megkérdezte: “milyen módon, hogyan?”. “Elmegyek” – felelte – “és a hazugság szelleme leszek a próféták ajkán.” Erre az Úr ezt mondta neki: “Vedd hát rá, hiszen képes vagy rá, csak menj és tedd meg”

Itt is azt látjuk, hogy Isten engedélyt ad egy szellemi lénynek, hogy a hazugság szelleme legyen az próféták szájában. Nem véletlenül áll az a Példabeszédekben, hogy: „az élet és a halál a nyelv hatalmában van”. Az embert valóban a beszéde határozza meg. Ezt erősíti meg az Úr is, amikor azt mondja, hogy nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem az, ami a szájon kijön. Mert ami a szánkon bemegy – ahogy Jézus mondja – az az árnyékszékbe vettetik, azonban ami a szánkon kijön, nem más mint a beszédünk, ami a szívünk állapotát tükrözi. A beszédünk és a szívünk közvetlen összeköttetésben van.

Ez a szellem, ami arra kezdte ösztökélni Sikem férfijait, hogy kezdjék el ócsárolni Abiméleket, valószínűleg a szívükre gyakorolt hatást, ennek következtében kezdték el Sikem férfijai ócsárolni és szidni Abiméleket. A nagy kérdés pedig az, hogy ez csak az Ószövetségben volt így? Ma nincs már ilyen?

De, szerintem van, csak az emberek szellemi süketsége és vaksága olyan szintű, hogy nem látják, mikor avatkozik bele Isten egy konfliktusba. A XXI. században általános világszerte még a keresztények között is, hogy a szellemi éberségünk kihunyófélben van, és a legtöbben szellemi értelemben egyszerűen alszunk.

Pontosan úgy, ahogyan a mai újszövetségi részben az emmausi tanítványok is aludtak. Beszéltek ők ugyan az Úr nagyságos dolgairól, de magát a Krisztust, aki velük beszélt és a szemük előtt volt, nem vették észre. Abiméleket és Sikem férfiait gonosz szellemek vették hatalmukba, viszont ezeket a tanítványokat a Szent Szellem, hiszen amikor Jézus beszélt velük, érezték, hogy itt valami több van: tűzbe jöttek amikor az írásokat magyarázta. Az eredeti szövegben valami olyasmi áll, hogy a szívük megindult és valósággal égett a belsejük, amikor hallották, hogy Jézus kibontja számukra az írásokat. Ők is szellemi befolyás alá kerültek tehát, de ez nem gonosz szellem befolyása volt, hanem Isten Szellemének befolyása.

És ahogy ma az Ószövetségben Abiméleknél működött az isteni igazságszolgáltatás egy gonosz szellem személyében, úgy az Újszövetségben működött Isten kegyelme az emmausi tanítványoknál a Szent Szellem személyében, amely Jézus Krisztusból áradt rájuk. Ezért int mindannyiunkat arra a Szentírás, hogy ma, amikor halljuk Isten beszédét, ne utasítsuk el a szavát, mert lehet, hogy már nem lesz több lehetőség. Nem feltétlen azért, mert elköltözünk az élők sorából, hanem lehet, hogy bezárulnak a kegyelem kapui és a szívünk végleg elszakad Istentől. És ahogy a virág nem tud meglenni termőföld nélkül, úgy az emberi szív, az emberi szellem és személyiség sem tud meglenni Isten Szelleme nélkül.

A sikemiek pedig így döntöttek: egyértelműen elutasították az Urat a mai részben. Azt olvassuk, hogy lesben álltak a hegyekben – ez volt a szokásuk – az út mellett, és elfogták azokat, akik arra utaztak és kirabolták őket. Magyarul a városban az erőszak volt az Úr. De ez csak akkor volt így? Ma már nincs? Ma nincsenek olyan országok, vagy városok, amelyek arról hírhedtek, hogy kirabolják az arra járókat? – gondoljunk csak Mexikóra, Afganisztánra, vagy Szudánra, ahol kalózok tevékenykednek. Ha vannak helyek, ahol szükség lenne az evangéliumra, hát ezek azok a helyek. Aki viszont ezekben a régiókban él, és Jézus Krisztust hirdeti, egyúttal az életével játszik – rendkívül veszélyes lehet itt Isten országát képviselni. És tényleg csak könyöröghetünk a Seregek Urához, azért a sok árváért, és csonka családért, amelyeket a bandaháborúk, és a különféle fegyveres konfliktusok tettek tönkre.

Egy ilyen “bandának” vagy elnyomó szervezetnek az élén állt Abimélek, akinek a fejére élete utolsó csatájában egy asszony rádobott, egy körülbelül 20-30 kilós malomkövet. Ennek következtében halálosan megsebesült, nem sokkal később meg is halt. Utána pedig  azt olvassuk, hogy amikor a csapat látta, hogy Abimélek halott, mindenki abbahagyta a harcot, és mindnyájan hazatértek a családjukhoz, vagyis, amikor a vezetőt kihúzták alóluk (illetve felőlük), szétszéledt a csapat.

Később Sámuel könyveiben hasonlót olvasunk, amikor is Joáb, az izraeli sereg vezére, azt mondja Dávid királynak, hogy ő egyedül egy egész sereggel ér fel. Ha őt bármiféle bántódás érte volna, azt mindenki megérezte volna  – mint ahogy Abimélek serege is szétszéledt.  Ezek a példák – de még vagy tucatnyi más példa az Ó- és az Újszövetségben egyaránt – , arra engednek következtetni, hogy a vezetők személye rendkívüli fontossággal bír Isten szemében – és ez igaz a gyülekezeti vezetőkre is. Ezért nagyon fontos, hogy mindazok, akik bármilyen vezető szerepet, vagy pozíciót töltenek be a Krisztus testében, teljes istenfélelemmel tegyék. De azok is, akik vállalkozók és cégeik vannak, vagy vezető szerepet töltenek be különböző munkahelyeken. Tudniuk kell, hogy az ő főnökük az Úr – ahogyan erről az apostoli levelek is szólnak – ezért úgy végezzék a munkájukat, hogy tiszteljék a felettük álló Krisztust, akinek egyszer majd számot kell adni mindarról, amit vezetőként tettek.