2013.08.15.  KEZDETBEN  VOT  AZ  IGE

http://www.napihangzobiblia.hu/20130815.mp3
(Bír 11,1-12,15; Jn 1,1-28; Zsolt 101,1-8; Péld 14,13-14)

Gileád vezetői azután, hogy elűzték Jeftét – mivel törvénytelen gyermek volt és nem akarták, hogy öröksége legyen atyja családjában – , megalázták magukat Jefte előtt és visszahívták őt. Valószínűleg azért, mert nem volt más alkalmas vezető abban az időben Gileád vidékén, hogy szembe szálljon az ammoniakkal.

Azután azt olvassuk, hogy az Örökkévaló Szelleme betöltötte Jeftét. Ez azért érdekes, mert a Mózesi törvényben az szerepel, hogy az Örökkévaló jelenlétébe tíz generáción keresztül nem mehettek azok, akik házasságon kívül jöttek a világra. Itt azonban Isten Szelleme mégis közösséget vállal Jeftével, egy prostituált házasságon kívüli gyermekével. És talán emlékeztek, beszéltünk korábban Jézus Krisztus családfájáról, ahol szintén előfordult prostituált, és több más kétes hírű nőszemély a Megváltó felmenői között. Szerintem mindkét esetben Isten a kegyelmét demonstrálta.  Jefte esetében azért, mert valóban nem lehetett más alkalmas személy, akiben bíztak volna. Jeftének pedig valószínűleg volt akkora hite, ami képesekké tette őket az ammoniak legyőzésére. Ne felejtsük el, hogy ő már egy ideje portyázó, törvényen kívüli csapatokat vezetett, és gyakorlott volt a hadviselésben.

Aztán annak rendje és módja szerint le is győzte az ammoniakat, és egy nem túl átgondolt fogadalmat is tett, mégpedig azt, hogy az első dolgot, ami kijön a háza ajtaján a győzelem után, azt Istennek áldozza égőáldozatul: egyetlen lánya volt az, aki elsőként jött elé. Persze a lányát nem égette meg – ezt szeretném hangsúlyozni – , hanem attól fogva Isten házában szolgált életének teljes hátralévő idejében; férjhez nem mehetett és gyerekei sem lehettek – ezekről mind le kellett mondania.

Később három másik bíráról olvasunk, Ibcánról, Élónról és Abdónról. Abdónnak harminc fiúunokája volt és mindegyik a saját szamárcsikóján járt. Erről a szamárcsikón való járásról már korábban is olvasunk a Bírák könyvében, ami annyit jelent hogy vezetői tisztséget töltöttek be.

A mai újszövetségi rész a korszakváltást jelzi. Ez egy olyan része János evangéliumának – akiről több ízben megjegyzi a Szentírás, hogy Jézus őt különlegesen szerette – , amiben fehéren-feketén megjelenik Jézus Krisztus, mint az Isten Igéje és a Világosság. Ebből nemcsak tanítások, hanem egész tanításrendszerek jöttek már létre, ezért én csak néhány dolgot mondanék ezzel kapcsolatban.

Az egyik mindjárt az első mondat: „Kezdetben volt az Ige, aki Istennel együtt volt, és maga is Isten volt”. Tehát a Biblia szerint két dolog volt, illetve történt “kezdetben”. Az egyik a Teremtés könyvében van: “Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet”.  A másik itt, a János 1,1-ben: “Kezdetben volt az Ige.” Azaz amikor Isten teremtette az eget és a földet a Krisztus már létezett Istennel együtt és ő maga is Isten volt. Tehát Ő – ahogyan ezt majd többször kifejti ebben az evangéliumban – teljes és tökéletes közösségben van az Atyaistennel mint társisten.

Utána János evangéliuma azzal folytatja, hogy: „benne volt az élet, amely világosság az emberek számára”. Ez az élet nem a mi definícióink szerinti biológiai élet, hanem isteni élet. Jézus mondja egy másik helyen János evangéliumában, hogy: „Ahogy az Atyának élete van önmagában, úgy adta, hogy a Fiúnak is élete legyen önmagában”.  Ez fogja életre kelteni a halandó testünket is.

Később az 1,13-ban beszél arról ezt az életet nekünk adja, mégpedig úgy szellemi értelemben megtermékenyít: „Azonban ők (azaz mi), nem úgy születtek, ahogyan a gyermekek világra jönnek: nem az emberi testből származnak, nem testi vágyból, nem a férfi akaratából, hanem magától Istentől születtek”. Erre az eredeti görög szöveg a”gennaó” szót használja, ami annyit tesz, hogy: „ felülről, a mennyből foganni hit által”.

Vagyis, ha valaki a szívében hitre jut a Názáreti Jézus Krisztusban és mindezt ki is mondja a szájával, akkor az Úr létrehoz egy újszülöttet az ember láthatatlan szellemi részében. Ez az újszülött, illetve az ebből kifejlődő „új ember” képes arra, hogy Isten törvényét betöltse, és minden indulata, minden vágya az legyen, hogy Isten számára kedves dolgokat csináljon. Tehát nem külső eszközökkel lesz rákényszerítve bármire a törvény által, hanem  szívest-örömest engedelmeskedik Istennek. Így válhatunk tehát Isten gyermekeivé hit által.

Ezért az egy komoly tévtanítás, hogy mindenki Isten gyermeke – egyáltalán nem így van. Istennek csak azok a gyermekei, akik befogadták őt, azaz hisznek benne. Nekik valóban felhatalmazást és lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeiként éljék az életüket – de sajnos a hit mindenkié.

Később, a János evangéliuma 1,17-ben azt olvassuk, hogy a törvényt Mózesen keresztül kaptuk, de a kegyelem és a valóság a Messiás Jézuson keresztül jött el hozzánk. Ezzel János apostol egy új korszak kezdetét hirdette ki, ez pedig nem más, mint a kegyelem üdvtörténeti korszaka. Emlékeztek, hogy Jézus, amikor felállt a názáreti zsinagógában, hol hagyta abba Ézsaiás tekercsének felolvasását? Ott, hogy: „hirdessem az Úrnak kedves esztendejét”. Ez pedig nem más, mint a kegyelem időszakának kezdete, ami egészen addig tart, amíg szám szerint az utolsó újjászületett ember be nem megy Isten királyságába. Ebben a korszakban élünk most, és mindenki számára lehetőség van arra, hogy befogadja a szívébe a Názáreti Jézus Krisztust, és felülről foganva Isten gyermekévé váljon. Ennél nagyszerűbb dolog senkivel nem is történhet!