2013.07.01.

Talán emlékeztek a korábbi részekből, hogy honnan származik Jetró, Mózes apósa, aki bölcs tanáccsal látta el Isten emberét: Midján földjéről. A mai részben pedig éppen egy midjánita vezető lányát, Kozbit viszi be a sátrába Zimri (aki pedig Izrael népének egyik törzsi vezetője volt), hogy közösüljön vele.

Ezt megelőzően a tömeges szexuális bűnök és bálványimádás miatt az Örökkévaló maga utasítja Mózest, hogy a nép összes vezetőjét akasszák fel a nép szeme láttára. Ha ez így nem is történik meg, már 24.000 ember meghal, amikor Fineás, Áron unokája észbe kap és egyetlen döféssel megöli Zimrit és Kozbit a nemi aktus közben -- ezzel szerez engesztelést Izrael számára.

Isten ezután kijelenti, hogy a mai szemmel borzalmasnak tűnő cselekedet azért bírt engesztelő erővel, mert Fineás féltő szeretetre indult Istenért. Egy kívülálló szemében ez gyilkosság és erőszakos tett volt, azonban Izrael tisztaságát akkor, abban a helyzetben így lehetett megőrizni. Van még valaki a Bibliában, aki szintén szokatlan és erőszakosnak tűnő tettet hajtott végre, Isten mégsem ítélte el, hanem szintén azt mondta róla, hogy azért csinálta, mert az Atya szeretetének tüze emészti.

Ő pedig nem más, mint Jézus Krisztus. Ezt a dicséretet akkor érdemelte ki, amikor felborította a Templom területén a galambárusok és a kereskedők asztalait és kiűzte őket arról a részről, ahová már csak Jahve imádói léphettek volna be, kizárólag Izrael fiai közül. A külső szemlélő számára ez is egy esztelen és erőszakos tett volt, azonban Istennek egészen más volt a véleménye erről.

Ez az egész ószövetségi történet Fineással ott kezdődött, hogy a moabita leányok elkezdték az izraeli férfiakat elcsábítani és magukhoz édesgetni. De honnan támadt a moabitáknak ez az ötlete? Nem azt hallhattuk néhány nappal ezelőtt, hogy Moáb meg volt rettenve Izraeltől? Ezért aztán Bálák, Moáb királya háromszor is megkísérli megátkoztatni Izraelt Bálám prófétával, de mindhiába: Bálám egyre nagyobb áldásokat mond ki a kiválasztott népre. Viszont később kiderül a Bibliából, hogy a pénz mégsem hagyta hidegen Bálámot, sőt: ő adta ezt az ördögi tanácsot, ő árulta el Báláknak, hogy a moábita nők a szépségükkel és kihívó viselkedésükkel képesek lesznek arra, hogy bálványimádásba süllyedjen a kiválasztott nép. Így, bár megátkozni nem volt képes Izraelt, több mint 24.000 ember halála Bálám próféta lelként száradt. Egyetlen destruktív, azaz pusztító erejű szellemi tanács miatt.

Bálám tehát szellemi ember volt, azonban ezt a hatalmát és képességét nem épülésre használta szemben Simeonnal, akiről ma az Újszövetségben olvashatunk. Azt írja Simeonról Lukács, hogy folyamatosan a Szent Szellem nyugodott rajta és azt a kijelentést kapta, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Messiást. Ne felejtsük el, hogy mindez még az Ószövetség alatt történt, a Szent Szellem kiáradás előtt! Akkoriban rendkívüli jelentősége volt annak, hogy Isten Szelleme megnyugodott valakin.

Simeon az Úr rabszolgájaként utal magára, amiből kitalálhatjuk, hogy elkötelezte magát mindenestől az Úrnak és a tagjai valódi élőáldozatok voltak Isten oltárán -- ő volt a konstruktív vagyis az építő hatású szellemi erő megtestesítője. Sokan mások is ott voltak a Templomban, amikor József és Mária bemutatták Jézust, de senki másnak nem voltak nyitva a szellemi szemei és nem hallottak a szellemi füleikkel: ezt egyedül Simeon és majd a holnapi részben Anna prófétanő látta meg. Azt olvassuk, hogy még Jézus szülei is elcsodálkoztak Simeon próféciáján és szavain -- hát még a kívülállók! Lehet, hogy nem tekintették teljesen komplettnek az idős embert, ő viszont tudta, kit tart a kezében. Kérdés, hogy ha ma bennünket Jézus meglátogat kijelentéssel, igével, üzenettel észrevesszük-e vagy elmegyünk mellette? Ezért fontos, hogy a szellemi szemeink és füleink nyitva legyenek.